A mai ember számára már elképzelhetetlennek tűnik, hogy szekéren ülve, sáros utakon kanyarogva is lehet országot járni. Petőfi márpedig gyakran így utazott, és meg is fordult hazánk szinte minden szegletében. Műveinek keletkezési helyei alapján nyomon követhetők utazásai, ráadásul számtalan emléktábla, emlékfa és épület is őrzi ezek emlékét.
1846–47 között Dömsödön laktak Petőfi szülei, apja itt vezette a mészárszéket. Természetesen fiuk is gyakran meglátogatta őket, sok időt töltött a Duna partján. Petőfi „nagyon szerette a szabad természetet, Dömsödön is a Duna ’Somlyó szigetén’, a nagy fák alatt a fűbe heveredve órák hosszat el-elmélázott” – írta K. Marjay Károly a Pesti Hírlapban 1907-ben. Az emlegetett nagy fák egyike, egy hatalmas kocsányos tölgy (fenti képünkön) mellett található Petőfi emléktáblája. A Piroslik már a fákon a levél... kezdetű költeménye ennek a tölgynek az árnyékában született. A fát még 1978-ban érte villámcsapás, amelynek következtében egyik nagy ága letörött, és a fatörzs egy része is súlyosan megrongálódott. Szerencsére a tölgy túlélte a szerencsétlenséget, és még ma is áll. A letört ágból Polyák Ferenc fafaragó mester készítette el a költő és szülei portréját, amelyeket a fa körül állítottak fel.
1845-ben a Felvidékre indult. Kalandjait, élményeit, benyomásait Uti jegyzetekbe foglalta, innen tudjuk, hogy ennek az utazásnak a legészakibb pontja Eperjes volt. „Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s tölték nála egy hónapot” – írta. Tompa Mihály is ott vendégeskedett, és a három barát még egy költőversenyt is rendezett: mindhárman egy erdei lakot énekeltek meg. A nevezetes verseny emlékét obeliszk őrzi, amelyet 2021 novemberében újítottak fel.
Petőfi nemcsak a társaságot kedvelte, de a magányos erdei sétákat is. Az Eperjes környéki Ceméte erdejében, a sétaút mellett áll egy hatalmas bükk, amelybe a legenda szerint ő is belevéste nevét. A bükkfa ma is kiváló egészségnek örvend, ám Petőfi neve sajnos nem olvasható rajta, mert őutána még igen sokan megörökítették nevüket a fába vésve. Emléktábla vagy felirat sem segíti a fa megtalálását, csupán az ötvenes években a fa köré emelt vékony vaskerítés maradványai utalnak a bükk nevezetességére.
„Nyári napnak alkonyúlatánál / Megállék a kanyargó Tiszánál / ott, hol a kis Tur siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére.” A néphagyomány szerint Nagyar falu határában állt meg Petőfi a kanyargó Tisza és a Túr összefolyásánál, itt született A Tisza című verse egy kocsányos tölgy árnyékában.
Sajnos ez a tölgy nem élte túl a villámcsapást, mint dömsödi társa, a fának már csak a csonkja látható. A Tisza közelsége is a múlté, a szabályozás következtében a folyó már jócskán eltávolodott az egykori helyszíntől, ahol emléktábla jelöli a Petőfi-fát. Az öreg tölgy makkterméséből nevelt magonccal kívánják a költő emlékét továbbőrizni.
Gróf Teleki Sándor meghívására Petőfi és ifjú hitvese, Szendrey Júlia mézesheteiket a koltói kastélyban töltötték 1847. szeptember 9. és október 20. között. A kertben álló malomkőasztal melletti öreg somfa árnyékában szívesen időzött Petőfi a táj szépségén merengve. Itt született egyik legszebb verse, a Szeptember végén, amely úgy szól az őszről és az elmúlásról, hogy az ősz szó egyetlen egyszer sem szerepel benne. Az öreg somfát 1997-ben kidöntötte ugyan egy vihar, de a malomkőasztal mellett már az öreg fa magjáról nevelt sudár kis fiatal somfa várja a koltói kertbe zarándoklókat.
A néphagyomány által kegyelettel övezett Petőfi-emlékhelyek egyik utolsó állomása a székelykeresztúri Gyárfás udvarház kertjében álló körtefa. A segesvári csatát megelőző napon, július 30-án költötte itt el estebédjét Petőfi, és a körtefa alatt állva szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című költeményét.
Az 1970-es években a körtefán az egyértelmű pusztulás jelei mutatkoztak, ezért a helyi múzeum igazgatója előrelátóan hajtatott róla egy utódcsemetét. Az időközben kiszáradt körtefára folyondárt futtattak és zsindelytetős haranglábat emeltek fölé. Fakerítéssel vették körbe, amelyen Kányádi Sándor Haldoklik az öreg tanú című versének első versszaka olvasható.
A kis fa a kerítés védelmében szépen gyarapodik. A Kovács Gyula pomológus által létrehozott Tündérkertben a székelykeresztúri Petőfi-körtefa kétszáz oltványát szaporították, amelyeket később hazai és külhoni helyszíneken ültettek el, ezzel is szolgálva költőóriásunk emlékének megőrzését.
A nyitóképen a dömsödi kocsányos tölgy. Fotó: Ispán Imre / Dömsöd Nagyközség Önkormányzata
