Sokkal több embernek kellene megismernie Nagy László nevét

Irodalom

Dokumentumfilm készült Nagy László költő életéről és életművéről „Angyaltollat keresni mentem – In memoriam Nagy László címen, melyet március 13-án láthatott először a nagyközönség az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeumban. A vetítést követően az alkotókkal Hegyi Katalin, a PIM Médiatár tiszteletbeli főmuzeológusa beszélgetett.

Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu

A Nagy László életművét, életének fontosabb mozzanatait megörökítő dokumentumfilm munkálatai már 2019-ben elkezdődtek, a megjelenés azonban hosszú ideig még váratott magára. – Nagyon furcsa az elő- és az utóélete ennek a filmnek, ahogy megszületett, és ahogy azóta él, ugyanis a Covid előtti utolsó pillanatban készült el, tehát rányomta a film történetére a bélyeget, hogy nem nagyon lehetett akkortájt vetíteni – meséli Dénes Zoltán, a film operatőre. Az alkotók elárulták, a film, ennyi év távlatából, még számukra is tartogatott új jelentéseket.

Nagy Borbála Réka  irodalmár, Nagy László unokája. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
Nagy Borbála Réka irodalmár, Nagy László unokája. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu

Az ötlet, hogy a költő életét egy korszerű dokumentumfilmben jelenítsék meg, Nagy Borbála Réka irodalmártól, a költő unokájától eredt, aki nemcsak mint családtag, hanem mint a film szerkesztő-riportere is részt vett a munkálatokban. – Még volt időm megmondani édesapámnak, hogy mire készülünk. Amikor elmondtam neki, azt kérdezte: erről a munkáról mikor akartál szólni? Most – gondoltam. És aztán nem sokkal rá meghalt – meséli a film szerkesztője. A munka megkezdése egyre sürgetőbb volt.

„– Réka mondta, hogy szeretne egy filmet készíteni. Egy alkalommal hosszasan beszélgettünk erről a művészeti akadémia folyosóján, és amikor mentem haza, a rádióban meghallottam, hogy meghalt Kósa Ferenc. Azon a napon. És akkor fölhívtam Rékát telefonon, hogy mire vársz?”

– meséli az operatőr. Hegyi Katalin szerint a film még épp egy szerencsés periódusban készült, hiszen több Nagy Lászlóhoz közel álló, őt még személyesen is ismerő emberrel tudtak az alkotók beszélgetni. Az MTA követelményei szerint összeállított, mindössze 52 percet felölelő dokumentumfilm mögött valójában többórányi beszélgetés áll, melyek az időkeret miatt nem kerülhettek be a filmbe. A beszélgetések mellett ugyanakkor Nagy László életében keletkezett dokumentumfilm-részletek, valamint a hagyatékból fennmaradt fotók és a költő által készített grafikák és festmények is helyet kaptak a filmben. – Ebből tudjuk – mondja Hegyi Katalin –, hogy ez egy nagyon komoly, együttes munka volt.

Farkas György, a film rendezője. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
Farkas György, a film rendezője. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu

– Ebben a helyzetben akkor tettem a legbölcsebben, ha láthatatlan maradtam, mármint a nézők számára, hiszen ez Nagy Lászlóról kellett hogy szóljon” – hangsúlyozta Farkas György, a film rendezője. Hozzátette: annak ellenére, hogy egy összeszokott, jól működő csapatban dolgozott, nem volt könnyű a Rékával való közös munka: – Nagy Lászlót tekintve egy két lábon járó kislexikon, ugyanakkor egy két lábon járó lelki kötődés is, harmadik oldalról pedig mindent benne akar látni az egy órában, ami lehetetlen.

A kemény munka azonban meghozta a gyümölcsét, Farkas György szerint a film ugyan még így is sűrű lett, de pont ettől jó.

Dénes Zoltán, a film operatőre. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
Dénes Zoltán, a film operatőre. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu

Hegyi Katalin, az est moderátora Nagy László-élményekről, kötődésekről faggatta a film alkotóit, különösen Farkas Györgyöt és Dénes Zoltánt, akik személyesen nem ismerhették Nagy Lászlót, mégis kiemelten fontos volt számukra a film elkészítése. Míg az operatőr – zenei kötődése révén – a népzenéken keresztül ismerkedett meg a költővel – „Olyan természetességgel szóltak a versei, nekem teljesen egyenrangúak voltak a népzenével” – , addig a rendező kötődése Nagy László egyik verseskötetéhez vezethető vissza:

„– Úgy gondoltam, hogy ő csak az enyém. És amikor eljöttem Budapestre a filmművészeti egyetemre, akkor jöttem rá, hogy nem csak az enyém, itt mindenkié.”

Nagy László verseit ugyanis sokan ismerték, Farkas György szerint azért mégis csak egy szűkebb kör volt ez, és ennél sokkal több embernek kellene megismernie ma is Nagy László nevét.

Ahogy a filmből is kiderül, Berek Katalin Jászai Mari-díjas színésznő annak idején nagy szerepet vállalt abban, hogy a költő neve és életműve széles körben is elterjedjen. Ez – Hegyi Katalin szerint – ma hiányzik, a versek mellett a mai embernek fontos lenne megismernie Nagy László belső harcait is. Később a rendező ezt úgy említi: a költő a különböző közéleti harcokat és konfliktusokat mérhetetlen diplomáciával és nagyon komoly keménységgel volt képes elsimítani. A filmből erről – szintén az időkorlát miatt – csak keveset tudhat meg a néző. Ugyanígy a versekből sem kerülhetett bele mindegyik, amit a film készítői szerettek volna. A hatalmas háttéranyag, a többórás beszélgetések, a kimaradt versek, az életmű kevéssé taglalt részei éppen ezért új projekteket ígérnek. Az alkotók tervei között egy következő, mai kortárs alkotók Nagy László-képére kiszélesített filmötlet is szerepel, ugyanakkor Nagy Borbála Réka szeretne egy kötetet is megjelentetni a visszaemlékezésekből. A cél tehát, hogy Nagy László életműve tovább éljen, az emberek megismerjék őt és a műveit.