Wettstein Domonkos: A nyaralóépítészet a modern építészet kísérleti terepévé vált

Balatonföldvártól Bélatelepig számos olyan épületet húztak fel, amelyek a századforduló nagyvárosi villaépítészetét követték. Ezek a házak sokszor más tájegységről származó, jómódú emberek megbízásából épültek – érezhető egyfajta „tájjellegű stíluskeveredés” a Balaton környéki építészetben? Mondjuk, egy pécsi orvos magával hozta a baranyai jellegzetességeket, ornamentikákat a felépítendő nyaralójába?

Az üdülőhelyek kiépítésénél a vágy nem a város megidézése, hanem egy attól eltérő, természetközeli, fesztelen környezet kialakítása volt. Bár az építtetők szükségszerűen magukkal hozták ízlésüket, életformájukat, és közvetett módon felfedezhetünk kulturális áthatásokat, építészeti értelemben nem törekedtek a városi identitás áthelyezésére. Sokkal inkább más utazási és üdülési élményeik megidézésére törekedtek, például a tengerpartokon vagy az alpesi hegyvidéken tett utazásaik során szerzett tapasztalatok alapján. Ezek az identitástranszferek a turizmus felfutásának kezdete óta formálták a Balaton-part építészetét.

A trianoni döntést követően átalakult a turizmus, már nem lehetett a történelmi fürdőhelyekre utazni, a figyelem középpontjába a Balaton került. Volt szándék arra, hogy a Balaton partján is megidézzék, mondjuk, Abbázia monarchikus építészetét?

Az új határok közt felértékelődött a Balaton-part, és a fejlesztések a korszak kultúrpolitikai törekvéseibe is illeszkedtek. Almádiban ekkor építették fel az elszakított országrészekben élő magyarokra emlékeztető Örökmécsest Lovas László tervei alapján. A környezet és a lépték azonban jelentősen eltért a tengerparti üdülőhelyektől, miközben a korszak európai üdülőhelyeinek építészeti jellemzői hatottak a Balaton-parti fejlesztésekre.

A két háború közt ugyanakkor előtérbe került a nemzeti építészet kérdése, és különböző tájegységek, köztük az elszakított országrészekre jellemző motívumok felhasználásával kísérleteztek. Az erdélyi hegyvidéki építészetét például Toroczkai Wigand Ede által tervezett nyaralók idézték meg a tóparton. Ebben a folyamatban a Balaton-felvidék hagyományos formakincse nem érvényesülhetett tisztán, hanem a nemzeti építészet jegyében más tájegységek motívumaival vegyült.

A reprezentatív villaépítészet után már a két háború között kialakult a könnyed, modern nyaraló műfaja. A praktikus elrendezésük az építészek számára is inspirációt jelentett. Az itt szerzett tudás hasznosulhatott aztán a pesti vagy vidéki kertvárosokban is?

Kölcsönhatások természetesen voltak, és egy-egy városi épület esetében láthatunk is hasonló megoldásokat. De a nyaraló műfaja ebben az időszakban csak a szezonális életvitelre volt alkalmas, az egész éves tartózkodásra nem. Épp ezért sem alaprajzilag, sem szerkezetileg és ezekből adódóan formailag sem volt közvetlenül alkalmazható városi életformára.

A nyaralóépítészet ugyanakkor épp egyszerűségéből adódóan a modern építészeti formaképzés kísérleti terepévé vált, és az építészek számára lehetőség nyílt saját gondolkodásmódjuk fejlesztésére. Ezek a kísérletek inkább a szakmai önfejlesztés szempontjából, közvetetten hatottak a szakmagyakorlás más terepeire.

A hatvanas években elkezdték kidolgozni a típusterveket is… Voltak olyan típusok, amelyek ugyanúgy elterjedtek, mint például a Kádár-kocka?

A nyaralótípustervek széles körben elterjedtek, nagy számban és sokféle változat épült belőlük, de épp változatosságuk miatt nem alkotnak olyan egységes településképet, mint a kockaházak. A sokféle típus egy-egy településen belül is vegyesen épült fel, ami az összkép szempontjából problémát is jelentett. Egyazon időszakban a lapos tetős, modernebb megjelenésű és a hagyományosabb, nyeregtetős típusok, a kétszintes, a lábakon álló vagy épp az egyszintes változatok egymás mellett épültek fel, ha a szabályozás lehetővé tette. A típustervek célja kettős volt: az egyes épületek minőségének javítása és a települési összkép rendezése volt, de a nyaralók esetében az összképet egy-egy koordinált településrészen túl nem igazán sikerült rendezetté tenni.

Mennyire integrálódott a tájegységi építészet vagy egy-egy népi motívum, mondjuk, a „befogadó jellegű” modern nyaralókba?

A tájegységi építészet hatására kezdettől fogva találunk példákat a modernitás irányzatait követő nyaralók esetében. A harmincas években kibontakozó modern építészet az egyszerűséget, tisztaságot helyezte előtérbe, és sokan ezt a népi építészet sajátosságaival is összhangban látták. A helyi adottságokhoz való adaptáció nem feltétlen jelentett ellentmondást, de ez nem a formák átvételét, hanem a hagyományos anyaghasználat, részletképzés beemelését jelentette a gondolkozásba. A skála sokszínű, az egészen szikár modern nyaralóktól a népi építészet közelségét kereső megoldásokig sokféle kölcsönhatás alakult ki.

A zártkerti építészet gyakran okozott tájökológiai problémát. Van arra jogi megoldás, hogy a nívótlan építményeket elbontassa az önkormányzat?

A szabálytalan építéseket el lehet bontatni, de a legtöbb esetben a szabályok kijátszásáról és a kiskapuk feltárásáról van szó. A zártkertek eredetileg gazdálkodási céllal alakultak ki, oda a műveléshez kapcsolódó kis alapterületű építményeket lehetne emelni. Sok esetben a terveken terménytárolónak megjelölt helyiségek valójában hálószobák vagy nappalik. A minimális beépíthetőséget már a hetvenes évektől lakókocsik, leselejtezett autóbuszok, vasútkocsik felcibálásával próbálták kijátszani, a járművek ugyanis nem minősülnek építménynek. Később ezeket a járműveket továbbépítették, kiegészítették. Ez a népi lelemény ugyanakkor helyenként érdekes megoldásokat eredményezett, amelyek az építészek számára is inspirálóvá váltak. Számos gyűjtemény készült már a spontán építészetben rejlő váratlan esztétikai értékek feltárására.

Voltak társadalmi viták a '60-as évek modernista építményeiről, amelyek akkor meglehetősen tájidegennek tűnhettek…

A korabeli szaksajtóban és a napilapokban is voltak tudósítások a Balaton-part problémáiról, köztük az építészeti kérdésekről is. Elsősorban az elmaradott részek, hiányzó fejlesztések vagy a rendezetlen nyaralóövezetek témája került be a lapokba, de a toronyhotelek megjelenése több kritikát is kiváltott.

Különösen az Almádi hegyoldalába épített Auróra hotel került a viták fókuszába. A felsorolt városias településekhez képest kisebb üdülőhelyen a történeti villák szomszédságában épült fel a 71-es út fölé tornyosuló szálló. A táj modernizációja ambivalens összképet eredményezett: a nemzetközi szinten is értékelt alkotások elsősorban azok a kisebb léptékű, táji környezetre érzékenyebb épületek voltak, amelyeket mára már jelentős részben elbontottak. A fejlesztés kései szakaszában felépült nagy léptékű szálló- és üdülőegységek azonban tartósabbak, és léptékük miatt a jelenkor fejlesztői is perspektívát látnak bennük. Ezek a tömbök beárnyékolják a korszak politikai szempontból is terhelt örökségét. A még meglévő értékesebb alkotásokat azonban érdemes lenne egy regionális szintű örökségvédelmi koncepció jegyében megőrizni.

Szociológiai szempontból elkülöníthetőek voltak bizonyos települések? Vannak olyan helységek, amelyeket a Horthy-kor tisztviselői favorizáltak, míg más területeket a liberálisabb polgárság vagy a pártelit. Ezek az általánosítások mennyire állták meg a helyüket?

A két háború közt valóban jobban elkülönültek az egyes társadalmi csoportok, és ez a későbbi korok településfejlődésére is hatott. A települések státusza, léptéke, fejlettsége is más-más rétegek számára volt elérhető. Kezdetben a tehetősebb rétegek építkeztek, a reprezentatív villasorok az értékesebb partszakaszokon épültek fel, és ez hosszabb távon is meghatározta a települések helyzetét.

A központi helyzetbe kerülő Siófokon, Földváron, Füreden vagy épp a páratlan kilátásáról híres Fonyód-Bélatelepen ma is felfedezhetőek a századelőn épült villasorok. A kisebb településeken kezdetben a középosztály egy-egy jellegzetes csoportja építkezett szerényebb léptékben. Ugyanakkor a második világháborút követően már nem érvényesültek azok a szervezeti keretek, amelyek meghatározhatták a nyaralóépítést és a betelepülést, egyre szélesebb társadalmi rétegek számára vált elérhetővé a tópart, és a korábbi éles határok fokozatosan elmosódtak.

A balatoni települések a két háború között szabályozták az utcabútorok karakterét, a lámpák, a padok formáit? Voltak-e erre irányelvek a szocializmus évei alatt? Van, hogy napjainkban több balatoni település is csatlakozik egyfajta egységes arculati koncepcióhoz?

Egységes koncepció az ötvenes évek végétől alakult ki a balatoni főépítészség megalapításával és a regionális terv kidolgozásával. A hetvenes évekig valóban voltak kísérletek a balatoni karakterű részletelemek kidolgozására, ennek egy-egy példája még ma is fellelhető, érdemes lenne megőrizni, védeni őket. Kerítések, lámpaoszlopok, utcabútorok egyaránt a tópart hangulatának, használatának megfelelő kialakítást kaptak. Ma nincs ilyen erős kontroll és egységes tervezés a tóparton, a települések a saját maguk koncepcióját követik a közterek kialakításánál is.

Voltak arra példák, hogy egy-egy borászat első osztályú építészete hatott az adott település hétvégi házaira, azaz egy-egy motívumában utánozni kezdték?

A borászatok jellemzően egyedi épületek, amelyek sajátos funkcióval bírnak, és a cégek brandértékét is növelik. Bár az elmúlt időszakban sok olyan borászat épült nemcsak a Balaton körül, hanem más borvidékeken is, amelyek építészeti szempontból is elismerést kaptak, ezek az épületek legfeljebb egymást inspirálták, a települési összkép átalakítására nem voltak hatással. Badacsonyban például több díjazott kortárs épületet is találunk, de ezek egyedi megoldások, a nyaraló- vagy lakóövezetekre nem voltak hatással.

A borturizmus felfutása azonban már szükségessé teszi a településkép rendezését, Badacsony központjában erre már több ütemben tettek kísérleteket. Megújították a műemléki védettség alatt álló Tátikát, a településközpont több értékes hatvanas évekbeli épületét. A modern örökségben rejlő lehetőségek feltárása és az épületek újrahasznosítása az idelátogató vendégek számára is szemléletformáló lehet.

Ha egy településen megnyílik egy specialty kávézó, vagy valami híres séf nyit éttermet, az akár képes változtatni az adott településrész megjelenésén is? Van példa arra, hogy beindulhat egy urbanizáció?

Egy településrész átalakulása komplex folyamat, egy-egy jól megtalált beavatkozás segíthet a folyamatok katalizálásában, de ezek kevésbé a kisebb vendéglátóhelyekhez köthetőek. Napjainkban egy-egy településrész karaktere inkább a nagy számban beköltöző új rétegek hatására alakulhat át. Elsősorban az apartmanház-építési hullám új lakóinak igényeihez igazodva jelennek meg azok a magasabb színvonalú szolgáltatások, amelyek számára az építészeti arculat is meghatározó kérdés. Ez azonban sok esetben a helyi vállalkozók, egyszerűbb, szerethető helyek eltűnését is eredményezi. A településeknek határozottabb víziót kéne megfogalmazni, hogy a fejlesztések ellenére a helyi identitást is meg tudják őrizni.

A 2010-es évek vége óta létezik egy trend, a fehérre színezett, antracitszürke nyílászárókkal kombinált kortárs, „modern minimál” építészet. Vannak-e jelek, hogy ezt kiszorítja a Balaton partján lassan egy másik esztétikai eszmény?

A kortárs építészet folyamatosan formálódik, és ahogy a múltbéli korokban, a Balaton-part építészete most is szoros kapcsolatban áll a hazai és nemzetközi tendenciákkal. Azaz a felvetett problémakör nem feltétlen csak a régió sajátja, hanem a kortárs építészet általános krízise.

A legtöbb terv az online fórumok sematikus mintázatait követi, kevés a lokális és regionális kontextusra érzékeny, önálló kísérlet. Ennek ellenére ma is találhatunk értékes példákat a korábbi korszakokkal és a tájegységi építészettel a párbeszédkeresésre, ami a helyi identitás folytonosságát is elősegíti.

A Balatoni modern és a Balatoni építészet után dolgozik-e új könyvön?

Továbbra is folytatom a régióval kapcsolatos kutatómunkám, jelenleg az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj keretében végzem a vizsgálatokat. Folyamatosan jelennek meg a témához kapcsolódó tudományos publikációk, az Építészfórumon Szezonális örökség címmel egy ismeretterjesztő cikksorozatom is fut, valamint formálódnak olyan gondolatok is, amelyeket könyv formában lenne érdemes megjelentetni.

Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu