A kert egyik alapnövénye az arónia, más néven fekete berkenye, igazi bajnoknövény, ahogy Márta nevezi, mert az egyik leggazdagabb antioxidáns hatású gyulladáscsökkentő, rendkívül magas polifenoltartalma miatt. A roppanós, sötét bogyótermés elsőre édeskésnek hat, de száraz, összehúzó érzést kelt a szájban, még ha nem is annyira kellemetlenül, mint a kökény.
A szüret május elején, a kamcsatkai mézbogyó szedésével kezdődik a kertben, és szeptember végéig tart. Az említetteken kívül az itt termő fekete szeder, fekete és piros ribizli, ékszermeggy, fanyarka, piros és fekete málna a mosás után a tizenhat ötszáz literes fagyasztó egyikében, mínusz 27 fokon várja be egymást, és utána kezdődik a termékkészítés.
A stációk: kikapcsolódás, szenvedély, életforma
Tkacsik Márta a Felvidéken, Királyhelmecen nőtt fel, ott is volt egy kicsike veteményeskertjük. Matematikatanár édesanyja mindenből aranyat csinált, befőzött, főzött, tartósított, Márta pedig figyelte őt, és elleste, amit csak lehetett. Ő maga egy VI. kerületi társasház gangján kezdett kertészkedni, balkonládákban. Aztán mindig többet szeretett volna, egyre nagyobb kerteket vettek, először a Cserhátban, Biatorbágyon, majd végül Budajenőn, és tisztességgel, minden hétvégén ki is jártak oda dolgozni.
Ez nem volt magától értetődő, hisz Márta elméleti matematikusként doktorált Kassán, és egyike volt annak a néhány száz embernek a világon, akik megvalósították a mai internetet, amit akkor még nem is internetnek, hanem TCP/IP hálózatnak neveztek. Bonyolult nagyvállalati informatikai rendszereket tervezett, e-business-stratégiákat dolgozott ki, felső vezetőként sok száz milliós projekteket vezetett, és a rengeteg virtuális, szellemi munka mellett, két johannesburgi utazás között rohant ki a kertbe.
Ahogy mondja, őt a kert mentette meg.
Ennek ellenére a folytonos stressz, a minimális alvás és rendszertelen étkezés is megtette a magáét. Inzulinrezisztenciát állapított meg nála az orvos, aki azt sem titkolta el, hogy ez pár éven belül 2-es típusú cukorbetegséghez fog vezetni.
„Nem akartam beletörődni – mondja. – Nálunk senki sem volt cukorbeteg a családban. Két évig csak olvastam, bújtam a külföldi szakirodalmakat, természetes gyógymódok után kutatva, és rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a problémámmal. Ma Magyarországon a KSH adatai szerint minden tizedik ember él cukorbetegséggel, és a számuk folyamatosan növekszik. Tele vagyunk apró, úgynevezett szubklinikai gyulladásokkal, amelyeket a vérvételnél a CRP érték (a C-reaktív proteinszint) sem mutat ki, de a férfiaknál jellemzően szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet. Több tízezer nő szenved policisztás ovárium szindrómával (PCOS), amely szintén egy inzulinrezisztens probléma, ami miatt csak nehezen tudnak teherbe esni.”
A kutatásai során ismerte meg a fekete bogyós gyümölcsöket, amelyek rendkívül magas antioxidáns-tartalmú polifenol vegyületeket, hasznos mikroelemeket tartalmaznak, úgynevezett fitonutrienseket, és magas rosttartalmuknak köszönhetően kedvezően befolyásolják a mikrobiom összetételét, így támogatva a tápanyagok biológiai hasznosulását. Márta összetevőlistái nem feltételezéseken alapulnak, be is mérette a bogyók legfontosabb polifenoljait a Szent István Egyetem élelmiszer-tudományi laboratóriumában. Ekkor derült ki, hogy a Kanadából származó, itthon kuriózumnak számító fekete málna antioxidáns-tartalma például 14-15-szöröse az áfonyáénak.
„A Patikakertet azért kezdtem el működtetni, mert egyszerűen azt akartam, hogy mások is részesüljenek ezekben a csodákban” – mondja olyan szenvedélyes meggyőződéssel, hogy nem tudok benne kételkedni. Teljesen kiszállt a digitális bizniszből, meggyógyult az inzulinrezisztenciából, és lassan tizenkét éve minden tőkéjét és energiáját erre a kertre fordítja, amelyben folyamatosan változik, alakul, bővül valami, amit a gyarapodó tudás, a gyűlő tapasztalat hoz magával.
Másfél millió apró lépés az egészség felé
„Évente másfél millió bogyót szüretelünk, kézzel. Nem azért szedjük így, mert nem tudnánk gépesíteni a folyamatot, hanem azért, hogy a teljesen érett állapotban leszedett bogyókból készült termékbe belekerüljön a gyümölcs héja és az ehető magja is. Ez rettentően fontos, mert a mai modern étkezés egyik legnagyobb problémája a túlfinomítás. Isszuk a préselt gyümölcsleveket, odaadjuk a gyereknek a gumivitamint, azt gondolva, hogy mennyit tettünk az egészségünkért, és közben teljesen hiányoznak a rostok és a rengeteg fitonutriens a táplálkozásunkból.
Az ipari élelmiszergyártásban a rost csak amolyan zavaró körülmény, mert macerás dolgozni vele, pedig elengedhetetlen például a vajsavnak a baktériumok általi termelődése szempontjából, amely a vastagbél hámsejtjeinek legfőbb energiaforrása. A vastagbélproblémák radikálisan megnövekedett száma a hosszú láncú szénhidrátok szinte teljes hiányából származik. Azt is tudjuk, hogy az emberi mikrobiom háromnegyede a vastagbélben van, de persze nem csak ott, például a bőrünkön is – körülbelül 1014 számú mikroba él bennünk és rajtunk. Ez tízszer több sejtet jelent, mint a saját sejtjeink száma.
Tízszer több élőlénytársunk van bennünk és rajtunk, őket kell jól táplálnunk, mert ők dolgozzák fel számunkra mindazt, amit tőlünk kapnak. Akkor jó, ha megfelelő változatosságban vannak jelen, ezért kell sokfélét, változatosan enni, mert ha valamelyikük elszaporodik, akkor betegség alakul ki. Ilyen lehet például a candidafertőzés, a reflux, de rengeteg más, egyensúlytalan állapot is.
Száz évvel ezelőtt egy átlagos magyar család háromszázféle növényt evett, ma ez a szám nem éri el az ötvenet sem – mutat rá Tkacsik Márta. – Egyébként a növényeknél pont ugyanez a helyzet, csak az ő mikrobiomjuk egy kiszervezett mikrobiom, amely a talajban van. Egy maroknyi talajban nyolc-kilenc milliárd élőlény létezik, több, mint amennyi ember él a Földön. Ez az adat engem mindig elképeszt.
Sajnos világszerte egyre kevesebb élő talaj van. Jártam Andalúziában, és az olajfák és a narancsligetek alatt gyomirtózott, felszántott talajt láttam, porzott az egész. Talán szép a szemnek – már ha valaki szereti ezt a kockás füzetszerű, raszteres megoldást –, de halott. Júliusban ugyanezt tapasztaltam Pugliában is. Ezt a vidéket negyven-ötven éve még Olaszország éléskamrájának nevezték, ma az ipari mezőgazdaság hatására kiégett minden, nincsenek fák, nincs árnyék, nincs élet. Csak az ember képviseli a látható életet, ő meg a városokba szorul, mondjuk így, elbújva, mert olyan meleg van, hogy az kibírhatatlan.”
Nem tehet róla, rendszerben gondolkodik
Nem így a Patikakertben, teszem hozzá magamban, mert amerre nézek, itt él, burjánzik, terem minden. Köszönhető ez annak is, hogy Márta nem hagy fedetlenül talajt. Módszere kicsit hasonlít a Gyulai Iván-féle mélymulcsozáshoz. Lényege, hogy szalmát, trágyát, komposztot, mindenféle zöldeket és szénát egymásra rétegezve megtaláljuk a megfelelő szén-nitrogén egyensúlyt, így táplálva a termőtalajt, és védve a kiszáradástól is.
Ezért nem is szántotta fel a területet, amelybe a gyümölcsbokrok kerültek, igyekezett minél kevésbé bolygatni a természetes talajt. „A talajban élnek aerob és anaerob mikroorganizmusok is, ez utóbbiak nem igénylik az oxigént. Kissé leegyszerűsítve: a szántással megfordítjuk a talajt, és ezáltal mindenki pont olyan helyre kerül, ami nem az élettere, ezért elpusztul. A megújító talajgazdálkodás lényege az is, hogy benne hagyjuk a földben a gyökereket, mert a gyökereken olyan mikorrhiza gombák vannak, amelyek a talaj struktúráját adják, és ha a gyökereket kihúzzuk, akkor állandóan tönkretesszük azt az élővilágot, ami ott kialakult, és táplálná a növényeinket.”
Hogy ez a módszer a biodiverzitást támogatja, arra példa a Patikakert maga. Az egyik magaságyásban szinte fányi bokrokon akkora ökörszív paradicsomok nőnek, hogy már most nem férne el egy a tenyeremben, pedig még zöldek. A körömvirágok közt bájos kuszaságban cékla és mángold levele ágaskodik, a kukorica mellett tarka pillangóvirágok. Nem csak szép, ehető is, ahogy az aminosavakban gazdag kövér porcsin is, amelynek húsos szárát és leveleit Márti szintén előszeretettel nevelgeti és fogyasztja, mert meggyőződése, hogy ezek az erős, mindennek ellenálló, vad növények sokkal komolyabb beltartalmi értékkel bírnak, mint a tetszetősre agyonnemesített kultúrnövényeink. (A Patikakert honlapján egyébként recepteket is találunk a helyes táplálkozás jegyében.)
A bársonyvirágok közt cirok és köles terem a tyúkoknak, mert a talaj trágyázását biztosító birkák mellett ők is fontos szerepet látnak el a kertben. Márti egyszerűen így nevezi őket: a munkatársaink. Legfontosabb szerepük a kártevők gyérítése, ezért időről időre átviszik őket a kert valamelyik részére, ahol egyúttal trágyáznak is, de például a mandulatermést károsító dióburok-fúrólégy lárváit is szorgalmasan felcsipegetik mint a vegyszermentes növényvédelem eszközei.
Tyúkok, bárányok, gilisztafarm, élővizek, négyszáztizenhat mandulafa: mindnek megvan a helye Márta rendszerében, még akkor is, ha a kereskedelmi tevékenység alapvetően a sötét bogyósokon alapul, hisz a természetben is rengeteg redundáns, látszólag felesleges dolog van, de épp ezek védenek a sérülékenységtől, csak ezt a hatékonyságra és a legnagyobb haszonra törekedve hajlamosak vagyunk elfelejteni.
„Engem mindig az egész érdekelt, és benne a sok kicsi rész. Rendszerekben gondolkodom, ez fakad belőlem. 19 évesen kezdtem el a teljes gráfok színezésével foglalkozni, amivel négy évet töltöttem, a disszertációs munkám is erről szólt. Ez egy ma is megoldatlan matematikai probléma, de a lényege, hogy minden egyes csúcspont össze van kötve minden egyes csúcsponttal. Ezek a gráfok sokféle kombinatorikai kérdéskört felvetnek, amelyek némelyike az együttműködést, másik pedig a versenyt szimbolizálj. Pont mint a természetben!
Ezután 26 évig építettem a virtuális világot, amely szintén egy óriási hálózat, de egy idő után azt éreztem, zavar, hogy nincs benne élet. Főleg mi, nyugati emberek, szeretjük arrogánsan azt gondolni, hogy mindenek felett, valahol a csúcson vagyunk, és elfelejtettük, hogy nem felette, hanem benne létezünk egy sokdimenziós, komplex hálózatban. Pedig a fokozódó városiasodás és az évről évre nehezebb időjárási körülmények ellenére Magyarországon még megvan az esély arra, hogy harmóniában éljünk a természettel.
Rengeteg lehetőség rejlik az agglomerációs kertekben, és a jelenleg öntözött gyeppel, tujával beültetett falusi kertekben is. Ezért indítottam nemrégiben egy mozgalmat, amelyben együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. A te veteményesed is számít felhíváshoz bármilyen kicsi veteményessel lehet csatlakozni, hisz én magam is balkonládákban kezdtem a kertészkedést. Sokan vagyunk, akik már elkezdtünk ehető növényeket termeszteni magunknak, és a sok kiskert minta, jó példa lehet azoknak, akik még félnek belevágni. Pedig ha elkezdünk együtt dolgozni a természettel, másképp gondolunk majd rá. Észrevesszük a sebezhetőségét, de a robusztusságát is, és ez a kettő együtt, az az egyensúly, épp az a harmónia, amely ma mindannyiunknak hiányzik.”
Fotó: Lettner Kriszta / Magyar Kultúra
