A Salwa Palota története
Szaúd-Arábia fővárosa, Rijád al-Turaif nevű történelmi negyedében található a palota, mely egy dicsőséges történelmi utazás időtlen ikonja. Négy évtizeden át a kormányzás központja volt az első szaúdi állam idején (1727–1818). Abdulaziz Bin Mohammad Bin Szaud imám több lépcsőben építtette 1765-ben. Hét egységből áll, beleértve a fogadó- és vendéglátó termeket, az imám és családja rezidenciáját, valamint az egykori államigazgatási hivatalokat. Mecset is csatlakozik hozzá, ahol az imám imádkozott. A palotát 1818-ban hagyták el, amikor az ottomán erők megtámadták Ad-Dir'iyyah-t, az első szaúdi állam fővárosát. A lakosság nagy részét megölték, a megmaradtakat pedig kitelepítették. Ezt követően a palota közel egy évszázadon keresztül elhagyatott volt.
A felújítás
A palota és az al-Turaif-negyed újjáélesztése Szalman Bin Abdulaziz Al Szaud király nevéhez kötődik, aki hozzájárult, hogy a palotát bejárva a látogató a szaúdi történelmet és kultúrát mélységében értse meg.
2018. december 9-én Szalman Bin Abdulaziz király az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) országainak vezetői, államfői és delegáltjai jelenlétében avatta fel az al-Turaif Történelmi Negyed Fejlesztési Projektet, amelynek egyik kulcseleme a Salwa Palota renoválása volt. A cél a történelmi negyed fejlesztése, nemzetközi kulturális és turisztikai központtá tétele volt. E projekt keretében újították fel a mecsetet is, ahol az állam imámjai vezetik a pénteki imádságot, valamint annak a hídnak az építése is a király nevéhez fűződik, amellyel megkönnyítette a mecset és a palota közötti mozgást.
A palota spirituális jelentősége
A Salwa arabul vigaszt, vigasztalást jelent, amit jelen épület esetében többféleképpen is értelmezhetünk, a palota ugyanis nemcsak a múltat konzerválja, és őrzi a tradíciót, hanem a jövőbe vetett hitet és reményt is erősíti. Vigaszt nyújt, hiszen erősíti egy nép hovatartozását, és kijelöli azt az utat, amelyen előre lehet haladni. Ősi értékeket közvetít, de innovatív, friss és érvényes válaszokat kínál a kortárs kihívásokra is. Visszarepít a történelmi időben, ugyanakkor felerősíti a jelenlétünket.
Ramadán idején látogattam ide, egy csendesebb, békésebb időszakban, amikor jóval kevesebb turista van a városban, így még intenzívebben megtapasztalhattam, mit jelent a falak között labirintusszerűen kialakított utakon haladva lecsendesedni, és magam mögött hagyni mindennapi aggodalmaim és szorongásaim. A lakossági, közigazgatási, kulturális és vallási egységekből álló összetett építészeti rendszer a bolyongás élményét kínálja a látogatónak, ugyanakkor számos olyan pontja van, amelyen kitágulnak az utak, és udvarrá szélesednek, ahol üldögélhetünk vagy épp gyönyörködhetünk az elénk táruló tájban. A klasszikus nadzsdi stílusban épült palota teli van izgalmas dekoratív elemekkel is, szűk, háromszögletű ablakokkal, cikcakkos falakkal, egymásba fonódó termekkel.
|
A nadzsdi építészeti stílus
A nadzsdi építészet (arabul: العمارة النجدية) a modern Szaúd-Arábia Najd régiójában őshonos népies stílus, amely a 13. és 18. század között virágzott, és a sivatagban elterjedt minták urbanisztikus adaptálásáról lehet felismerni. Alacsony kontúrú, a földhöz hasonló szerkezetű, napon szárított iszaptéglából emelt épületek tartoznak ide, amelyek jellemzői a háromszögletű vagy téglalap alakú nyílások (furjat) és bástyák (shurfat), valamint a főhomlokzatból kinyúló kémlelőlyukak. A központi udvar és a nyitott terek szintén az építészeti stílus fontos ismertetőjegyei. A legelterjedtebb agyag- és iszaptégla mellett jellemző rá a kövek, a tamariszkusz és a pálmafa használata is. Az épületek falai vastagok, hogy elszigeteljék a belső tereket a kinti hőségtől. A víz, szalma és egyéb rostok keverékéből összetapasztott iszaptéglák az építészmesterség és a természetesség kapcsolatát hangsúlyozzák. |
A palota jelene, kapcsolata a kortárs arab kultúrával
A palota egyébként a Szaúd-arábiai Királyság egyik legnagyobb ilyen épületegyüttese, tízezer négyzetméteren terül el, és hét többszintes lakóegységet foglal magában. Legfelső részén étterem található, néhány emelettel lentebb pedig egy nagyobb területen kávézhatunk, miközben az éjjeli fényvetítés az Ezeregyéjszaka világába repít minket. A belül labirintusszerűen kavargó, kívül mégis masszív szerkezetet több egymást követő szakaszban építették, így jött létre ez a magasztos, grandiózus, rétegzett komplexum, ahol még három múzeum is helyet kapott.
A múzeumokban egészen más világ tárul elénk: míg kint az ősi, tradicionális építészeti elemek dominálnak, a Diriyah Múzeum, az Arab Lómúzeum és a Katonai Múzeum a legmodernebb formában ismerteti meg a látogatókat az arab kultúra meghatározó elemeivel. Ledfalak, kortárs művészeti alkotások, látványos installációk, interaktív elemek, valamint a kalligráfiát dekoratívan megjelenítő panelek jellemzik ezeket a múzeumokat, amelyek ugyanakkor számos különleges archeológiai leletet és etnográfiai tárgyat is felvonultatnak, összetett és átfogó módon vezetve be az érdeklődőt témáikba.
Az Arab Lómúzeumban például hatalmas ókori kőtáblák fogadnak, amelyeken különféle rajzolatok mutatják, hogy a térségben a lovaknak mindig különleges jelentőséget tulajdonítottak. Másutt tradicionális lószerszámokat látunk, megismerhetjük a különböző arab lófajtákat, az első és második szaúdi állam lovait és lovasait, valamint azokat a sajátosságokat, amelyek alapján egy arab lovat minősíteni lehet. A Katonai Múzeumban kardokat, puskákat, más fegyvereket és hadászati eszközöket lehet megtekinteni, azonban még ennél is izgalmasabb a Diriyah Múzeum, ahol eredeti kéziratok és ősi leletek mellett a királyi családfát ábrázoló kortárs műalkotásokkal is találkozhatunk, illetve betekintést nyerünk az első szaúdi állam történetébe és időszakaiba.
A környék
A palotát hatalmas, pálmafákkal, menta- és zsályaligetekkel tarkított park öleli körül, amelynek egészen elképesztő illata van, miután leszállt az éj. A déli oldalon magas és vastag fal emelkedik, amely a Salwa Palotát a Turaif-mecsettel összekötő hidat tartja. A palota környékén található még a Bait Al Mal (az Államkincstár), az Al-Tarif-mecset és egy kút, amely annak idején az odabent lakókat látta el vízzel. A hídon áthaladva az Albujairi-terasz forgatagában veszhetünk el, ahol számos autentikus és nemzetközi éttermet, valamint üzletet találhatunk. Itt lehet igazán élvezni a mai arab kultúrát, a teraszon azonban nemcsak enni és vásárolni lehet, hanem hennázni, szőni is, és egyéb tradicionális technikákat is kipróbálhatunk.
Fotó: Shutterstock
