Portré
Háy János: A színház mindig tele volt és lesz is blöffel
A színház tele van elviselhetetlen produktumokkal, művészieskedő szemfényvesztéssel, szórakoztatásnak álcázott vicceskedő blöffel.
Tamási Áron lenne a székely Márquez?
Tamási Áron úgy ír társadalomregényt, hogy az egyén problémáit állítja fókuszba, illetve úgy beszél az egyén problémáiról, hogy annak érzékelteti a társadalmi dimenzióját.
Egy restaurált tárgy ne nézzen ki jobban, mint új korában!
Készítsünk-e új kötést egy megmaradt kódexnek, ha eredeti kötése megsemmisült és fogalmunk sincs, hogyan nézett ki? Milyen legyen az új budai vár?
A felismert igazság szabaddá tesz
Bedő Adrienn a ritkán születő őstehetségek közül való, és azért az irodalmi rovatban jelenik meg ez a beszélgetés, mert nehéz eldönteni, hogy írásban vagy festészetben erősebb. Mindenesetre tizenhét évesen már tudja: a művészet nem választás, hanem sors.
A háborús irodalom értékét az emlékezet terhe is alakítja
A napló a kizökkent időhöz, a mindennapi létezés valamilyen okból radikálisan megváltozott helyzetéhez kapcsolódik.
Minden írástudó kínai 17 Petőfi-verset tud kívülről
Új Nemzeti alaptantervet kellene készíteni, mert a jelenlegi arra emlékeztet, mint amikor egy suszterdiplomával nem rendelkező kézműves balettcipőből akar alpinistacsizmát farigcsálni.
A múlt igazságának birtoklása a jelenben is hatalmat ad
A trauma nemzedékek között, családi, de egyéb más, akár virtuális közösségen keresztül öröklődik.
Ösztönösen belénk van kódolva, hogy szeretünk nézni, megbámulni dolgokat
Amikor a próza mellé kerülnek képek, azok nem pusztán illusztrációként működnek, hanem egy másik értelmezési szintet aktiválnak a nézőben.
Reményik késői üzeneteit a mai világ se szívesen hallja
A költeményekben megfogalmazott őszinte kritikát se az akkori, a világháborúra készülődő ország, se a mai világ nem szívesen hallja meg.
A fotók némasága űrt teremt, amelyet az irodalom be tud tölteni
A képi és a nyelvi észlelés eltérő struktúrái nem kioltják egymást, hanem köztes teret hoznak létre, ahol a szöveg képpé, a kép pedig nyelvvé alakulhat.
Én nem akarok mesélni, engem nem érdekel a történet
Minden, amiről írunk, közel van. Közelebb, mint szeretnénk. Ez a fene nagy helyzet.
A múzeum már nem az, ami évtizedekkel korábban volt
Nincs olyan, hogy valaki már mindent tud és ismer egy adott élőlénycsoporton belül.
Az olyan embert, mint Petőfi István, ma úgy jellemezhetnénk, maximalista
A Petőfi testvérek kölcsönösen támogatták egymást, büszkék voltak egymás sikereire. Ugyanakkor meglehetősen eltérő utakon jártak: egyik a szavak, a másik a tettek embere volt. Petőfi István izgalmas életébe Sashalmi István helytörténész nyújt betekintést.
A múzeum nem a kinyilatkoztatás, hanem a felfedezés tere
Egy „hagyományos” múzeumpedagógiai foglalkozásnak nem az az elsődleges célja, hogy hiteles információkat adjon át, hanem hogy valami perspektívaváltás történjen.
Minden alkotóban megfogalmazódik egyszer, hogy vajon mi lesz a naplója sorsa
Karinthy Frigyes terápiás céllal fogott naplóírásba, míg Gyarmati Fanni naplójának egyetlen címzettje sosem élhette meg, hogy elolvashassa a neki szánt sorokat.
A nyelv egy állandóan változó entitás
A legtöbb mélyréteg torzul, hiszen a nyelvnek, a megérthetőségnek erős korlátai vannak, ahogyan nekünk mindannyiunknak.