Nem feladatom, hogy a Múzeumok éjszakájának látogató-attitűdjét feltérképezzem, mindenesetre majdhogynem tényként aposztrofálható, hogy a legtöbb "éjszakázó" ilyenkor vagy a programokat tartja szem előtt, vagy olyan múzeumba látogat el, ahol még nem volt - netán mindkettő. Hogy a Zwack Unicum Múzeum és Látogatóközpont ma esti vendégeinek hömpölygő tömege melyik kategóriába sorolható, azt hiszem, nem különösebben nehéz megállapítani. Bár a zenei program olyan ínyencségekkel kecsegtet, mint a Harcsa Veronika Jazz Quartett és a Budapest Ragtime Band, azzal ők sem áltatják magukat, hogy az ízlelőbimbókat kényeztető folyékony finomságokkal felvehetik a versenyt. Aki azonban arra számít, hogy a múzeumlátogatás jótékony leple alatt diszkrét szalonspiccig ihatja magát, téved. A múzeum személyzete oltalmazón gondoskodik róla, hogy a többféle, sejtelmes - mágia, tokaji párlat-bemutató és mentorprogram - fedőnévre hallgató kóstolóműsorok közül egy látogató csak egyre juthasson be, vigaszdíjként pedig az udvaron lehet a jól ismert márkanév egyik termékéből hörpinteni. A párlatbemutató pazar, természetesen hosszú ideig a Zwack-titok sötét felhője lengi körül a közönséget - amire ezúttal sem derül fény. Miközben megtudjuk, hogy évente 3 millió litert gyártanak az unicumból, ami poharakba töltve kétszer körbeérné Magyarországot, rájövök, hogy még mindig nem szeretem a keserűlikőröket. Persze próbálkozni még lehet. Az egyébként érdekes, bár kissé túlzsúfolt kiállításon színes, apró, a világ minden tájáról érkezett üvegcsék lélegzetelállító regimentje - köztük az elragadó "Inca Kola" feliratú Dél-Amerikából - bár lehet, hogy Zwack Péter fotóiból több van.
Nedűre ború, már ami utam következő állomását illeti: a Terror Háza Múzeumban hosszú sor kígyózik végig az emeleteken, levegő alig, viszont egy rövidet szusszanhatunk Máthé Áron rendhagyó történelemóráján, amelyen a zuglói Nyilas-perről rántja le a leplet. Miután kísérőmet szó szerint megrázza a nyitott ablak párkányán végigfutó fémszál, a (magas)feszültség oldását a Szabadság a paplan alatt című időszaki kiállítástól reméljük. Ez a kissé alulméretezett történelemszelet - a tárlat pusztán egy pici teremre korlátozódik - a kis terület ellenére a szájbarágást mellőző, frappáns idézeteivel és mellbevágó fotóival (sok a mell) remek keresztmetszetét adja a '60-as évek szexuális forradalmának.
