1914. december 21-én jött a világra Budapesten. Ha magyartanárnője a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban nem osztja rá rendszeresen az ünnepi szavalatot, talán nem is lett volna színész. De „Emmi” néni – akiben elfojtva élt a színésznő – megérezte benne azt, amire ő maga vágyott egykor, ám nem teljesülhetett, és ráparancsolt: márpedig nincs iskolai ünnepség Lukács Margit nélkül. Érettségi után a kisasszony jelentkezett is a Színiakadémiára, amit családja elrémülve fogadott. Ő azonban dacosan odavágta: „Akkor apáca leszek!” Hatásos és meggyőző jelenet lehetett. 1937-ben diplomázott, és azonnal a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. Kiváló, ma már legendás hírű tanáraira, Ódry Árpádra, Góth Sándorra mindig hálával gondolt.
A Nemzetiben a tragikát látták benne, megjelenése, zengő orgánuma, szép beszédstílusa klasszikus drámák szerepeiben érvényesült igazán. 1939-ben már Évát játszotta Németh Antal Tragédia-rendezésében, Ádám Abonyi Géza volt. 1947-ben – Both Béla irányítása mellett – Básti Lajos alakította Ádámot, és ekkor is Lukács Margit volt Éva, s ugyanígy voltak az első emberpár 1955-ben, amikor három rendező, Gellért Endre, Major Tamás és Marton Endre vitte színre a darabot. Ez volt az az előadás, amelyet kultúrpolitikai döntéssel levettek a műsorról, és csak 1957-től játszhatták újra.
Bármennyire más és más volt a rendezői szándék, Lukács Margit alakítása a váltakozó színekben felülmúlhatatlan élményt jelentett, noha vagy a szerep kettőzésében, vagy az újabb előadásokban szintén remek színésznők adták a paradicsomi ősanyát. De ha ez emlékezetes szerepe volt is, sokoldalúságával sok mindenben elbűvölt. Szophoklész Eurüdikéje vagy Shakespeare Kleopátrája, a Lear királyban Goneril, a Csongor és Tündében az Éj megformálása éppen olyan nagyszerű volt, mint a My Fair Ladyben Mrs. Higgins angol hölgye, a Ványa bácsiban Jelena Andrejevna, az idő múlását el nem fogadó, szerelmes színésznő. Játszott Gorkij és Gyurkó László, Hubay Miklós és Németh László, Noël Coward és Csiky Gergely színműveiben és számos más, klasszikus és kortárs darabban. Sokféle szerepben láthattuk – színpadon, rádióban és filmen is.
Ez utóbbira először 1938-ban került sor. A Szegény gazdagok című Jókai-regényből készült kalandfilmben Anicát alakította Szilassy László, a kor bonvivánja és Szeleczky Zita társaságában. Sokan emlékezhetnek az 1940-ben forgatott Dankó Pista című filmre, hiszen többször elővették már a televízióban is. Jávor Pál játszotta a híres szegedi cigányprímást és dalszerzőt, Lukács Margit pedig a gyönyörű szerelmes cigány lányt, Rózsit. Végzetes volt, igazi szegedi boszorkány, olyan, amilyenről dalolnak is a filmben. Az Elnémult harangok című, Trianon utáni, sötét színekkel teli történetet gyerekként az Odeon mozi délutáni előadásán izgultam végig. A Rákosi Viktor regényéből készült 1941-es filmben Lukács Margit a román pópa szépséges lányát játszotta. Amikor a parasztok fellázadnak az apja ellen, Florica a fiatal magyar lelkészhez fordul segítségért. Szerelem és házasság a vége, s ma már úgy vélem, a keservesen elérhető megbékélést szolgálta a történet. A háború után a művésznő sokáig nemigen állt felvevőgép elé, csak a nyolcvanas években hívták újra. Lágy, mégis erőteljesen zengő hangját sokszor kölcsönözte szinkronszerepeiben világhírű színésznőknek – például a Phaedrában a ragyogó játékú Melina Mercourit az ő hangján hallhattuk.
Szerepeiben mindig impozáns volt, magával ragadó, kemény tartású. Amikor Major Tamás igazgatása idején megtagadta a belépést a pártba, két évig nem léphetett színpadra, de nem alkudott meg. 1989-ben a Nemzeti örökös tagjának választották.
A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantása után a társulat a Nagymező utcai intermezzót követően a Hevesi Sándor téri Magyar Színház átalakított épületébe került, amely 2000-ben, az új Nemzeti Színház létrejötte után a Pesti Magyar Színház nevet kapta. A társulat nagyjai azonban nem hagyták el régi otthonukat. Lukács Margit sem.
Utolsó éveiben még játszott, de néha már eltévesztette a fellépési időt. Amikor egyszer Ablonczy Lászlóval felkerestük, mesélő kedvében találtuk fivére otthonában: kedélyesen emlegetett régi fellépéseket a Zeneakadémián, az Erkel Színházban és az Operában. Kértük, hogy a következő estén, hét óra előtt nyissa meg Pataky Jenő kollégája fotókiállítását a színház emeleti büféjében. A volt akadémiai évfolyamtárs kérése volt ez. „Hogy Jenővel évfolyamtárs?! Hiszen akkor én még kislány voltam!” (Holott egyazon évben születtek.) Különben Mrs. Higginst játszotta azon az estén.
2000-ben megkapta a Nemzet Színésze kitüntető rangot a Jászai Mari- és Kossuth-díj meg a Halhatatlanok Társulata örökös tagsága mellé. 2002 februárjában halt meg, a Farkasréti temetőben egyszerű sírkövén finom vonalú aranykereszt, mellette aranyozott betűkkel: Lukács Margit, a nemzet színésze.
