„Mily kicsinynek és messzinek tetszik a világ az apátság ablakából! (...) Nem érezheti az élet fájását, aki mindennap látja az égbolt és a víz játékát, az esztendők észrevétlen múlását, és a sarokban lévő pókot, mely egykedvűen szövi a történelmet.” Mint Major Eszter Anna közleményében írja, az előbbi idézet Tihanyt méltatja, és Krúdy Gyulától való, de a festői félszigetet sokan sokféleként nevezték. A csend vagy éppen a visszhang szigete afféle múzsája kollektív szellemi örökségünknek, egy hely, ahol a természet és az ember, a hit és az alkotás, a múlt és a jelen kéz a kézben jár.
Tihanynak számos ékköve van, látnivalók, melyek egyszerre nyitnak ablakot történelmünkre, és fonnak láthatatlan sorsfonalat jövőnk felé. De talán bencés apátságáról a legismertebb, mely ezredéves koronája a magyar tájnak és történelemnek. Alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar nyelvi szórványemlék, ily módon a monostor és környéke egyszerre a hit, a béke, a nyelviség, egyszersmind a magyarság történetének fellegvára.
Major szavai szerint a történelem által ily módon többszörösen is megszentelt hely esetében hangsúlyosan igaz, hogy nincs épített környezet természeti környezet nélkül, melyre már a Bencés Rendház korábban felújított belső udvara, a quadrum is bizonyíték volt, a felhasznált tájegységi anyagokkal, a mészkőbányákból kitermelt és készített térkövekkel, a csapadékot tároló, locsolásra alkalmas ciszternákkal, tölgyfa padokkal. A Pagony Táj- és Kertépítész Iroda jegyezte átalakítások, a Tihany egészét érintő teljes tájépítészeti rehabilitáció részeként most egy újabb mérföldkőhöz érkeztek a korábbi Csokonai liget újraalkotása által. A dr. Herczeg Ágnes vezető tervező által megálmodott és tervezett díszkert mediterrán hangulatával, elegáns, mégis befogadó közegével minden bizonnyal már most, röviddel avatása után, méltó emlékhelye az apátságnak, Tihanynak és az egész régiónak.
A közlemény szerint a díszkertbe, mely a Pünkösdi liget nevet kapta, a nyitótáblákon megannyi nyelven megjelenő béke és fény szavak vezetnek be minket. A mészkő sztélékkel tűzdelt zöld labirintus természetes útvesztő tiszafasövénnyel megrajzolva, ültetett növénykompozíciókkal, levendulaszigetekkel, pompás varjúháj bokrokkal, óriás díszhagyma virágokkal, selymes árvalányhaj ültetésekkel tűzdelve, kőtáblákkal díszítve, mindegyiken idézetekkel, nyelvről, kultúráról, hazáról. A kétirányú labirintus egyikének közepén élő fa áll, az eget a földdel, a múltat a jövővel összekötve, a másik közepén pedig egy kőkompozíció idézi meg Dürer Melankólia című metszetét, magában rejtve egy kutat, a víz forrását, mint a létezés, a szentség, a megújhodás metaforáját.
Korzenszky Richárd emeritus atya álma az volt, hogy egy olyan hely létesüljön az apátság oldalában, mely „arról beszél, hogy mi, különböző emberek együvé tartozunk, (…) és ahol az ember csendben járkál, látja a csillogó víz tükrét, amely egybeér a végtelen kék éggel”. Dr. Balázs Géza nyelvész szerint, hiszen, ha magyar nyelvi emlékhely, akkor a szavak erőforrásáról ne feledkezzünk: „a Pünkösdi liget kulcsmondata anyanyelv és közösség, anyanyelv és haza kapcsolata, üzenete, hogy van esély a megértésre”.
Néven nevezni valakit vagy valamit annyit tesz: a részévé válni. Anyanyelvünkben tehát ott élünk, abban válunk teljessé. Hitünk által pedig erőssé. A minket körülvevő természettel való kapcsolódás végül felemel, megtisztít, elcsitít, boldogít minket – akár egy kedves szó vagy egy könnyes ima. Így ér össze a Pünkösdi ligetben sok fontos üzenet, mely szükségszerűen Tihanyban kell egymásra találjon.
Herczeg Ágnes művészi kertjében érezni véljük a hely szellemét, melyet oly alázatosan segített az alkotó kibontakozni a tájból, akár Michelangelo hagyta előbújni a formát a márványból. Itt semmi sem régi és semmi sem mai. Ebben a kertben minden kapcsolódik mindenhez, egymáshoz, Tihanyhoz és a félsziget, az apátság eszmei örökségéhez.
Az avatóünnepségen Herczeg Ágnes úgy fogalmazott megnyitóbeszédében, hogy „örökségünk nem konzervált, hanem élő valóság, érzelmi, tudati, szellemi hagyaték, melyhez kapcsolódni szükséges kötelesség és tisztesség”. Mi pedig ezt úgy visszhangozhatjuk magunkban, hogy épített örökségünk nem áll meg a szilárd anyagoknál: a kert, a zöld terület gondos tervezés, pragmatikus gondolkodás eredménye, melyhez, ha – amint a fent említett példa is mutatja – művészi megformálás, ihletett alkotói attitűd társul, az eredmény nem csupán életminőséget javító, de környezetkultúra-nemesítő is. Herczeg Ágnes kifaragta a tájból, ami oda kívánkozott, a Balaton ölébe, ahol az ég találkozik a vízzel, és ahol nem érezni – Krúdy Gyula után szabadon – az élet fájdalmát.
„Ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom.” Mint írják, Radnóti Miklós sorai szépen összefűzik a szóval, magyar szóval néven nevezést a természet tiszteletével, szeretetével. Néven nevezni a környezetet, melyben helyet kaptunk, és művészekkel, tervezőkkel, gondolkodókkal előhívni belőle a formákat, az élet változatosságának tökéletes színpalettáját – mindennap észrevenni az égbolt és a víz játékát. Ez feladat. Tisztesség. Jog. Kötelesség. Hogy még sok Pünkösdi ligetünk legyen. Nem csak Tihanyban. Helyeink, ahol jó lenni.
Fotó: Darabos György, MKA
