Ronald Reagan westernhősből lett teflonelnök, és még Budapesten is szobra van

Ronald Wilson Reagan 1911. február 6-án született egy vallásos, a demokrata pártra szavazó család második fiúgyermekeként az Illinois állambeli Tampicóban. Felsőfokú tanulmányai alatt nem tűnt ki, de aktív volt a futballcsapatban és a színjátszókörben. Közgazdasági és szociológiai diplomájának megszerzése után rádiósként dolgozott. 1937-ben Kaliforniába költözött, és megkapta első filmszerepét – a következő két évtizedben félszáznál több hollywoodi produkcióban szerepelt. 1940-ben elvette Jane Wyman színésznőt, akitől 1949-ben vált el. Második feleségét is a szakmából választotta: Nancy Davis 1952-től egészen haláláig hű társa volt.

A második világháború alatt, 1942-től katonai szolgálatot teljesített, de rövidlátása miatt a hadsereg kommunikációs osztályára vezényelték. Leszerelése után visszatért a filmezéshez, 1947-től a filmszínészek érdekvédelmi szervezetének (SAG) elnöke volt. A korábban demokrata párti, liberális elveket valló Reagan fokozatosan egyre konzervatívabbá vált, a McCarthy-féle kommunistaellenes boszorkányüldözés alatt több „gyanús” kollégájára hívta fel az FBI figyelmét. Az ötvenes években egy népszerű, a General Electric óriásvállalat által szponzorált televíziós műsorban szerepelt, egy ideig a cég szóvivője is volt.

A politikával a hatvanas évek elején kezdett komolyan foglalkozni. 1962-ben belépett a Republikánus Pártba; az országos figyelmet 1964-ben Barry Goldwater republikánus elnökjelölt mellett elmondott kortesbeszédével hívta fel magára. Két évvel később megválasztották kaliforniai kormányzónak: a posztot nyolc éven át töltötte be, ez idő alatt stabilizálta a költségvetést, de ennek ára a jóléti és egészségügyi kiadások csökkentése volt. 1976-ban megpályázta a republikánus elnökjelöltséget, de alulmaradt Gerald Forddal szemben. Négy évvel később már ő lett a párt jelöltje, és a választáson az ötven állam közül 44-ben megverte a hivatalban lévő demokrata Jimmy Cartert.

Tisztségébe 69 évesen és 349 naposan iktatták be 1981. január 20-án, ezzel addig a legidősebbként lépett hivatalba. Ő volt az első elvált elnök, és az első, aki korábban szakszervezet élén is állt. Beiktatása után 69 nappal, 1981. március 30-án egy zavart elméjű férfi merényletet kísérelt meg ellene – az életveszélyes sérüléseket szenvedett Reagan két héttel később már visszatért a Fehér Házba.

Elnökként nem változtatott Milton Friedman nézetei által inspirált, Reaganomicsnak nevezett neoliberális gazdaságpolitikáján: a növekedés érdekében csökkentette az adókat, a kormányzati kiadásokat, a szociális és egészségügyi ellátásra fordított összegeket. Intézkedései hatására csökkent az infláció és a munkanélküliség, ám az államháztartás deficitje háromszorosára duzzadt. Ebben közrejátszott a katonai kiadások növelése is: 1983-ban – többek között Teller Ede javaslatára – meghirdette az úgynevezett „csillagháborús programot” (SDI). Bár az így vízionált fegyverrendszerek többsége nem valósult meg, a kezdeményezés nagyban hozzájárult a fegyverkezési versenybe kényszerített, Reagan által a „gonosz birodalmának” nevezett Szovjetunió gazdaságának megroppanásához.

Reagant 1984-ben minden idők legnagyobb többségével választották újra: az 538 elektori voksból 525-öt szerzett meg. Második ciklusában már kereste a párbeszédet a peresztrojkát meghirdető Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel, akivel leszerelési szerződést kötött. Sokan Reagan érdemének tulajdonítják, hogy a Nyugat puskalövés nélkül nyerte meg a hidegháborút.

Elnöksége nem volt botrányoktól mentes. Többször nyíltan rasszista megjegyzéseket tett; az 1981-ben felbukkant AIDS ellen csak elnöksége végén hozott érdemi intézkedéseket, kritikusai szerint ebben tanácsadóinak és támogatóinak homofób nézetei játszottak közre. 1986-ban robbant ki az Irán–kontra botrány, amikor nyilvánosságra került, hogy az amerikai kormány közvetítőkön keresztül az ellenséges Iránnak adott el fegyvereket, hogy ebből finanszírozza a baloldali nicaraguai kormány ellen harcoló jobboldali félkatonai szervezeteket, mert ezek a drogkereskedelemben való részvételük miatt nem kaphattak hivatalos amerikai támogatást. A botrányok azonban rendre leperegtek róla, kiváló retorikai képességeivel a legnehezebb helyzetekből is kivágta magát, ezért ragasztották rá a „teflonelnök” jelzőt.

A visszavonulása után is tevékeny, jó egészségnek örvendő politikusnál 83 éves korában fedezték fel az Alzheimer-kór tüneteit. Állapota fokozatosan romlott, egyre kevesebb alkalommal tudott megjelenni a nyilvánosság előtt, 2004. június 5-én, 93 éves korában halt meg. A washingtoni állami temetés után a kaliforniai Simi Valley-ben található Ronald Reagan Elnöki Könyvtárban helyezték örök nyugalomra.

Ronald Reagan a legnépszerűbb elnökök egyikének számít a Szovjetunió szétesését okozó, a kelet-európai demokratikus átmenetet lehetővé tevő külpolitikája miatt. Gazdaság- és társadalompolitikai nézetei a mai napig meghatározóak a Republikánus Párt ideológiájában. Szinte minden amerikai államban viseli nevét valamely intézmény vagy iskola, róla nevezték el Washington egyik repülőterét és egy nukleáris repülőgép-hordozót. Berlin díszpolgára volt, 2011-ben, születésének centenáriumán Budapesten, Londonban és Varsóban is szobrot emeltek tiszteletére. A varsói szobrot Reagan 1987. június 12-én a berlini falnál, a Brandenburgi kapu előtt elmondott híres szavai ihlették: „Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!”