Mortality, azaz halandóság. Ez a címe a sokszoros Emmy-, BAFTA- és Golden Globe-díjas Ricky Gervais legújabb show-jának, és a hatvanhárom éves író-rendező-színész és standupkomikus tényleg komolyan gondolja a szembenézést. Kevés humoristát változtatott meg olyannyira a közösségi média beteges világa, mint Gervaist, aki annak idején a televíziózás egyik megújítója volt, ám szerencsére ezúttal nem csupán önismétlően rúg bele a különféle cenzorokba, hanem a Twitter-hírfolyamok és Instagram-filterek hajtotta társadalom kritikáját egy lépcsővel magasabb szintre helyezi.
Hogy milyen remek író, számtalanszor bizonyította már tévésorozatokkal, standuposként és összesen öt darab emlékezetes Golden Globe-díj-átadó gála rettegett házigazdájaként is, ahol kárörvendve követhettük végig, ahogy a világ legprivilegizáltabb emberei az Apple-vezéren át Hollywood krémjéig úgy reszketnek, mint a nyárfalevél, nehogy eltalálja őket egy-egy szólövedék.
Gervais humora persze egyáltalán nem való széplelkűeknek, de az mindenféleképp a javára válik, hogy ha öniróniáról van szó, ő a lehető legnagyobb örömmel csinál sportot saját maga célponttá tételéből és kegyetlen kifigurázásából. Az Office-ban (ugyebár ő írta és főszerepelte az eredeti brit Hivatal-sorozatot, amely szerepben a nagy sikerű amerikai remake-ben Steve Carrell lett világhírű), a Derekben vagy az Extrasban legfőbb szórakozását az jelentette, hogy saját magát hozta a legkellemetlenebb helyzetekbe, de az önéletrajzi ihletésű After Life-ban (Mögöttem az élet) is felfedezhetünk egy hatalmas adag öniróniát és cringe comedyt. Utóbbi sorozatban azt képzelte el, hogy milyen kiállhatatlan seggfejjé változna, ha elveszítené élete szerelmét, Jane-t, a végeredmény pedig annyira jó, hogy egyszerre ríkat meg és csapkodjuk tőle a térdünket a nevetéstől.
Be is jött: a szókimondó fekete humor a világ nagyobbik része számára üdítően hatott, ráadásul egyértelmű volt a komikus esetében, hogy amikor például a kövérséggel, (képzeletbeli) AIDS-es csecsemőkkel, vagy akár a Bibliával viccel, nem az adott embert bántja, hanem a társadalom álszentségébe rúg bele, amely vicce tárgyait általában körülveszi. Hozzá kell tenni ráadásul, hogy Gervais sok-sok millió fontot adományoz humanitárius és állatvédelmi célokra, beteg gyerekek kívánságát teljesíti, és rendszeresen felemeli a hangját az állatkínzások megfékezése érdekében – például évek óta küzd a brutális, kínai Yulin kutyahúsfesztivál bezáratásáért, ahol élve nyúzzák meg az állatokat.
2003 és 2010 között hat standupelőadása jelent meg DVD-n vagy az HBO-n (Animals, Politics, Fame, Science, Out of England 1-2), mind óriási sikerrel, majd a tévézéshez fordult, és jött sorban a Life is Too Short, a Derek, majd az After Life, utóbbi már a Netflixen. 2018-ban tért vissza a stan-uphoz, amikor utóbbi streamingszolgáltató irdatlan pénzt, 40 millió dollárt fizetett neki a Humanity (Emberiség) című előadása jogaiért. A visszatérés bődületes siker volt, és ugye itt már a poszt #MeToo-érában járunk, a digitális kommenthuszárok és egyre inkább elburjánzó közösségi média dzsungelében, ahol a call out- és a cancel kultúra elkezdett ébredezni.
Ebben a műsorban már reflektált a politikai korrektségre, de megkapta a magáét a liberális eltörlő hadsereg és Caitlyn Jenner is, aki akkoriban váltott nemet (korábban Bruce Jenner olimpiai bajnok, nem mellesleg a Kardashian–Jenner tévécelebcsalád egykori feje). A 2022-es Supernature-ben pedig már óriási lendülettel állt bele a woke liberalizmus túlkapásaiba, jól összezavarva ezzel a rajongóit, ám mindez annyira bejött neki, hogy a Netflix legnagyobb nézettségű standupelőadása lett, az alig pár hónappal később elindított új turné, az Armageddon pedig egyenesen a Guinness Rekordok Könyvében landolt a jegybevételével és megnyerte az első standupműsornak odaítélt Golden Globe-ot is.
Gervais ellen eközben petíciók indultak, amelyeket ő viszont nem ignorált, hanem beleállt a diskurzusba, és azt reagálta, hogy mindenkinek joga van megsértődni valamin, hiszen a sértődés egy érzés, de emiatt teljesen értelmetlen is ezen vitatkozni. Szerinte a kifakadók 99 százalékát valójában nem is sértik ezek a dolgok, csak álságosak, és „hallatni akarják a hangjukat”, hogy észrevegyék őket.
„Ebben a műsorban beszélek a szexről, a halálról, a pedofíliáról, a vallásokról, rasszokról, rokkantságról, a globális felmelegedésről, a holokausztról és Elton Johnról is. Ha nem értesz egyet azzal, hogy ilyen dolgokkal viccelek, akkor kérlek, ne nézd meg a műsort. Nem fog tetszeni, és csalódni fogsz” – írta. A színpadon pedig megjegyezte: ha a transzneműek egyenlőséget szeretnének, azzal az égvilágon semmi gond nincs, hiszen pont azért viccel velük is, mert senkit nem hagy ki a buliból.
És akkor el is érkeztünk a Mortality turnéhoz: Bécsig mentünk érte, ahol Ricky Gervais Ausztria legnagyobb, bő 16 ezer fős arénájában telt ház előtt lépett színpadra. A műsor anyagválasztását tekintve ismét makacsul atavisztikus volt: olyan ősrégi témákhoz kötődött, mint a vallás, a tudomány vagy a filozófia, megbolondítva a Twitter-szférával és a modern embert sújtó szociális betegségekkel. A Telegraph azt írta róla, hogy Gervais olyan embernek tűnik, aki korábban a legviccesebb srác volt a kocsmában, de legújabb vicceit sajnos már azután írta, hogy túl sok időt töltött online. A kissé gonoszkodó kommentben van is némi igazság, meg nincs is: tény, hogy Gervais a Twitter/X legnagyobb bajnoka, egyfajta makacs szkeptikus-provokátor, saját brandjének szíve, ám az is tény, hogy 2025-ben lehetetlenség úgy relevánsnak maradni, ha nem beszélünk a social média által gúzsba kötött társadalom túlkapásairól.
A Mortality ettől még persze irtó vicces, Gervais pedig szembe mer nézni saját határaival, a korával, és még a Golden Globe-os vicceiről is elárul kulisszatitkokat. Sokkal jobb, mint az Armageddon című, előző műsora, amelynek címe ugyan a világ végét jelentette volna, de leginkább a Supernature megismétlése volt, csak még egy lapáttal rátéve, jóval dühösebben. Ezúttal megkapják a magukét a divatos mentális betegségek, az identitáspolitikai nonszensz, és egy gondolatkísérlet során azt is megtudjuk, hogy az öregedéssel bizony az jár, hogy a börtönben feltehetőleg már senki sem akarna megrontani.
Gervais szerencsére még mindig utánozhatatlan abban, hogy bármiből viccet csináljon, és cseppet sem érdekli, ha ez valakinek nem tetszik - utóbbi pedig mindig üdítő hozzáállás egy művésztől. A Mortality megpróbál visszakanyarodni a régi slágerekhez: amikor a Golden Globe színpadán vagy a korai standupműsoraiban beleszürcsölt a sörébe, és belekezdett egy új sztoriba, mondjuk a bébi Hitlerről vagy fiktív, éhező tolókocsis afrikai gyerekekről, a néző pedig elkezdte felemelni a kezét az arcához, hogy te jó ég, hogy fog ebből jól kikeveredni.
