Ki a ma ismert Paul?
Ez nagyon merész konteó, tudniillik McCartney rendszeresen koncertezik mind a mai napig. Ha a zseniális muzsikus halott, akkor vajon ki szántja fel a világ nagyszínpadait több mint kétórás bulikon, 83 évesen, énekelve, basszusgitározva, zongorázva, gitárszólózva?
A neve William Campbell…
Vegyük a tényeket.
Ezen esztendőben jöttek ki, mindössze négy hónappal (!) a Rubber Soul előtt a Help!-pel. No, az még a rock and rollos, klasszikus beat. Bár a Ticket to Ride vagy Yesterday már megelőlegezte az új stílust. (Az első Lennon-, a második McCartney-klasszikus.) Maradva még a képzeletbeli zárójelben: piacra dobtak egy The Baroque Beatles Book című albumot, amelyen Joshua Rifkin karmester (aki lemezre játszotta, s ezzel a feledésből visszahozta Scott Joplint) barokk zenekara dolgozott át Beatles-dalokat, míg a banda producere a The George Martin Orchestrával a Help! korongot szimfonikusította.
Vissza a rockhoz, ekkor debütált az Animals, a Yardbirds pedig szintén bluesfeldolgozásokkal jött ki, csakúgy akár a Rolling Stones a No. 2-val, illetve a Who robbantott a My Generation lp-vel. A tengerentúlon sem maradt el a váltás. Bob Dylan zenekarral, a The Banddel, elektromos hangszerekkel készített két fantasztikus korongot, a Bringing It All Back Home címűt, az On the Road Againnel és a Mr. Tambourine Mannel, meg a Highway 61 Revisitedet, rajta a Like a Rolling Stone-nal. A rajongók megdöbbenve hallgatták a bluesokat és Dylan gitárszólóit sunburst színű Fender Stratocasterjén.
Az utód szintén zseni
Maradjunk a tényeknél, 1966 a változás éve a Beatles munkásságában, amennyiben a Revolver lemezzel (ismét) korszakost alkottak, letették a pszichedelikus zene alapjait, amely albumot remekművek követtek: a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, a fehér album, az Abbey Road. A zenekar feladta a koncertezést, és a stúdiómunka felé fordult. Az előző esztendő végén zajlott utolsó turnéjuk. Ha azért tették, mert Paul meghalt, akkor William Campbell személyében zsenire akadtak, aki olyan slágereket komponált, amelyeket McCartney félreismerhetetlen hangján énekelt, mint az Eleanor Rigby, a Good Day Sunshine, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, a When I’m Sixty-Four, a Magical Mystery Tour, a Penny Lane, a The Fool on the Hill, a Hello, Goodbye, a Back in the U.S.S.R., az Ob-La-Di, Ob-La-Da, a Blackbird, a Why Don't We Do It in the Road?, a Helter Skelter, az Oh! Darling, az Abbey Road utolsó öt, szvitszerű dala és persze a Let It Be, a Get Back, a The Long and Winding Road a Let It Be lemezről.
Az szintén bonyolítja a dolgot, hogy 1969 decemberében McCartney teljes titokban, otthonában rögzítette első szólólemezét. A Beatles feloszlását 1970. április 10-én jelentette be Paul, az album pedig hét napra rá a boltok polcaira került. Campbell zseni kell legyen, mert az összes számot egyedül játszotta fel, minden hangszeren ő muzsikált. Persze az is lehet, Paul McCartney volt az a zseni.
A konteó
Paul ’66 őszén vett egy Aston Martint, olyat, amilyennel James Bond fűzte, meglehetős sikerrel a Bond-lányokat (Ursula Andress, Barbara Bach, Kim Basinger, Monica Bellucci, Halle Berry, Eva Green, Teri Hatcther, Famke Janssen, Grace Jones, Olga Kurilenko, Sophie Marceau, Rosamund Pike, Tanya Roberts, Jane Seymour…). A huszonnégy éves beatle meghajtotta a kocsit, ahogy illik, mígnem benézett egy piros lámpát és belecsapódott egy kisbuszba.
Értesítette. A menedzser menten a helyszínen termett, s megvette a kisbuszos hallgatását. Kisvártatva a kiszálló MI5-ügynökök (ha már Aston Martin és 007) hallgatásra kötelezték a helyszínelő rendőröket.
Az eltussolás rendben, de honnan vegyenek élő Paul McCartney-t? Kész szerencse, az esztendő nyarán Edinburgh-ben, a derék skótok Beatles-hasonmás-versenyt tartottak, amelyet a Paul McCartney-ra megszólalásig hasonlító William Campbell megnyert. Az pedig végképp mázli, hogy a srác még muzsikálni is tudott. Ráadásul bal kézzel. Mi több, egyedül élt, akár az ujjam, hozzátartozói Új-Zélandon laktak. Mindezek dacára némi plasztikázás elengedhetetlennek bizonyult, hogy Paul motorbaleseteiben szerzett, ajka fölötti hegek ne tűnjenek el szerdáról csütörtökre (1966. november 9-e szerdára esett). Bajuszt növesztett hát, s hogy a kérdéseket elfojtsák, zenésztársai szintén.
Magyarázatok
Az Epsteinnel kötött deal piszkálta a másik három beatle lelkiismeretét, ráadásul a menedzser 1967 augusztusában megboldogult, így nem tudta leállítani a fiúkat, hogy Paul halálával kapcsolatos jeleket hagyjanak dalaikban.
A Your Mother Should Know című számnak, a Magical Mistery Tour című soundtrack lemezről, maga a cím a refrénje, azaz „Anyádnak tudnia kell”. A teljes dalszöveg azonban arról szól, hogy kérjük fel anyukát egy táncra, egy régi dalra, amit neki tudnia kell, s nem arról: mondjuk el McCartney mamának az igazat. A Yellow Submarine dal bridge részeiben a vasmacska lánccsörgése alatt matrózok kiabálnak (01:00 perctől), többek közt azt: „Paul is a dead man”, vagyis Paul halott ember.
Aztán ott van John Lennon Strawberry Fields-e, melynek legeslegvégén (a halkuláskor) Lennon azt mondja prózában: „I buried Paul” – eltemettem Pault.
A fehér albumon hallható Glass Onion-ban (Lennon visszautal a Magical Mistery Tour I Am the Walrus dalára, ami pedig a Bors őrmester Lucy in the Sky with Diamonds-ra, amelyek mindegyike herbálos hangulatot áraszt) a sort:
Ez a visszafelé játszás titkot rejt a fehér album Revolution 9 című szintén Lennon-kompozíciójában is. Az outro visszhangos lecsengése „Number nine, number nine, number nine” így megy visszafelé: „monsieur, monsieur, monsieur, how about another one?” – uram, uram, mit szólna egy másikhoz? Az I’m So Tired’ esetében a dal végi értelmetlen motyogás ezt az értelmet nyeri visszafelé: „Paul is dead, man, miss him, miss him” - Paul halott ember, hiányzik.
Most pedig térjünk át a borítókra.
A Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band igazi kincsesbánya. Az elején csupa-csupa akkor már halott híresség, középütt a négy beatle, közülük pedig kizárólag Paul fordul teljes testtel a kamera felé, s ő az egyetlen, aki fekete hangszert fog kezében. A fiúk lábánál sír, virágokból kirakva olvasható a Beatles felirat. Pontosabban Beatles O. A Be at LESO azt jelenti: Legyél LESO-ban. A LESO egy munkaerő-kölcsönző cég volt, ami utal McCartney helyettesére.
A belső képen Paulon karszalag az OPD rövidítéssel. Az USA-ban a helyszínelők ezzel a mozaikszóval (Officially Pronounced Dead – Hivatalosan Halottnak Nyilvánítva) RÖGZÍTIK a halál tényét.
A hátsó borítón Paul McCartney egyedüliként fordít hátat.
Az Abbey Road-borító, noha mindössze tíz perc alatt készült a fotó, a szimbólumok tárháza. Kizárólag Paul lép bal lábbal, s csupán rajta nincs cipő.
A háttérben parkoló VW bogár rendszámát utólag átretusálták 28IF-re, mert McCartney huszonnyolc éves lehetne. A lemez 1969-ben került a boltokba, amikor Paul huszonhét volt.
A jobb hátul várakozó autó nem más, mint egy rendőrségi halottszállító.
Végezetül pedig, úgy hírlik, Ringo egy podcastban elárulta: George Harrison 1999-ben, élete legvégén magnóra mondta, hogy Paul nem az igazi McCartney.
Az igazság eldöntését rábízom a nagyra becsült olvasóra.