000_A9WZ7RZ.jpg

A Rolling Stones puszta életigenlése is provokáció

Azt énekli Mick Jagger a Mr Charm című Rolling Stones-dalban, hogy az „élet túl rövid ahhoz, hogy magányosan élj. Gyere velem!”. Igaza van, mennyivel jobban járunk, ha a Stones társaságában töltjük a szabadidőnket. Különösen igaz ez most, amikor megjelent a zenekar 1981-es Tattoo You című lemeze utáni legnagyszerűbb albuma, a Foreign Tongues.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy évtizedek óta ez a legnagyobb slágerhányadossal büszkélkedhető Stones-album. A refrének úgy gurulnak, mint egy leszakadt diszkógömb az üres táncparketten, és ez kimondottan jót tesz a nagy R&B-lázadók új munkájának. Minden csupa életigenlés, energia, impulzív rock and roll. A Foreign Tongues az 1962-ben alapított Rolling Stones huszonötödik stúdióalbuma, szóval Mick és Keith nem voltak különösebben termékeny szerzők, de tegyük hozzá, hogy van legalább tíz olyan monolitjuk, amelyek hatással voltak a világ ok-okozati összefüggéseire, az árapályjelenségekre és a leszerelésre is.

A Rolling Stones volt már a világ legjobb rock and roll zenekara, a világ legrosszabb zenekara, voltak a leghitelesebbek és egyben a legjobban olajozott pénztermelő gépezet is.

Tehát voltak minden, és annak ellentéte is. Vállalati rockzenekar, amely minden jó riffet lekönyvel, vibráló rock and roll banda, tűéles társadalmi kommentárokkal. Mégis a legfontosabb kérdés az, hogy a szociálisan érzékeny, nyolcvan pluszos örök lázadók (Jagger nettó vagyona körülbelül 500 millió dollár) jó lemezeket készítenek-e, vagy sem?

A válasz egy határozott igen. A Stones tehát az ellentmondások zenekara, és ezeket a szélsőértékeket leginkább a dalaik reprezentálják, hiszen a Róling  egy mocskos bluesbanda, amely képes közös nevezőre hozni a bluest a glam-trash esztétikával, a funkyval, a soulos diszkó hedonizmusával, a punk nyerseségével, a new wave modorosságával és a földhözragadt countryval.

A korábbi, szintén remek kreatív együtthatókkal rendelkező Hackney Diamonds-albumon is Andy Wattal dolgoztak, és az új albumon is rábízták magukat a náluk közel ötven évvel fiatalabb, 1990-es születésű ifjú zsenire. Watt olyan nagy öregekkel dolgozott korábban, mint Iggy Pop, Paul McCartney, Elton John, Madonna, illetve mint Lady Gaga, Ed Sheran, Post Malone és Selena Gomez. Így nemcsak a minőség, de egyben a pénztáraknál realizálódó mennyiség garanciája is. Watt számára nem létezik műfaji karantén, és a Stones számára sem, így szinte törvényszerű volt, hogy már a 2023-as Stones-album, a Hackney Diamonds készítésekor egymásra találtak.

A sokszínűség jegyében a zenekar olyan nagyvadakat hívott a lemezfelvételre, mint Steve Winwood, a The Cure-főnök, Robert Smith, Paul McCartney, Bruno Mars és a Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith. Az albumon hallható a 2021-ben elhunyt alapító tag, Charlie Watts dobjátéka is, amit nem sokkal a halála előtt rögzítettek.

És aki azt hiszi, hogy ez a 83 éves Mick Jagger, és a szintén nemsokára 83 esztendős Keith Richards utolsó albuma, az téved.

A zenekar újabb tíz dalt írt, amelyek megfelelő alapjai lesznek a következő albumnak, és ahogy a Stonest ismerjük, valószínű, hogy nem ez lesz az „utolsó nyalás”. Az album artworkje az egyik legjobb Stones-borító: Nathaniel Mary Quinn amerikai festő 2025-ös festménye, amely egy montázs Wood, Richards és Jagger arcvonásaiból. És ami a legfontosabb: a Stones mindig provokált, most a 83 éves átlagéletkorukkal. A harmadik „eredeti tag”, Ronnie Wood (1975-ben csatlakozott a Stoneshoz) jövőre lesz nyolcvan – már a puszta aktivitásuk és életigenlésük is provokáció.

Már az 1981-es Still Life című amerikai turnéjuk idején is azt mondták rájuk, hogy túl öregek a rock and rollhoz.  Jagger akkor volt 38 éves. Azóta eltelt 45 év. Oscar Wilde azt írta, hogy a korral nem bölcsebbek leszünk, csak óvatosabbak. Nos, ez a Stonesra nem igaz, hiszen semmit nem óvatoskodtak az új albumukon, amely gyakorlatilag nem más, mint a zenekar hatvannégy éves életművének az esszenciája.

A „fiúk” gátlástalanul keverik a hard rockot a csillogó disco-soullal, a funkot a punkkal, a rock and rollt az esztrád poppal, úgy, hogy az egésznek az alján ott a mocskos rhythm and blues. Mindezt persze a lehető legszórakoztatóbb módon teszik, a kihívóan popos refrének mellé pedig még egy Amy Winehouse-ballada, a You Know Iʼm No Good átdolgozást is megkapjuk. A zenekar 25 stúdióalbuma tele van Richards turbo funk-rock riffjeivel, a rockdiszkók himnuszait idéző slágerekkel, olyanokkal, mint az Never Wanna Lose You, az In the Stars, a Mr. Charm, a Divine Intervention, a Covered in You, a Side Effects, stb. A 2020-as évek egyik legdivatosabb kifejezése a longevity, azaz a hosszú és egészséges élet, aminek – a Rolling Stones óta tudjuk – a rock and roll az egyik legfontosabb táplálékkiegészítője.

Címlapfotó: A The Rolling Stones tagjai – Ronnie Wood, Mick Jagger és Keith Richards New Yorkban 2026. május 5-én. Fotó: TIMOTHY A. CLARY/AFP

Rolling Stones
Foreign Tongues
Universal
14 szám 62 perc

Ez is érdekelheti

Charli XCX, az Interpol és a The Smiths is a szembenézést választja

Míg Charli XCX a zenéről, a divatról és a filmről énekel az új Music, Fashion, Film című albumán, addig az Interpol a This Mirror Weighs A Ton című lemezén egy nagy tükörről, ami ugyanúgy a szembenézés albuma, mint Charli XCX hiperpopos önértelmezése. A The Smiths Dennis Hopper híres fotóját idézi meg, amelynek két alakját a két önállóan megjelent válogatásalbumán „széttépi”, majd összeilleszti.

Pici bácsi nyolcestés koncertsorozattal, negyven év után új instrumentális dalokkal tér vissza

Presser Gábor nyolc estén át játszik a Budapest Kongresszusi Központban 2027. január 8–17. között, és három teljesen különböző műsort, több mint hetven dalt fog előadni, emellett pedig Munkakönyv címmel novemberben többrészes lemezkiadvánnyal is jelentkezik majd.

Hatalmas sárkányok marcangolják egymást, de érdekel ez minket?

Az elképesztő sikerű Trónok harca előzménysorozatában a maximumra tolják az akciót és a drámát, de vajon szükség van-e újabb és újabb spinoffok, prequelek és rebootok tömkelegére, ha az első dobás sikeres volt? Megnéztük a Sárkányok házát.

Rá se ránts, 50 éves a punk!

„A punk valójában nem zene. Hanem lelkiállapot” – mondta Billy Idol, és ez a lelkiállapot nem más, mint a düh, amit a punk a „csináld magad” terápiával kezelt. 50 éves a punkmozgalom. Megvizsgáltuk milyen volt, amikor fél évszázaddal ezelőtt képzeletben biztosítótűvel fűzték össze a zenét, a társadalomfilozófiát és a divatot.