Poszter helyett: Balla Erika
Balla Erika Bezárkózva című képének intenzív színei a nyári hőséget idézik, a jelenet mozdulatlanságában azonban van valamilyen szokatlanság is, ami megfejtésre vár.
A képen egy többszintes, növényekkel benépesített, nyitott tér nyílik meg. A lépcsők, a falak, a teraszok, a különféle magasságú elemek síkokra szabdalják a teret, miközben a türkizek, pinkek, lilák és narancsok szinte irreálissá teszik a látványt: a kompozíció izgalmasan billeg a valóság és a fikció határán. A geometrikus építészeti elemek szigorúságát a pálmák és dús, egzotikus növények organikussága töri meg, a kép bal alsó sarkában levő medence hűvösebb árnyalatai pedig izgalmas ellenpontot képeznek a kép meleg tónusaival.
A jelenetet látszólagos csend hatja át. A medencéből egy férfi emelkedik ki, tekintetét a kép jobb oldalán ülő nő felé fordítja. A nő azonban nem lép vele kontaktusba: a lépcsőn ülve a könyvébe mélyed, mintha épp teljesen kizárná a külvilágot. Bár a két alak közel van egymáshoz, a terek és az elemek mégis elválasztják őket.
Balla Erika festészetében a tér sohasem egyszerű háttér. A kompozíciónak mindig van egyfajta érzelmi telítettsége: jelen esetben a környezet az, ami kifejezi a két fél közötti érzelmeket, a kapcsolatuk intimitásának és távolságának mértékét.
A cím elsőre magányt, elutasítást vagy érzelmi elszigetelődést sejtet, a kép azonban árnyalja ezt az értelmezést. A két figura különállása nem feltétlenül a kapcsolat hiányát jelzi. Inkább azt a ritka nyugalmat mutatja meg, amikor két embernek nem kell folyton lekötnie, szórakoztatnia vagy megerősítenie a másikat. Képesek együtt lenni úgy is, hogy közben mindketten visszavonulhatnak saját belső világukba.
A festmény intenzív színei és mozdulatlan jelenete különös feszültséget teremtenek. Minden vibrál, mégis csend van.
A mű jelenleg a TAW Galéria nyári művészeti vásárán látható: intenzív színeivel vonzza a tekintetet, miközben egy olyan kapcsolati állapotról szól, amelyet nem sűrűn szoktak ábrázolni. A festmény tulajdonképpen emlékeztet arra, hogy az intimitás nemcsak közeledést jelenthet, hanem azt a szabadságot is, amelyben a másik mellett önmagunk maradhatunk.
