A thermopolia név a görög thermos (forró) és poleo (eladni) szavakból származik, egyértelművé téve funkciójukat. Általában L alakú kőpulttal rendelkeztek, amelyekbe terrakottaedényeket süllyesztettek, ezekből szolgálták ki a meleg és hideg ételeket, italokat is. Némelyiküket színes freskókkal vagy mozaikokkal díszítették, amelyek különféle ételeket, állatokat vagy mitológiai jeleneteket ábrázoltak: ezek a dekoratív funkción túl tájékoztatásra is szolgáltak.
Az étkezdéket elsősorban az alsó és középosztály látogatta, a gazdagok kerülték és megvetették őket, pedig a kínálat változatos volt, amely mindig a helyi ízléshez és a rendelkezésre álló alapanyagokhoz igazodott.
A menüben gyakran szerepeltek különböző húsokból és tenger gyümölcseiből készült levesek és pörköltek, de kacsát, csirkét, kecskét, sertést, halakat és csigát is kínáltak. Ezek mellé zöldségeket és garumot, azaz erjesztett halszószt is adtak. A nassolnivalók között szezonális gyümölcsök és sajtok szerepeltek, de kenyeret és péksüteményeket is lehetett kapni. A választható italok között voltak a vízzel vagy fűszerekkel kevert borok, illetve az alsóbb osztályok gyakran fogyasztották a posca néven ismert, víz és borecet összekeverésével készített italt.
Pompejiben és Herculaneumban több ilyen helyszínt felfedeztek már, ami azt mutatja, hogy a gyorséttermi étkezés nem egy modern innováció, hiszen már az ókorban is népszerű volt.
A cikk forrása itt olvasható.
