Robinson Crusoe inspirálta az Ausztráliát elnevező tengerésztisztet

Az angliai Doningtonban, egy sebészorvos fiaként jött a világra. Gyermekkori olvasmánya, a Robinson Crusoe csábította a tengerekre; 15 évesen beállt a királyi haditengerészetbe. Első nagy utazásán, a Bounty-zendülés révén híressé lett William Bligh kapitány hajóján kenyérfát vittek Tahitiből Jamaicába. 1795-ben főárbócmesterként az ausztráliai Új-Dél-Wales gyarmat új kormányzóját állomáshelyére szállító Reliance fedélzetén szolgált. A kiváló térképészi és navigációs tehetséggel bíró Flinders az út során barátságot kötött George Bass hajóorvossal, és megérkezésük után egy nyitott csónakkal felfedezőutakra indultak. Egy év leforgása alatt feltérképezték Ausztrália délkeleti partjait a mai Sydney közelében fekvő Botany Bay-től a kontinens déli részén található Everard-fokig, 1798 végén pedig Tasmania partvidékével ismerkedtek meg.

Flinders 1800-ban visszahajózott Angliába, ahol felfedezőútjai felkeltették a tudósok, köztük Sir Joseph Banks, a legrégibb angol tudományos társaság, a Royal Society elnökének érdeklődését. Banks közbenjárására Flinderst nevezték ki az Új-Hollandia (akkor így nevezték a részben még ismeretlen déli földet) felfedezésére induló Investigator kapitányává. Az 1801. július 18-án kihajózó expedíció december 6-án érte el az ausztrál szárazföld legdélnyugatibb pontját, a Leeuwin-fokot, innen kelet felé hajózva a szárazföldet Tasmania szigetétől elválasztó Bass-szorosig feltérképezték a déli partot. A mai Adelaide közelében találkoztak a szintén a partvidék felderítésén ügyködő Nicolas Baudin francia felfedezővel – az esemény emlékét őrzi az Encounter-öböl (jelentése: találkozás).

Flinders a part mentén hajózva elérte Port Phillipet, ahol később felépítették Melbourne-t, mit sem tudva arról, hogy tíz héttel korábban már ott járt John Murray kapitány. Miután Sydney-ben feltöltötte készleteit, északra indult, hogy feltérképezze a mai Queensland partjait, felfedezte az észak-ausztráliai Carpentaria-öblöt, és megtalálta az Új-Guinea és Ausztrália között a Torres-szoroson át vezető, mindmáig egyetlen veszélytelen hajóutat.

Hajójukba szivárogni kezdett a víz, a szükséges javításokat nem tudták elvégezni, de továbbhaladtak nyugat felé. Flinders Timor szigetét érintve elsőként hajózta teljesen körbe a földrészt; az út során vízbe dobott két vasmacskájukat 1976-ban a nyugat-ausztráliai Middle Islandnél találták meg búvárok.

A menthetetlennek ítélt Investigator helyett Sydney-ben nem talált kutatásai folytatására alkalmas hajót, így utasszállító vitorláson indult haza Angliába. A hajó a Nagy-korallzátonynál megfeneklett, Flinders a mentőcsónakot a nyílt tengeren navigálva mentette meg az utasokat, és intézkedett a zátonyon rekedtek kimentéséről is. Másodszorra a helyben épített 29 tonnás Cumberland kapitányaként bontott vitorlát, de a hajó olyan rossz állapotban volt, hogy 1803 decemberében ki kellett kötnie a franciák által ellenőrzött Isle de France (ma Mauritius) szigeten. Az itteni kormányzó az újból kitört francia–angol háborúskodás miatt letartóztatta, és bár Napóleon 1806-ban elrendelte szabadon bocsátását, haza csak 1810-ben térhetett.

A francia fogság kezdeti szigorának enyhülése után Flinders szabadabban mozoghatott, feljegyzéseit is visszakapta. 1804 novemberében küldte el Londonba az általa feltárt földrész (Y46/1) számmal jelzett első térképét, amelyre csupa nagybetűvel írta a javasolt nevet: Ausztrália. Angliába hazatérve, kilenc év után találkozott újra feleségével, akivel az 1801-es expedíció indulása előtt házasodtak össze, de útjára nem sikerült magával vinnie. 1812-ben lányuk született, az ő révén lett unokája a neves brit egyiptológus, Sir Flinders Petrie.

Flinders Londonban csalódottan tapasztalta, hogy Banks még csak ki sem csomagolta küldeményét. Ekkor már nagyon beteg volt, de fáradhatatlan munkával végül befejezte az Utazás a Terra Australisra című útleírását. A kiadott könyvet és atlaszt már soha nem láthatta meg, eszméletlenül feküdt betegágyán, felesége az ágytakaróra tette a köteteket, hogy megérinthesse őket. A könyv megjelenését követő napon, 1814. július 19-én halt meg Londonban, alig negyvenévesen.

Tíz évvel a halála után, 1824-ben az addig Új-Hollandia néven jelölt ismeretlen déli föld (Terra Australis Incognita) hivatalosan is az általa javasolt Ausztrália nevet kapta. Az ötödik kontinensen nagy tisztelet övezi, első térképe Ausztrália minden könyvtárában hozzáférhető, több mint száz hely és intézmény viseli a nevét. Az első expedíciójában részt vevő Robert Brown botanikus az ő tiszteletére nevezte el Flindersiának a citrusfélék családjába tartozó 14 fafajtát.

Halálának kétszázadik évfordulóján, 2014-ben a londoni Euston pályaudvaron (akkor még csak feltételezett) sírja helyén Vilmos herceg avatta fel bronzszobrát. Az átalakítások, építkezések miatt eltűntnek hitt sírt 2019-ben találták meg a régészek, Flinders földi maradványait a koporsóját díszítő ólomtábla segítségével azonosították. Szülőhelye és leszármazottai ragaszkodtak újratemetéséhez, a doningtoni szertartásra 2024. július 13-án kerül sor.