1. Szendrey Júlia
Szendrey Júliát sokáig csak Petőfi Sándor feleségeként és múzsájaként emlegették, ám az utóbbi évek kutatásai ráirányították a figyelmet Szendrey önálló költői életművére is. 1847-ben – Jókai és Petőfi szerkesztésében – naplószövegeivel valósággal berobban az irodalom színterére, így debütál. Később Andersen-meséket fordít, elbeszélései jelennek meg, majd 1857-ben kiadja egyik legismertebb versét, a Három rózsabimbót, melyben anyaságának érzékeny és megható oldalát ismerhetjük meg.
„El, messze innen a világba,
A hol nem ismer senki sem,
A hol nem üldöz, nem gyötör majd
Sem gyűlölet, sem szerelem!
A hol majd élek enmagamnak,
Mit soha még nem teheték,
Mióta a sorsnak kezében
Tehetetlen játékszer levék.”
(El, messze innen!)
„Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó életem, világom!
El van osztva köztük három felé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen.
Nem tudom kivülök terem-e több virág,
Mit látni öröm, illetni boldogság?
Szemem nem is keres, nem is látna meg mást:
Hisz bennök találtam feledést, kárpótlást!
Szivemből fakadtak, szivem a gyökerök:
Együtt hervadnék el, együtt halnék velők:
Hadd boruljak rájok, — merengjek el rajtok,
S eltelve örömmel, hadd beszéljek rólok :
Először is te rólad
Szerelmem virága,
Kihalt boldogságom
Egyetlen zöld ága.
Az eltépett múltnak
Élő bizonysága,
A lehullott csillag
Fennmaradt sugára! —
Még csak alig feslik
A pirosló kehely,
És illatja már is
Törzsét árulja el;
Büszkén emeli föl
Magasra kis fejét,
Amidőn kiejti
Ragyogó, szép nevét.
A napnak sugári
Nem vakítják szemét,
Midőn a magasba
Küldi tekintetét.
Leroskadt, letiport
Lelkem ő rá hajlik,
Ha a vihar benne
Tűrhetlenül zajlik.
Ártatlan kebelén
Kipihenem magam . . .
Jer ide, jer ide,
Legnagyobbik fiam.”
(Három rózsabimbó)
2. Kaffka Margit
Kaffka Margit a 20. század elejének kiemelkedő alkotója volt, a Nyugat nemzedékének meghatározó alakja. Az irodalom nagyjai közé kétségkívül prózái emelték, de a költészet terén is nagyot alkotott. Első verseskötete Versek címen jelent meg 1903-ban. Műveiben gyakran foglalkozott a nők társadalmi helyzetével, az értelmiségi lét dilemmáival és a korabeli társadalmi változásokkal. Ezek közé sorolható az 1912-ben kiadott Színek és évek című regénye is, melyben egy nő életútján keresztül szemlélhetjük a vidéki dzsentri pusztulását. A komolyabb hangvételű témák között ugyanakkor akad néhány egészen humoros is Kaffka életművében, most ebből idézünk kettőt.
„Feltükrözik a nap maroshegyi tóba,
Törüli a szemét Szekeres Katóka.
Könnyű, sebes szóval írja a levélbe:
Megcsaltalak rózsám még csütörtök délbe.”
(Felelet)
- „Az öreg urat láttam tegnap,
Haragszik még reám?”
- „Dehogy! Mióta férjhez adtak,
Jobbkedvű az apám!”
- „És mióta nem jártam arra
Mi újság a tanyán?”
- „Ottkinn? Csak a lugastól balra
Kidőlt a körtefám.”
- „A virágos? hisz nincs egy éve,
Hogy ott ültem veled!”
- „Valami titkos betegsége
Már akkor lehetett.”
(Társaságban)
3. Nemes Nagy Ágnes
Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas magyar költő, műfordító és esszéíró, a 20. század magyar lírájának talán legmeghatározóbb női alkotója. A tárgyias költészet kiemelkedő képviselőjeként tartják számon az irodalomtörténetben, verseit a pontos megfigyelés, a fegyelmezett forma és a mély gondolatiság jellemzi. Ugyanez érvényes a természetábrázolására is, egyes verseiben a természet elemei szinte plasztikusan jelennek meg, miközben mély filozófiai jelentést is hordoznak.
„Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.”
(Fák)
„Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.”
(Nyári rajz)
4. Szabó Magda
Szabó Magdáról elmondható, hogy talán a mai napig az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar írónők egyike. Legnépszerűbb regényei közé sorolható az Abigél, a Für Elise, valamint Az ajtó, melyekben gyakran merít saját életéből és tapasztalataiból. Művei ugyanakkor nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismertek, az évek során több nyelvre is lefordították őket. Számos verseskötete jelent meg, köztük 1947-ben a Bárány, 1949-ben a Vissza az emberig, 1958-ban a Neszek, illetve 1960-ban az Álom-festék címűek.
„Sötétedik. Láss orrodon
tömör illaton át.
Igyál. Ne mard meg az ebet,
ha érzed a fogát.
Hosszú hajuk és pallosuk
usztatják elemek,
gázolj velük a vizeken
tovább.
Nincs másod, akid megmaradt,
csak önmagad.
Veszítsd el. Mért fonnyasszák homlokod
a születő nyarak?
Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,
amely ezen az órán átsegít,
s figyelj. A távolban lovak:
már tépdesik zablájukat
jövendő tévedéseid.”
(Szilveszter)
„Mint jelmezbálban, maszk borított,
s mint bennszülött nőt fűkötény,
jód lepte el a lágy fehéret
hasam hullámzó felszinén.
Egy lámpát bámultam felettem
hunyorogva és szomjasan,
az éter elfutotta számat,
és jéghideg lett a fogam.
Előbb olyan volt, mint a pezsgő.
Kacagtam. Szúrt az orromon.
Aztán jött egy hintáló felhő,
befolyt a síkos asztalon,
s én fulladva, nyitott torokkal
kitárultam felé egészen:
ájuldozó, szomjas Ió
egy láthatatlan ölelésben.
Szij volt csuklómon és bokámon,
s mint őrházat a gyorsvonat,
gördülve csattogó keréken
magamhagyott az öntudat.
Számokba kapaszkodtam gyáván,
de megcsúfolt a végtelen,
kút ásított, belézuhantam,
és elhallgattam hirtelen.”
(Bárány)
5. Török Sophie
Szendrey Júliához hasonlóan, Török Sophie (eredeti nevén Tanner Ilona) is sokáig férje, Babits Mihály költő árnyékában ragadt. Mára már tudjuk, hogy írónőként is jelentős szerepet játszott a magyar irodalom történetében. Életében négy verseskötete – 1929-ben az Asszony a karosszékben, 1934-ben az Örömre születtél, 1940-ben az Értem és helyetted, 1948-ban a Sirató – jelent meg, valamint két regénye és több kisebb novellája is.
„Valamit még kellene tenni az életemmel, még
nem volna szabad megnyugodni, s ülni
tétlenül a napban – mint elkészült
kancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és
menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még
van bennem nyugtalanság, mely fulladozva
keres utat – és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!”
(Asszony a karosszékben)
„Mint tejes nedvesség kövér fák duzzadó
héjjából, úgy csorog az égből a tejeslágy
szeptemberi nap. Némán ragyog a világ,
pici szelek csiklandják a magvas virágot
óh halál! alattomos lépted közelgését még nem sejti senki!
Önfeledt boldogsággal nyujtóznak a dombok
s önnön vibráló árnyékával játszik
a gyanutlan diófa.”
(Szeptember)
