Szentendre, a kereskedőváros – a Castrumtól a Kereskedőházig

Sokféle jelzővel illették már Szentendrét, a köztudatban sokféle kép él róla. Az egyik arcát a kereskedelemben betöltött helye és szerepe határozta meg. A kiállítás a római kortól a 20. század első feléig nyújt betekintést a szentendrei kereskedelem történetébe. A tárlat termeit a város életét évszázadokon át meghatározó és egyben legfőbb kereskedelmi útvonal, a Duna fogja össze szimbolikus és tematikai szempontból.

A kiállítás elsőként a római kori katonai tábor – Ulcisia Castra – és a haderőnek dolgozó kereskedők és kézművesek világát mutatja be. A kereskedelmi kapcsolatok jól szemléltethetők a Római Birodalom nyugati provinciáiból érkező import árucikkekkel. A Duna két partján és a Szentendrei-szigeten épült kikötőerődök közvetítették a pannóniai termékeket a Barbaricumba, a germán és a szarmata népekhez. A római kori pénzek nem csak az itt lakók gazdasági kapcsolatait tükrözik, de ábrázolásaikból az uralkodók képmásait és a korabeli viseletet is megismerhetjük.

A Szentendrén feltárt középkori kerámiaanyag és pénzek
ugyancsak élénk kereskedelmi kapcsolatokról árulkodnak.

A török kiűzése után a szerbek 1690-ben történt betelepülése jelentős
gazdasági és kereskedelmi változásokat hozott Szentendre történetébe. A 18.
században a Zichy család óbudai uradalmához tartozó város gazdaságában a
szőlőművelés, a borászat és a borkereskedelem meghatározó szerepet játszott, de
a kézműves ipar is fejlődésnek indult. A céhes világ emlékei mellett a
szőlőművelés tárgyi anyaga is látható a kiállításon. A virágzó időszak végét
jelentette 1880-tól a tőkéket kipusztító filoxéra elterjedése. Az utolsó szüretet 1887
szeptemberében tartották, a korábbi szokásokkal ellentétben ekkor már nem
kellett felvidéki munkásokat hívni – de a legfontosabb anyagi erejétől
megfosztott városba éppen ekkor érkezett meg a változás lehetősége is a vasút
képében.

A kiállításon látható az úgynevezett Rády láda, amiről a hagyomány úgy tartja, hogy egykor Ráby Mátyásé lehetett.

Rábyt 1784-ben küldték Szentendrére a város igazgatásának és pénzügyeinek ellenőrzésére. Nyomozása során konfliktusba keveredett a szentendreiekkel, és az ellentétek miatt a hivatalnok börtönbe is került (mint udvari besúgó).

„Rab” Ráby emléke Jókai Mór 1879-ben
megjelent regénye révén vált széles körben ismertté, noha a főszereplő alakját
a könyvben főleg irodalmi és nem a történelmi hitelesség jellemzi. De 1958-ban a
szentendrei belvárosban ennek ellenére teret is elneveztek róla.

A tárlat utolsó termében a Fő téri Kereskedőház története kerül fókuszba.
A 20. században itt működő kereskedők – többek között Kiss József, Dietz
Ferenc, Weisz Márk vagy Wuits István – boltjai már a modern kori adásvétel új
fejezetét szemléltetik. A kiállítás központi elemeként mutatják be a
Kereskedőház egykori boltosainak a múzeumra hagyott eszközein keresztül az
1930-as évek tipikus szatócsboltját, felidézve az egykori kereskedők és
vásárlóik mindennapi életének tárgyi környezetét.

Kurátorok: Dr. Fábián Laura, Dr. Ottományi Katalin, Dr. Sz. Tóth Judit

Forrás és fotók: Ferenczy Múzeumi Centrum