2000-2600 Ft kezdő illetmény, őr- és járőrszolgálatot ellátóknak Budapesten 200 Ft, vidéken 100 Ft járőrpótlék, térítésmentes villamosbérlet, ingyenes orvosi ellátás, ötéves szolgálat után lehetőség a szolgálati lakásra. A 70-es években többek között ilyen hirdetménnyel csábították a 35. évnél nem idősebb, legalább nyolc általánossal rendelkező, büntetlen előéletű jelentkezőket a rendőrséghez. Ami még fontos volt, hogy a hivatásos állomány tagja csak feddhetetlen személlyel köthetett házasságot, és bármikor áthelyezhető volt, ha a szolgálati feladat úgy kívánta. A munka elnyerésének feltétele volt az egyéves alapfokú vagy tiszthelyettesképző elvégzése, viszont 55 éves korban már teljes szolgálati nyugdíjra volt jogosult a hivatásos állománytag.
Hogy ez az illetmény- és feltételrendszer annak idején mennyire lehetett vonzó, az erősen vitatható, a korai nyugdíj viszont kétségtelenül nagy pluszt jelentett, nem kevesen kezdtek új karrierbe ötven pluszosan, már egy biztos havi jövedelemmel a zsebükben. Kérdés persze, hogy mennyien érték meg ezt az „aranykort”, hiszen a rendőri munka még Magyarországon sem volt életbiztosítás. A szakma rendszeresen ott volt és van a legstresszesebb munkák top 10-ében, és ez alól a közlekedési rendőrök, a gazdasági nyomozók, valamint a bűnügyeket felderítők sem kivételek.
A rendőrökkel kapcsolatban meglehetősen vegyesek a prekoncepciók. Ott vannak a krimikből ismert sztereotípiáink az öreg rókából és zöldfülűből álló párosról; a szolgálattól visszavonult, majd az ÜGY érdekében visszatérő, problémás alakról; a törvényeket semmibe vevő magányos hősről, meg persze a lassan reagáló erősítésről. És ott vannak a vicces figurák, akik csetlenek-botlanak, de közben olyan ügyeket oldanak meg, amelyekbe korábban mindenkinek beletört a bicskája.
A hús-vér rendőrökért már jóval kevésbé rajongunk, hiszen leginkább akkor találkozunk velük, amikor már nagy a baj. Vagy amikor egzecíroztatnak, például szondáztatnak vagy igazoltatnak. Azért minket sem kell félteni, a velük kapcsolatos frusztrációinkat rendőrviccek egész garmadájával vezetjük le, például ilyesmikkel:
- Tudod, mit kapsz, mikor a rendőrt kiveszed a mosógépből?
- ???
- Tiszta hülyét.
A Rendőrmúzeum állandó kiállítását végignézve viszont egészen más oldalukat ismerhetjük meg. Az első rész a magyar rendőrség múltjába enged bepillantást: látunk itt monarchiabeli, kobaltkék lovas rendőri díszegyenruhát, szürke uniformist a negyvenes évekből, de elefántcsonttal ékesített rendőrzenekari karmesterpálcát is. Érdekes áttekintést nyújtanak a rendőri fegyverek evolúciójáról is: hogyan jutott el a felszerelés a lovasszablyától a Frommer pisztolyokon és AK 47-es gépfegyvereken át a Jericho stukkerekig. A lőfegyverek hatékonyságát pedig szitává lőtt acéllemezek bizonyítják. Ezek után szinte karikatúrának tűnnek azok a házi barkács fegyverek, amelyeket jobb sorsra érdemes, bűncselekményekre készülő embertársaink hegesztettek össze és amelyekre a tárlaton szintén rá lehet csodálkozni.
Újságíróként igazi csemegét jelentett számomra a Mi újság, biztos úr? című könyv, amelynek szerkesztői a rendőrség száz évének sajtómegjelenéseiből válogattak. Az 1920–2020 közötti cikkek többek között szólnak a párhuzamos közlekedés szabályairól (1956), Kántorról, a csoda rendőrkutyáról (1976), az újonnan beszerzett rendőrségi Yamahákról (1987), a valódi Lindáról (1992), a rendőrség Teve utcai épületének átadásáról (1997), de a 110 éves Rendőrmúzeumról is (2006).
A következő teremben Kántor külön részt is kapott, nem érdemtelenül. Tizenegy éves szolgálata alatt összesen 536 bűncselekmény felderítésében vett részt, 279 esetben sikerrel is járt. Ezek között piti tyúklopások és súlyos esetek egyaránt vannak, kitartását jól jellemzi, hogy az elkövetők nyomát akár 20-25 kilométeren keresztül is követte. Kalandjairól Szamos Rudolf írt nagy sikerű könyveket, amelyekből később filmsorozat is készült. Ezekben Kántort egy másik nyomozókutya, Tuskó „játszotta”, gazdáját, Tóth Tibor törzsőrmestert, alias Csupatit pedig Madaras József alakította. Kántor és Tuskó preparátumai egymás mellett láthatóak is a múzeumban.
A második teremben kaptak helyet a „Szolgálunk és védünk” különböző egységeit – a közlekedésrendészetet, a motoros és lovas rendőröket, a vízi- és légrendészetet – bemutató részek. Sokkal izgalmasabb viszont az a szekció, ahol már a konkrét bűnesetekről van szó: a kasszafúró mackósok módszereiről, a pénzhamisító trükkökről, de külön vitrint kapott a Viszkisként elhíresült Ambrus Attila is, akinek még a rablásokon viselt parókáit, napszemüvegeit és az álcázáshoz használt hajfestékét is kiállították. Meg a költekezéseiről vezetetett naplóját, benne olyan tételekkel, hogy 90 000 Ft sör, 14 000 Ft cigi, 9000 Ft Gréti.
Külön területet kaptak a rendőri szervek által kidolgozott módszertanok, amelyekkel a bűnözők után erednek: a nyomokat – például cipőtalpakat – elemző traszológia, a DNS-vizsgálatok és a lőfegyvertan. A második világháború utáni, ujjlenyomatok rögzítésére használt daktilográf, a hamis pénz kimutatására alkalmas UV-lámpa, vagy az NDK-ból importált helyszínelő táska egészen különösnek tűnnek a CSI-okhoz szokott szemüknek, pedig ezek az eszközök segítették a korabeli helyszínelőket a bűnügyek felgöngyölítésében.
A kriminálantropológia atyjának nevezett olasz Lombroso elméletét a született bűnözőkről ma már csak megmosolyogjuk, nem úgy az élethűen berendezett rendőrségi fogdát, aminél sivárabb és lehangolóbb helyet nehéz lenne elképzelni.
A tárlaton bemutatott ember- és vagyonellenes bűncselekmények némelyike olyan extrém és brutális, hogy még Tarantino is kevés lenne a filmre vitelükhöz. Szó van például az első magyar sorozatgyilkosról, Kiss Béláról, aki bádoghordókban rejtette el női áldozatait, a tetemeket alkohollal konzerválta. A másik századfordulós, a korabeli sajtóban sokat taglalt bűntény – amelyből 2015-ben film is készült Félvilág címmel – Mágnás Elza története. A kitartott kurtizán nőt bejárónője és annak szeretője gyilkolta meg, majd egy utazókosárban a Dunába dobta.
Az ötvenes-hatvanas években a martfűi rém és a nikotinos asszony esete borzolta a kedélyeket. Kovács Péter kéj- és sorozatgyilkost négy nő halála miatt végezték ki, de Papp Erzsébethez is legkevesebb négy, nikotinoldattal elkövetett emberölés köthető, akit szintén halálra ítéltek. Halállal végződött Tibi, a „gyilkos” őzbak esete is, aki két idősebb nőre is rátámadt pár nap eltéréssel, az első bele is halt sérüléseibe. A súlyosan sérült állatot – amelyet korábban háznál neveltek – később befogták, de ő is elpusztult.
Magyarországon az utolsó kivégzést 1988-ban hajtották végre: Vadász Ernőt akasztották fel egy olyan gyilkosságért, amelyben pénzt nem, mindösszesen fél liter pálinkát és egy öngyújtót tudott társával szerezni.
Az 1989-ben elkövetett komlói bűntényről olvasva talán még a legnagyobb humanisták is meginoghatnak. A négyéves kislány, Anikó egy pohár vízért csöngetett be az alsó szomszédjához, egy 36 éves rokkantnyugdíjas, enyhén szellemi fogyatékos nőhöz, aki aztán szexuálisan molesztálta, majd megölte és összekötözte a kislányt. Hulláját először az ágytartójában, majd a társasház fáskamrájába rejtette el. Nem kevésbé megdöbbentő az a nagy médiavisszhangot kiváltó eset, amelyben két tinédzser lány elképesztő kegyetlenséggel rugdosott halálra egy taxist a kilencvenes évek végén igen divatos, vastag talpú holdjáró bakancsaikkal. Pár évvel később pedig a móri, mészárlásba forduló bankrablás sokkolta a közvéleményt.
Ritkán gondolunk bele, hogy egy-egy hasonló bűncselekmény felderítése, de akár egy közlekedési baleseten való helyszínelés milyen pszichés terhelésnek teszi ki rendőröket. A budapesti Rendőrmúzeum kiállítása szemfelnyitó módon enged bepillantást a rendőri munka kihívásaiba és a rendfenntartók mindennapi életébe. A tárlat segít árnyaltabban megérteni és értékelni azt a nehéz feladatot, amelyet a rendőrök nap mint nap végeznek a bűnözés elleni küzdelmük során.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
