Milyen a kapcsolata a Rigolettóval, mikor énekelte először Sparafucilét?

Sparafucile olyan szerep, amelyet az eddigi pályám során talán a legtöbbször énekeltem. Először 2000-ben, a Pécsi Nemzeti Színházban alakítottam a bérgyilkost, ez már a negyedik, vagy ötödik rendezés, amelyben játszom. Minden alkalommal sok impulzust kapok a kollégáktól, a rendezőtől, de az alapgondolataim ugyanazok maradtak a szerepről.

Mennyire aktuális a darab?

A Rigoletto mindig aktuális, mert mindig vannak és lesznek olyan emberek, mint Rigoletto. A címszereplő meghasonlott állapotban van. Azt gondolja magáról, hogy ő a világ utolsó becsületes embere, miközben lányát, Gildát bezárva tartja, teljesen elvágva őt a külvilágtól. Sparafucile karaktere viszonylag egyértelmű, mindig is voltak olyan emberek, akik pénzért elvégzik a piszkos munkát. Neki nincsenek különösebb érzelmei, ő profi. Saját maga által felállított szabályok szerint dolgozik, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy nőt és gyereket nem gyilkol. Ezért fordulat a darabban az ő számára is, hogy végül Gildát öli meg.

Énekelt a Don Giovanni modern átdolgozásában Miskolcon. Inkább a modern vagy a klasszikus előadásokat kedveli? Milyen volt a közönség visszajelzése?

Ezzel az előadással Kesselyák Gergely tizenöt éves álma valósult meg. Már akkor beszéltünk róla, amikor ő rendezte A kékszakállú herceg várát a miskolci fesztiválon. A Don Giovanni a másik opera, amelyben nagyon sokszor énekeltem. A Kormányzót tizenegyféle rendezésben játszottam, Leporellót négy, Masettót pedig három változatban alakítottam. Kedvelem a darabot és jól ismerem.

Az opera műfajában jobban szeretem a hagyományos előadásokat. Kormányzóként az én feladatom nem sokban változott, nem voltak zavaró tényezők. A többieknek viszont, főleg Leporellónak, sok mindenre oda kellett figyelnie. Inkább azoknál volt pozitív fogadtatása az átdolgozásnak, akik előtte nem ismerték a Don Giovannit. Akik viszont régóta ismerik és szeretik a darabot, egy kicsit megütköztek rajta.

Mit gondol, rétegműfaj az opera vagy szólhat mindenkinek?

Az opera nehéz műfaj. Úgy gondolom, hogy szervezeti szinten segítenünk kell a nézőknek a befogadásban. Az operaértő közönséget úgymond ?ki kell nevelni?. Nem tartom rétegműfajnak, de nagyon sok energiát bele kell fektetni, hogy megszerettessük a közönséggel és felhívjuk a figyelmet a műfaj szépségeire.

 

Milyen szerepben láthatjuk legközelebb?

Rendhagyó módon legközelebb egy musicalben lépek majd fel, a Sakkban fogom Molokovot alakítani Siófokon. A darabnak épp itt, a Margitszigeten volt a bemutatója nyolc évvel ezelőtt. Utána turnén fogok részt venni az Operaház társulatával: Varsóban, Prágában és Pozsonyban adjuk elő Janáček Jenůfa című darabját cseh nyelven. Mindenképpen kihívást jelent anyanyelvi közönség előtt külföldiként fellépni. Az operákat legtöbbször olasz, német, esetleg francia nyelven énekeljük. Egy új, számunkra addig ismeretlen nyelv esetében az is jelentős időbe telik, amíg megtanuljuk, hogyan kell kiolvasni, kiejteni a szavakat.

A hangfajában már szinte minden jelentős szerepet eljátszott. Maradt még szerepálma?

Inkább újraénekelném a régi szerepeimet. A nagy Verdi-operákból például Fülöpöt vagy Zakariást. A Wagnerekkel is szívesen kísérleteznék, de nyitott vagyok mindenre.
Liska Enikő
Fotók: Szabad Tér Színház