A mai világ fiataljai számára is érezhető, érthető Reményik költői világa

Kutatása kezdetén szinte feldolgozatlanul találta Reményik Sándor életművét. Milyen hiányokkal, torzításokkal kellett először szembenéznie, és hogyan alakította ez a későbbi munkamódszerét?

Elsőéves egyetemistaként hallottam először Reményik Sándor nevét. Óriási hatást tett rám a költészete, és kisebb kutatás után elhatároztam, hogy a jövőben igyekszem teljesebbé tenni a róla írt irodalmat. A célom az volt, hogy visszakerüljön a megérdemelt helyére az irodalmi kánonban, és hogy minél többen megismerhessék az életművét. A költészetéről írt szakdolgozatomhoz először alaposan felkutattam a költőről írt tanulmányokat, köteteket. Megdöbbenéssel olvastam a szocializmus alatt írt cikkeket, melyekben eltorzították és kiforgatták költői alakját és hamisan, érdemtelenül vádolták irredentizmussal és sovinizmussal. Így kénytelen voltam a huszadik század második felében róla írt készült tanulmányokat, köteteket fenntartásokkal kezelni. Kivétel volt ezalól szerencsére több neves irodalomtörténész munkája (például Dávid Gyula, Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Láng Gusztáv stb.), akiknek nemcsak írásaira, de személyes támogatására is támaszkodhattam. Ugyanakkor alapvetően a Reményik kortársai által írt elemzéseket helyeztem előtérbe.

A Rokon álmok álmodója című kötet nem csupán levelezéseket ad közre, hanem egy újfajta értelmezési keretet is kínál. Milyen alapelvek mentén építette fel ezt az összetett szövegkorpuszközlést?

Első kutatásaim során felmerült bennem a gondolat, hogy a legegzaktabb információkat nem a tanulmányokból és elemzésekből, hanem az elsődleges forrásokból lenne célszerű kinyerni, így a Reményik által, a hozzá és róla írt versek, publikációk mellett a költő kiterjedt levelezéséhez fordultam, melynek nagy része a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. A családi levelezéséről – bár tekintélyes mennyiségről van szó – azt gondoltam, hogy túl intim a nyilvános közléshez. Így a barátok felé fordultam, ekkor került kezembe a mintegy 356 levelet számláló dosszié, mely Reményik Sándor és legbensőbb barátja, Áprily Lajos levelezését tartalmazza. Elvarázsolt ez az irodalmi anyag. Amellett, hogy felbecsülhetetlen irodalomtörténeti információt tartalmaz, bepillantást engedett egy bensőséges, baráti kapcsolatba is, amelyben a két költő írásos beszélgetésén keresztül az utókor még jobban megismerheti személyiségüket, életüket, lelki motivációikat. A kötetcímet Reményik Sándortól kölcsönöztem, aki az 1921-ben megjelent Csak így című kötetének dedikációjában barátjának, a „Rokon álmok álmodójának” ajánlotta azt.

A leveleket egy másik, Kis Olosz Klára által sajtó alá rendezett kötet alapján szerkesztettem (Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése), melynek alapkoncepciója az időbeliség volt. A kötet összeállításában és az azóta folytatott kutatásaimban Dávid Gyula tanácsaira és támogatására támaszkodhattam. A kötetben a levelek egymásnak válaszolva, kronologikus sorrendben követik egymást, előtanulmánnyal és alaposan kidolgozott jegyzetekkel kiegészítve. Célom az volt, hogy ne csak a szakma értékelje és forgassa a kötetet, hanem az irodalom iránt érdeklődők nagy többsége is értőn tudja olvasni, használni. A visszajelzések alapján ezt a cél el is értük, ami további kutatómunkára ösztönöz.

Egy-egy tematikus réteg – például az istenes líra vagy az identitásköltészet – a mai olvasó számára is új hangsúlyokat hordozhat. Melyik költői hangját tartja a leginkább félreértettnek vagy háttérbe szorultnak?

Nem gondolnám, hogy manapság Reményik bármelyik versét félreértettnek vagy háttérbe szorultnak kéne tartanunk. Amikor a 2000-es években – köszönhetően több neves irodalomtörténésznek és tanárnak – egyre inkább visszatért a köztudatba Reményik igazi arca, akkor a hangsúly a korábbi, Végvári álnéven írt költeményeire, illetve az 1920-as években keletkezett erősebb hangú identitásköltészetére került. Ugyanakkor istenes versei is széles körben ismertté és kedveltté váltak. Még a rendszerváltás előtti időkben Reményik unokahúga, Imre Mária és az evangélikus egyház Luther-kiadójánál több kötetben jelentették meg ezen verseket. Szintén ő rendezte sajtó alá Sövényházyné Sándor Judit segítségével és Imre László bevezetőjével az Erdélyi március – Álmodsz-e róla? című kötetet (1990), amelyben először közöltek néhány darabot Imre Ilonkához írott levelezéséből. Ugyanakkor 1983-ban a Kriterionnál megjelent egy Kántor Lajos szerkesztette kötet, Az építész fia, az ő bevezető tanulmányával, ez is sokat tett Reményik irodalmi kánonba való visszahelyezéséért.

Talán manapság – de saját korában is – a leginkább háttérbe szorított versei az utolsó évek termései, melyeket a költő az 1941-es Korszerűtlen versek ciklusában gyűjtött egybe. Feltételezem, hogy az ezen költeményekben megfogalmazott őszinte kritikát se az akkori, a világháborúra készülődő ország, se a mai világ nem szívesen hallja meg, pedig talán a legfontosabb költői üzeneteit ezek hordozzák.

A magyarországi és erdélyi befogadás között máig érzékelhető különbségek vannak. Miben tér el Reményik helye és szerepe a két irodalmi közegben?

Reményik Sándor „erdélyi költő” volt – ahogy Babits Mihály is megfogalmazta. Költői alkatát, lelkületét leginkább azok érezhetik át, érthetik meg, akik hasonló kisebbségi léthelyzetben élnek. Ezt Magyarországról legfeljebb csak maximális együttérzéssel tudjuk figyelemmel kísérni. Éppen ezért a költői hagyaték értelmezésében a hangsúlyt is máshová helyezik Erdélyben és Magyarországon: míg a magyarországi értelmezés a történelmi igazságtalanságot hangsúlyozza, addig az erdélyi a kisebbségi léthelyzetben való megmaradást.

A költő a 20. század második felében évtizedekig perifériára szorult. Mitől vált az utóbbi időszakban ismét értelmezhetővé, főként ha figyelemmel kísérjük, hogy a neve megjelent a tankönyvekben is?

Úgy gondolom, hogy azon életművek, amelyek igazi értéket hordoznak, minden történelmi vihar ellenére is újra felszínre törnek. Így volt ez az elhallgattatott és elhallgatott írók sokaságával. Természetesen ehhez elengedhetetlen a megfelelő szakmai háttér. Nagyjából tíz év alatt kötetek sokasága jelent meg Reményik életművéről. A nemrég elhunyt Essig József vezette Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány több éven át szervezett Reményik-konferenciákat Budapesttől Radnaborbereken át egészen Sepsiszentgyörgyig. Az alapítvány az elhangzott anyagokat kötetbe rendezve 2021-ben jelentette meg a kolozsvári Polis kiadónál. Mindez nagyban hozzájárult, hogy a szélesebb közönség is megismerhette, megszerethette Reményik művészetét.

Az erdélyi tankönyvekben első ízben 1977-ben találkozhattak a diákok a költő nevével. Ebben a romániai magyar irodalom történetét taglaló könyvben (szerzői Dávid Gyula, Marosi Péter és Szász János) 30 sort kapott az erdélyi magyar líráról írott fejezetben. A magyarországi iskolákban csak a Nat 2020 alapján elkészített tankönyvekben szerepel a neve és életművének elemzése.

A korábban ismeretlen levelezések milyen új nézőpontokat nyitottak meg a költő magánéletére, kapcsolathálóira, esetleg alkotáslélektani folyamataira vonatkozóan?

Az eddig feldolgozott és megjelentetett levelezések anyaga kiterjesztette ismereteinket Reményik életére és művészetére vonatkozóan, de csak árnyalta és elmélyítette azt. Levelei is külön irodalmi alkotások, mind a megszerkesztettség, mind a megfogalmazott téma szempontjából. Mivel azonban igen nagy irodalomtörténeti anyagról beszélünk, így a teljes feldolgozása még folyamatban van. A Reményik-hagyaték óriási, és egy része a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban, másik része Kolozsvárott található. Kijelenthető, hogy irodalmi és családi levelezése gyakorlatilag feltáratlan még. Több összegyűjtött levelezéskötetben ugyan találkozunk Reményik-levelekkel (a teljesség igénye nélkül: Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája, Kós Károly levelezése, Molter Károly levelezése stb.), de további kutatásokra ösztönöz a többi feltárása.

Az irodalomtörténeti kánonba való bekerülésen túl milyen szakmai vagy oktatási eszközökkel lehetne érvényesíteni a Reményik-életmű mélyszerkezetét a fiatalabb generációk körében?

Első körben a diákokat oktató és nevelő tanárok számára szükséges a Reményik-életmű megismerése, hiszen a pedagógusok nagy része az egyetemen nem találkozott a kisebbségi erdélyi költészettel. Példamutató azonban, hogy nagyon sokan igyekeznek továbbképzéseken vagy önfejlesztő módszerekkel tájékozódni, elmélyedni a témában. Ehhez nyújt segítséget az új pedagógus-továbbképző rendszer, melyben helyet kapott a transzilván irodalom is.

Tanárként viszont az a tapasztalatom, hogy a diákok – ha még eddig nem is hallották Reményik nevét – érdeklődéssel fordulnak a két világháború közötti erdélyi irodalom felé. Libabőrös pár irodalomóránk volt az elmúlt tanévben egy végzős osztállyal, ahol a tanulók az értő olvasás után maguk elemezték a legfontosabb Reményik-verseket. Ekkor gondoltam arra, hogy nem volt sziszifuszi az eddigi munkánk, és mindenképpen folytatni kell. Hiszen a mai világ fiataljai számára is érezhető, érthető Reményik költői világa.

Számíthatunk-e új kiadványokra, kritikai kiadásokra vagy tematikus konferenciákra a közeljövőben?

Igen, több kötetterv és téma fogalmazódott meg, amelynek kidolgozása újabb kutatásokat és egy kis időt igényel. De alapvetően ezek párhuzamosan végezhető kutatások, hiszen összefüggnek. Egy teljesebb Reményik-életművet kívánunk bemutatni a versek kritikai kiadásával, illetve további irodalomtörténeti kutatásokkal. Ezen kutatásokat pedig tudományos konferenciákon szeretnénk a közönség előtt bemutatni.