(Szép)irodalmi selymek

Apámnak és cégtársának inasokkal és segédekkel működő asztalosüzemének udvarán eperfa zöldellt. Éppen leveleket szedegettem róla, amikor idegenek jöttek: az államosító bizottság vette birtokba a géptermet, a műhelycsarnokot, a raktárt, az irodát és mindent. Többé nem is mehettem oda táplálékért a selyemhernyóknak, a város északi szélére kellett mennem, ahol öreg eperfák (más néven: szederfák) voltak. Ennek az allénak a fáit vagy inkább őseiket még Mária Terézia rendelkezése folytán telepítették. A hernyók selyemgubóit felvásárolták, így lett pénzecském fagylaltra. Néhány gubó selymét le is gombolyítottuk az apám készítette kis szerkezettel.

A selyemlepke (Bombyx mori) majdnem tíz centiméterre megnövő lárváinak csupán e fák levele az étkük. Megírta ezt Pulszky Károly 1783-ban:

„Azon féreg, mellynek Selymet koͤſzoͤnyuͤk, ſemmi egyébbel, Szederj-fának levelénél nem élhet. Szuͤletéſétoͤl fogva , mind haláláig más egyéb eledele nintsen, nem-is lehet másfélét eleibe adni egéſſégének ártalma, és életének veſzedelembe való ejtéſe nélkuͤl. És igy nem-is lehet Selyem ereſztoͤ Bogaraknak tartáſáról elébb gondolkodni, mig a’ Szederj-fát nem eſmérjuͤk, és fel- neveléſére ſzolgáló uͤltetoͤ oskolát nem ſzerzuͤnk.” (A selyem mivelésroͤl való oktatás)

A Kelet‑Ázsiában háziasított selyemlepke hernyója, vagyis lárvája kifejlődve gubót sző maga köré, amely 500–800 méter hosszú selyemszálból áll, amelyet forró vizes áztatás után lehet legombolyítani. Az ebből készített különféle kelméket – a kínai császár engedélyével! – már Kr. e. 2. századtól a Római Birodalomba is szállították. A hernyóselyemből készült kelmék finomsága és drágasága jelenik meg a huszita Bibliaként számontartott bibliafordításban. Eszter könyvében Márdokeus felmagasztalásakor olvasható, hogy a királytól díszes öltözettel jött ki:

„fėdeztètuėn ſèlėm palaſtal ↊ ba2ſōṅal” (Bécsi kódex)

A hernyóselyem finomsága a selyem szó egyik jelentésévé vált: ’valaminek lágy és igen finom volta’. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós a „törökök ostora” drága öltözetéről szólva eposzábana Deli Vid páncélingének kitűnő minőséget, finomságot a selyem szóval érzékelteti:

„Selyem pánczér uͤngel oͤltoͤztette teſtét,

Nagy nyuszt‑boͤr kápával be foͤdoͤzte fejét […]” (Szigeti veſzedelem)

Csokonai Vitéz Mihály dámáinak toalettje ugyancsak finom anyagú a farsangi bálban

„Megrezdül a sereg; a’ selymek suhognak,
A’ pádimentomon a’ tzipők topognak […]” (Dorottya)

A régiségben a módosabb férfiúi öltözetet is díszíthette selyem, Németh László művében például:

„A legényt hívják Jancsó Gyurkának. Magos száll termetiben, szőke, a haját hátraköti, kék szemű. Kétrendbeli dolmányban ment el. Egyik dolmánya hárompecsétű, sötétzöld posztó, ón gombokkal, karmasin színű zsinórral készült; a másik dolmánya világoss zöld francia posztó, veres rojtos selyem készülettel.” (Bethlen Kata)

Csokonai Vitéz helyettes tanárként a csurgói nebulókat oktatta egy esztendeig, alkalma volt megismerni Nagyváthy Jánost, a művelt, világlátott magyar nemest. Nagyváthy birtoka gazdaságán, kastélyán látszott, hogy halad a korral, róla mintázta Vitéz a „Tisztes öreg Uri ember” alakját színdarabjában, aki tenyészti a selyembogarat:

„Denique most az öreg Ur éppen odale van a’ selyem bogaraknál, mert deniq[ue] ezen gazdaság’ nemében supra módon gyönyörködik.” (Cultura)

A sokféle újat hazánkban meghonosító akaró Széchenyi István negyed századdal később nemcsak a lótenyésztésről, hanem a selyemhernyó‑tenyésztésről is adott ki írást, maga is foglalkozott ezzel. Adatolja, milyen gazdasági haszon érhető el, mennyi fa, mennyi levél kell a hernyók etetéséhez, hogy a selyem előállítása haszonnal járjon.

„[…] 1826ban szederfa-kertet álliték Czenken Sopron vármegyei jószágomon ’s szederfák’ kiültetésével azóta úgy iparkodtam, mikép e pillanatban 16,096 szál részint fasorokba, részint dűlőkre, részint csoportosan kiültetett szederiáknak, 8,064 készítettünk […]” (Selyemrül)

A selyemmel kapcsolatos ismertek egyre gyarapodnak, amit a szó jelentéseinek sokasodása is mutat. Főnévként és melléknévként Petőfi huszonhétszer használja a szót; egyik fordításában még a selyemgombolyítás is szerepel:

„[…] az úrnőjükkel majdnem egykorú lánykák […] selymet gombolyítottak” (Petőfi Sándor–James György: Robin Hood. Szokás volt a neveket is valamennyire magyarrá tenni, a szerző: George Payne Rainsford James.)

Arany János szintén változatos kapcsolatokban használta a szót (huszonkilenc alkalommal). A selyem értékességére vall, hogy Arany elbeszélő költeményének két sírrablója egyebek mellett azt is elviszi a tetszhalott Rozgonyi Piroska sírjából:

„Egyik az ajtónál maradott jelt‑adni
Másik a halottat mene fosztogatni.

Összeszedé gyorsan, ami becsest látott,
Az arannyal átszőtt selyem- és brokátot,
[…]
Leszedé karjáról az arany kösönytűt,
nagyszemű gyémántot, és sok igaz gyöngyűt […]” (Toldi szerelme)

A költői én saját haláláig tartó látomásának leírásában Radnóti Miklós a véget, az elmúlást mondja el. A holttest állapotának nyomorúságát olyan képpel némileg ellensúlyozza a „selyem levegő” kifejezéssel, amelyet talán a semmi fogalmához köthető:

„[…] államat fölkötő kendő takarta
kiserkedt szőrözetem végül
és oszlottam ott a selyem levegőben.” (Tört elégia)

Másféle hatású selyem van Juhász Gyula metaforájában, amelyik a vágyott hölgy hangját idézné föl hozzá téve a tavasz hangulatát:

„Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.” (Milyen volt…)

Ugyancsak a tavaszt idéző természet megható történéséhez használja Áprily Lajos a fűzfa finom pelyhű virágzatát selyemmel azonosítva:

„Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.” (Március, 1)

Kacér és hamis nőnek láttatja József Attila a napot, amelynek sugarait a nőalak selyem hajával szemlélteti mindegyik kellemességére utalva:

„Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.

– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha símogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.” (Napszonett)

Egy másik versében ugyancsak szerelmi témával kapcsolatos a selyem, nem az isteni nő csókjával, hanem a nyoszolya szépségével:

„Kincs, arany, ezüst. Szellemeké mind e halom
(Szívem e vár.) s alvad a bor, izzik a Vágy ravatalon,
Mennyezetes, szép nyoszolya, rajt’ a selyem csókra terül.
Őrzi merev isteni nő, friss mosolya is merevül.” (Várakozás)

A lányok bálban viselt ruházata mellett maguk is selyemfinomságúak, igaz, ezt a költő Füst Milán csupán bokájukra mondja, de a (test)rész itt a táncos lánykát (az egészet) jelenti. Ezt a kifejezésmódot a szaknyelv szinekdochénak hívja (pars pro toto). A gyakran fiktív középkort idéző költőnek ez a versei régi-régi karneváli hangulat ledérségét érzékelteti a „selyem bugyogó” kétértelműségével, hiszen női fehérneműre is, bő, bugyogó nadrágfélére is gondolhatni a körtéhez hasonlított boka frivolságáról nem is szólva:

„Vidám csapat jött láncos botokkal
Egy palotából, – mint hideg kövekből indúl
Meleg forrásnak áradó vize!

Lánykák selyem bugyogóban s felöltözött urak:
Szép foguk között gyöngyözött bor!

S egy aggastyán jött dideregve, (– hideg volt az inge, –)
S egy táncos lánykát vitt, kinek bokája szép,
Selyem bokája puha, mint a körte!” (Karnevál)

Nemcsak a természetben nem élő selyemlepke, hanem más lepkék lárváinak gubóiból készült selyem több ázsiai országban, így az ezekre a tájakra emlékeztető dolgok között a selyem is megjelenik, így a Kovács András Ferenc által kitalált költő, aki a háromszéki Csomakőrösig zarándokol, egyik dalában selyemszövetre festett buddhista kép:

Ló, elefánt, páva, kesely
Lebegnek a selyem-tankán.
Tibet körül öröm tüzel:
Lobognak a segély-tankok. (Csakcsöndzöng Cángráng‑gjacó félszáz dalai, 36)

A selyem többféle célra (gyógyászat, kozmetika, papíripar) alkalmas, az erős selyemszövetből a Tolnai új világlexikona 1926-ban selyemből készített ejtőernyőkről tájékoztat:

„Ejtőernyő, oly speciális, főleg selyemből, szövetből készült, ernyőszerű hordfelület, mely lehetővé teszi, hogy a magasból lebocsátott személyek v. tárgyak ne a szabadesés törvényét követve, hanem — az ernyőfelület nagy légellenállása következtében — egyenletes ereszkedéssel s így minden baj nélkül érjenek földet.”

A selyemszövet előállítási módját évezredeken át őrizték, Kínából két szerzetes csempészte ki 552-ben a lepkék petéjét. Alessandro Baricco XIX. században játszódó könyvében (Seta/Selyem) a főszereplő már vásárolni megy érte több felé, így Japánba is. Ekkortájt kezdtek hazánkban is selymet előállítani. A budapesti Filatorigát (volt III. kerület) név és a Selyemgombolyító épület a ma már visszaszorult ipari hernyóselyemgyártás emlékét őrzi.

Egyik szentendrei szomszédunktól manapság is eperfalomb hajlik át a kertünkbe, szedhetnék is levelet, de már csak az emlékeim közt mászkálnak fehér selyemhernyók.

A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock