A Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotó többször emelt szót a független társulatok kiszámítható támogatásáért. Egy évvel ezelőtt azért mondott le a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökségi tagságáról, mert a független társulatok nagy része alig kapott valamit a kulturális tao megszüntetése után kompenzációként létrehozott többlettámogatásból, és ez több nemzetközileg elismert, nagyszerű társulatot tett működésképtelenné.
A Kultúra.hu-hoz eljuttatott, a szövetség elnökségének címzett júliusi levelében úgy fogalmaz: a függetlenek rendre kimaradnak a támogatásokból. „Ugyan újabban néhányan jutottak némi aprópénzhez, de egy együttes fenntartására nem elegendőhöz. Mintha a döntéshozók cinikusan úgy gondolták volna, hogy a függetlenek szűnjenek meg a nekik juttatott csekély javadalmazás miatt. Gondoljátok el, milyen lesz a kortárs táncművészet hazánkban, ha egymás után szűnnek meg a nemzetközileg is elismert társulataink. Az összkép szomorúan egyoldalú lesz” – fogalmaz.
Arra kéri az elnökséget, hogy ezt a helyzetet semmi szín alatt ne fogadja el, ahogyan „nagyon fontos lenne, hogy ne fogadják el azok az együttesek sem, akik részesültek megfelelő támogatásban. Ezt kívánja a tisztességes szolidaritás. Ne fogadjanak el olyan helyzetet, hogy sokszor a másképp gondolkodó, de tehetséges alkotók művei ne jelenjenek meg a magyar színpadon. Kontroll nélkül és összehasonlítások nélkül nemigen hiszek abban, hogy van fejlődő művészet. Gondoljátok el, hogy a 60’-as, 70’-es években ádáz küzdelmek árán a néptáncművészetben hogyan jött létre az a táncszínházi gyakorlat, mely azóta az egész világon elismert, utánzott lett. Ez manapság egy diadalmas tény. Többnyire táncos előképzettség nélkül tehetséges és jelentős alkotók jelentek meg, tulajdonképpen az ismeretlenből. Györgyfalvay Katalin, Foltin Jolán, Szigeti Károly, Timár Sándor, Galambos Tibor és sokan mások. Talán én is hozzájuk tartozom. Manapság már ezen alkotók tanítványai folytatják láthatóan sikeresen ezt a sokszínű irányzatot. Természetesen ez már magasabb iskolai végzettség nélkül nem képzelhető el.”
A koreográfus a Táncművészeti Egyetem figyelmét arra hívja fel, hogy az oktatásban erősítse az általános műveltség színvonalát és gondolja meg ismét a nyelvtudás szükségességét. Majd zárásként hozzáteszi: „Harcra szólítalak benneteket. Én már nem tudok miről lemondani, de ha szükséges, így öregen is hajlandó vagyok a szavak erejével még kardot rántani.”
A minősítéssel nem rendelkező fővárosi előadó-művészeti szervezetek támogatásáról szóló korábbi döntést itt érhetik el.
