Szemek a láncban - Papp István könyvének bemutatója

A magyar állambiztonság története, a politikai rendőrség históriája és az úgynevezett ügynökkérdés iránt az érdeklődés töretlen. Mi újat tud nyújtani a korról szóló számtalan kiadvány között Papp István tanulmányainak gyűjteménye? Mint azt a szerző a könyv előszavában is írja: a legtöbb alkotás emberek közti találkozásokként fogja fel ezt a történetet. Hiszen ez az, ami a közönséget is érdekli: hősök és árulók históriája, ezen szereplők találkozásai. Papp István úgy látja, ezek a kategóriák legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a kor bonyolult viszonyrendszerét beleerőltessék. ?Mindenki szem a láncban? ? írta Illyés Gyula is Egy mondat a zsarnokságról című versében: mondata szolgált a könyv címének ihletőjéül is.

Mint azt a könyv bemutatóján Ablonczy Bálint is kiemelte, a könyv elsősorban értelmiségi szerepeket, életpályákat vizsgál: Illyés Gyula és az ÁVH kapcsolatát, Veres Péter életét, Moldova Györgynek Az elbocsátott légió című művében megírt ávós legendáit. ?Éppen annyian vannak itt, akiket árulónak vagy hősnek lehet nevezni, mint a hétköznapi életben.?- mondta tanulmányairól Papp István. Bár akadt néhány kivételes személyiség, aki képes volt a megkeresésekre nemet mondani, a legtöbben nem ebbe a kategóriába tartoztak - viszont kifejezetten árulóknak sem nevezhetők. Ezt a képet szerette volna árnyalni a történész. ?Igyekeztem, hogy a feketétől a fehérig tartó skálát a szürke bizonyos árnyalataival töltsem meg? ? tette hozzá.

Papp István témáit olykor a detektívtörténetek izgalmasságával bontja ki: így van ez Illyés Gyuláról szóló írásában is, amely a költőnek a politikai rendőrséggel való kapcsolatát vizsgálja 1945 és 1956 között. A szerző a beszélgetésen szóba hozta az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés-művet is: véleménye szerint a verssel Illyés saját maga elé tartott tükröt, azt vizsgálta, maradhat-e az ember tisztességes egy ilyen korban. Azt, milyen politikai alkukon túlmenő személyes viszonyok mozgatták a szálakat a magyar értelmiségbe tartozók között, jól demonstrálja a könyv első fejezete is, amely Kádár Lajos Ártatlanok? című színdarabjának történetét dolgozza fel.

Mint azt Papp István is kiemelte, a korszakról szóló forrásanyag hiányos és sokszor megbízhatatlan. Egy írásában kitér Moldova György Az elbocsátott légió című könyvére, Ablonczy Bálint jellemzése szerint ?a korszakról szóló leghazugabb írásra?, ?ávós szenvelgésre? is. ?Abban, hogy a leghazugabb lenne, én nem lennék biztos, a verseny elég erős? ? nevetett Papp István, majd kifejtette, miért tartja mégis fontosnak Moldova György e könyvét. Elmondása szerint a mű arra a kérdésre ad választ, hogy az ÁVH világa miképp tekintett önmagára. Bár sok csúsztatás, hazugság, vagy félinformáció található benne, történetmorzsáiból megismerhető az ÁVH-n belüli rengeteg elfojtott frusztráció. E frusztráció okait Papp István alacsony iskolázottságukban, a folyamatos titoktartási kötelezettségben, valamint a gyakori, különböző településekre való áthelyezésekben ragadta meg. Ugyanakkor számukra az ÁVH karrierlehetőséget is rejtett, sokukat a kiemelkedés vágya hajtotta meghatározott pozíciókba. ?Egyszerre jellemezte őket a szabadulás vágya és a nosztalgia? ? mondta a történész.

Papp István írásaiban még a legszárazabb témát is olvasmányossá építi: az e kötetben kiadott, korábban már publikált tanulmányok megjelenés előtt átdolgozásra is kerültek. ?Munkám során a stílus talán még fontosabb volt számomra, mint a tartalom? ? mondta a szerző.