Ez az orchidea Európa jelentős részén megtalálható, elterjedési területe keskeny sávban kelet felé egészen Szibériáig húzódik, azonban mindenütt ritka és többnyire védett, veszélyeztetett faj. Míg a nőszőfüvek egy része egymástól igen nehezen különíthető el, a mocsári nőszőfű nagy méretű, lilásan erezett és tompa csúcsú mézajkának köszönhetően nem keverhető össze semelyik másik fajjal sem.
Felismerésében élőhelye is segít, ugyanis a többi nőszőfűfajunktól eltérően kiszáradó lápréteken, nedves pionír felszíneken fordul elő. A Vadonlesők Közössége közleménye szerint éppen emiatt lett az év vadvirága, ugyanis ezek az élőhelyek a klímaváltozás és a helytelen tájhasználat miatt drasztikusan szorulnak vissza és alakulnak át szárazabb társulásokká, a mocsári nőszőfű és más lápréti fajok eltűnését eredményezve.
A mocsári nőszőfű jellemzően forráslápokban és szivárgó vizű területeken fordul elő, azonban a faj számára otthont adó Homokhátságon, valamint további hegylábi és homokterületeinken a talajvíz süllyedése miatt ezek az élőhelyek mindinkább eltűnőben vannak – mutattak rá, hangsúlyozva: céljuk, hogy a mocsári nőszőfű példáján keresztül rávilágítsanak a vízmegtartás táji léptékű fontosságára.
Az év vadvirága kezdeményezés célja, hogy a nagyközönség jobban megismerje a hazánkban élő ritka vagy ritkulóban levő növényfajokat, védelmüket és a hozzájuk kötődő problémákat. Fontosnak tartják, hogy minél szélesebb közönséget vonjanak be az év vadvirága kiválasztásába, ugyanakkor az eddigi közönségszavazások során egyöntetűen a látványos, feltűnőbb virággal rendelkező fajok kerültek előtérbe, „elnyomva” a kevésbé dekoratív, de sokszor annál nagyobb természetvédelmi jelentőséggel bíró fajokat. Ezért 2025-ben szakemberekből álló kuratórium szavazta meg az év vadvirágát.
