Szépség koldusa - 110 éve született József Attila

Munkája, versei mindennapi kenyerünk, neve a hatvanas évek óta éppúgy ?a? költő szinonimája, mint valamikor Petőfié volt.

József Attila Budapesten, a Ferencvárosban született, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfőző munkás, édesanyja, leánykori nevén Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány. A családfő 1908. július 1-én eltűnt. Családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában azonban Romániába ment. A három gyermekével magára hagyott asszony több munkát vállalt: napszámosként dolgozott, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, mégsem tudta gyermekeit eltartani. Az albérleti díjakat sem tudták kifizetni, így állandó költözködésre kényszerültek. 1910 tavaszán Attila és egyik testvére, Etus az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából Öcsödre Gombai Ferenc parasztgazda házához került. Az ellátás fejében a házi munkában segédkeztek.

Attila itt, Öcsödön kezdte meg tanulmányait. 1912 júniusában a két testvér hazatért. Anyjukat munka közben súlyos baleset érte, a család ezt követően a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte. A kisiskolás Attilának kellett megpróbálkoznia a kenyérkeresés szabályos és szabálytalan eszközeivel. 1914-ben jelentkeztek a Mama betegségének első tünetei: kiderült, hogy méhrákja van. 1919-es halála után a két testvér nővérükhöz, Jolánhoz és annak férjéhez, Makai Ödönhöz költözött. Nagykorúságáig Makai lett József Attila gyámja, ő íratta be a fiút a makói magyar királyi állami főgimnáziumba, ahol költői pályája is indult.

1922 decemberében megjelenik első önálló verseskötete, a Szépség koldusa is egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában, összesen háromszáz példányban. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a kötethez Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt ?Isten kegyelméből való költő?-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is. ?Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam? ? írta később önéletrajzában. 1923. január 10-én kilépett a gimnáziumból, kizárólag a költészetnek akart élni. Költői pályájának legtermékenyebb évei ezek: versei számát tekintve 1922 és 1925 között írta műveinek mintegy felét.

1923 májusát követően Szegedre ment, hogy Juhász Gyula költői működésének negyedszázados jubileumát megünnepeljék. Itt ismerkedett meg Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Szabó Lőrinccel. Időközben a hetedik és nyolcadik osztályos tananyagból összevont vizsgát tesz, majd decemberben leérettségizik. 1924. szeptember 13-án a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar?francia?filozófia szakos hallgatója lett Szegeden. Újabb verseskötetet jelentet meg Nem én kiáltok címmel, az 1925. március 25-én a Szeged című lapban megjelenő, Tiszta szívvel című költeménye pedig újabb fordulathoz vezetett a költő életében. A versre reagálva Horger Antal nyelvész professzor, az egyetem dékánja szükségét érezte a költőt magához rendelni és két tanú jelenlétében ?eltanácsolni? az egyetemről. Horger fenyegetését József Attila nemcsak életre szóló sérelemként élte meg (amiért 1937-ben írt Születésnapomra című, játékos-hetyke versében vett elégtételt), hanem olyan, a hivatal súlyát maga mögött tudó tiltásként is, ami örökre elzárja előle a pedagógusi pályát Magyarországon.

Később Bécsbe utazott, a bécsi egyetemre iratkozott be. 1926 szeptemberének elején Párizsba ment, rendszeresen látogatta a párizsi magyar emigránsok kedvenc kávéházait, lelkesen tanult franciául, novembertől már a Sorbonne hallgatói közé tartozott. 1927. augusztus közepén tért haza Budapestre, költeményeit ekkor már ismerik, és megjelentették a különböző napilapok, irodalmi folyóiratok is. 1928 első néhány hónapjában ismerte meg Vágó Mártát, akivel egymásba szerettek. Az ő révén került kapcsolatba polgári radikális és liberális körökkel is. Az 1928 nyarán keletkezett Klárisok c. vers ábrázolja szerelmi kapcsolatukat, s jól dokumentálja az abban lappangó szociális feszültségeket. Kapcsolatuk 1929-ben ér véget. Februárban megjelenik verseskötete, a Nincsen apám, se anyám. Hamarosan bekapcsolódik a névleg szociáldemokrata, valójában kommunistákkal szimpatizáló Jaurčs-munkaközösségbe. Tagja lesz az illegális kommunista pártnak. 1931 márciusában jelenik meg a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete, melyet a hatóság elkoboz, a Nyugat pedig kritikával illet. Ennek a vitának eredménye a konfliktus József Attila és Babits Mihály közt, amely miatt a költő egy ideig elvágja magát a Nyugattól.

Az illegális kommunista párthoz csatlakozásával csaknem egy időben került kapcsolatba József Attila a pszichoanalízissel is. Ekkor vált a Szegedről ismert Rapaport Sámuel doktor betegévé. Rapaporthoz, aki ?a gyomor Freudjának? tartotta magát, mintegy két évig járt analízisbe. Az ezt követő időszak a kommunizmussal való szakítás időszaka. Az 1933 végén, 1934 elején írt Eszmélet című nagy gondolati költeménye mintegy összegezése a zsákutcák sorozataként megélt életútnak. 1935 elejétől Gyömrői Edithez járt analízisre, aki éppúgy, mint a betegségének utolsó korszakában József Attilát kezelő Bak Róbert hasadásos elmezavart állapított meg. A pszichoanalitikus kezelés ugyan új dimenziókat nyitott meg József Attila kései költészete számára, de nem tudott segíteni rajta. Sőt az, hogy viszonzatlan szerelemre gyulladt analitikusa, Gyömrői Edit iránt, meggyorsította lelki szétesését.

Ekkoriban került szorosabb barátságba Ignotus Pállal, akivel együtt megalapították a baloldali, de ?felekezeten kívüli? Szép Szót. 1936 februárjában jelent meg a Szép Szó első, márciusi száma. Nevét József Attilának köszönhette. 1936 karácsonya előtt jelent meg utolsó kötete, a Nagyon fáj: a kötetből mindössze néhány példány kelt el a könyvesboltokban. 1937. február 20-án ismerkedett meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával, aki ifjú gyógypedagógusként a pszichológus Szondi Lipót mellett dolgozott. A költő ekkor már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy képes lett volna kitartó udvarlásra. A februárban-márciusban írt Flóra-versekről joggal állapítja meg Beney Zsuzsa, hogy ?legfőbb témájuk a halál elfogadása?.

Július második felében következett be az utolsó, tragikus idegösszeomlása. Három és fél hónapon át ápolják a Siesta Szanatóriumban. Novemberben nővérei kíséretében Szárszóra utazik. Amikor meglátogatja Flóra, két búcsúversét ajándékozza neki (Karóval jöttél...; Ime, hát megleltem hazámat...). December 2-án barátai keresik fel, Ignotus, Fejtő, Hatvany is; köztük van az elmeorvos Bak Róbert is, aki a szanatóriumban kezelte. Mindent elkövetnek, hogy felvidítsák. Másnap, 3-án este azonban a balatonszárszói állomáson a mozgó vonat alá veti magát. Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig eldöntetlen. A költőt először Balatonszárszón temették el 1937. december 5-én, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi úti temető 35. parcellájában helyezték örök nyugalomra.

(forrás: magyar-irodalom.elte.hu, Wikipédia)