A népi írók atyja

Móricz Zsigmond 1879. június 29-én született Tiszacsécsén. Édesanyja egy református pap lánya volt, apja pedig egy ötholdas parasztember, akire sajnos rájárt a rúd. A család eladósodott, mindenüket elvesztették, és egy rokonuk kovácsműhelyében kellett nyomorogniuk. Az apa ekkor kemény napszámos munkával szerezte meg a pénzt a hét gyerek tanítatására.

Móricz az elemi iskoláit Prügyön és Túristvándiban végezte el, tanult a Debreceni Református Kollégiumban és Sárospatakon is, de itt nem érezte jól magát. A kisújszállási gimnázium igazgatója, aki az egyik nagybátyja volt, vette magához. Érettségi után Debrecenbe ment református teológiát és jogot hallgatni.

1900-ban Pestre költözött, elkezdte, de már nem fejezte be a jogi és bölcsészeti tanulmányait. Látogatta Négyesy László stílusgyakorlatait, az órákon barátságot kötött Kosztolányival, Babitscsal, Juhász Gyulával és Tóth Árpáddal. Megélhetési okokból több állást is vállalt: volt óraadó tanár, a kultuszminisztérium hivatalnoka, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban is dolgozott. 1903 és 1905 között a Kisfaludy Társaság megbízásából népdalokat gyűjtött Szatmárban. 1905-ben vette el első feleségét, Holics Eugéniát, akitől három lánya született.

A Hét krajcár című novellája átütő sikert hozott számára. Ezután a Nyugat állandó szerzője lett, sorra jelentek meg regényei, elbeszélései. Házat vett Leányfalun, ahol kezdetben csak a nyarakat töltötte, de később odaköltözött.

Az első világháborúban haditudósítóként dolgozott, a küzdelmek után több újságba is írt cikkeket. Tagja volt az írói direktóriumnak, ami miatt a Horthy-korszakban mellőzték, írásai csak a Nyugatban és Az Estben jelentek meg.

A húszas években magánélete hullámvasúttá változott: megismerkedett Simonyi Márta színésznővel, akire felesége annyira féltékeny lett, hogy végzett magával. A színésznővel 1937-ig élt együtt, a válásuk után Móricz Leányfalura költözött.

Babitscsal Osvát Ernő halála után vette át a Nyugat szerkesztését. Móricz a prózarovatért felelt, de a költővel sok vitája volt. Tervei szerint a ?nemzeti koncentráció? orgánumává változtatta volna a lapot, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, járta az országot, és nehézsorsú tehetségeket karolt fel.

Az Árvácska című regény és további 28 novella ihletőjével, fogadott lányával, Littkey Erzsébettel 1936-ban ismerkedett meg. Móricz naplója szerint kapcsolatuk több volt, mint egy apa-lánya viszony, szerelmesek voltak egymásba. Erzsébet fiát, Imrét az író örökbe fogadta, de egyes feltételezések szerint a biológiai apa is ő volt.

1942. augusztus 29-én telefonhívást kapott Gyöngyi lányától, hogy nagypapa lett. Meghatódottságában leejtette a telefonkagylót, majd agyvérzést kapott. A budapesti Korányi kórházban kezelték, de megmenteni már nem tudták. Szeptember 4-én hajnalban elhunyt, viszont az eset a halotti anyakönyvbe csak másnap került bejegyzésre, így a halála dátumaként sok helyen ez a nap szerepel.

Móricz Zsigmondot a népi írók atyjaként szokás számon tartani. Rá még jellemző volt a népies stílus, amelyet a követői elhagytak, sőt sokan kimondottan elvont, lírai hangot ütöttek meg. Témája a paraszti világ szociális problémáinak bemutatása, a köztudatba emelése, és azok megoldásának elősegítése. Az irányzat leginkább A barbárok és a Hét krajcár című novelláira, valamint az Árvácska című regényére volt hatással. Legismertebb művei a Légy jó mindhalálig, a Rokonok, az Isten háta mögött, valamint az Erdély-trilógia.