A Páva utcáról nyíló ajtó telt házas terembe vezet. Színházi előadás készül, amely a Kádár-rendszerben vidéken megtartott írópert rekonstruál a néző előtt. Íróper, megalázott és megalázkodó cigányság, nehéz sors. Csak a szokásos, mondhatnánk felületesen. Szokványos-e a szokásos? A valóság együttes állásában nincs hiba. A felsorolásból minden kétséget kizáróan az íróper hat ma újdonságként. Annak hihetetlensége, hogy valamikor a betű, a mondat feljelentést vont maga után. És egy író, egy ember, aki alkotásai, jelleme tükrében nagyobb érdeklődést érdemelne.
A Balogh Rodrigó (vele készített korábbi interjúnk itt olvasható) rendezésében a FüSziben – azaz a Független Roma Kulturális térben, amely a roma és nem roma fiatalok színházi bemutatkozását, a színház mindenkihez eljuttatását tűzte ki célul – március 25-én bemutatott Rothadó madarak című, műfaja szerint punkopera, minimalista, minden díszletet kerülő, két színészből álló előadás a Holdosi József Kányák című regénye miatt indított írópert mutatja be a (sötét) humor eszközeivel ügyesen és érzékletesen. Az elején féltem, hogyan jeleníthető meg mindez, nem fullad-e a darab semmitmondásba, vagy válik erőltetetté. Szerencsére ez a félelem a mű elkezdése után nagyjából öt perccel eloszlott.
A darab alapjául Holdosi 1987-ben, Cigánymózes című kötetében megjelent, Hajh, cigányok, hajh, kányák! című szövege szolgál, ebből tudható, hogy Kányák című regénye okán a hozzá közelállók perlik őt be.
„Alulírott Nagyapa, feljelentést teszek Holdosi József volt unokám ellen. 1978-ban kiadott egy »Kányák« című regényt. A könyv írója és kiadója ellen is feljelentést teszek. A könyv elejétől végig nemcsak rám nézve, hanem élő és elhalt testvéremre, elhalt szüleimre és rokonaimra is tartalmaz valótlan, rágalmazó kifejezéseket és eseményeket.”
Nem kihagyható momentum, hogy az ismert zenész és előadó, a pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének docense, Beck Zoltán nagyon tisztelte Holdosi Józsefet, az írónak nem kevés szerepe van abban, hogy a művész a roma kultúra tanulmányozása felé fordult.
A per színpadi megjelenítése – ahogy azt az alcím sejteti – egy nevetségesen kifordult, groteszk elemekkel színesített operettre emlékeztet.
A színészek, Balogh Orsolya és Varga Dávid (aki egyben a darab zenéjét is szerezte) tökéletesen megformált karaktere kerüli az oda nem illő túlzást, játékuk végig egyenletes, nem esnek ki a szerepükből. Ez nem hálás szerep. József, bírók, jegyző, apáca, gyerek, nagyapa, nagyapa második felesége, apa, mamika, bírónő. Két szereplő játszik sok szereplőt. Sorstalanokat. Egy társadalomból kizárt közösséget. A törvényt. A diktatúrát. Pirandellónak tetsző megoldás. Nem könnyű színészi feladat, hogy több ellentétes személyiség botlások, görcsök nélkül jelenjen meg a színpadon, a két színész mégis játszi könnyedséggel veszi az akadályokat.
A közönség érti a humort, tudják, mikor kell nevetniük. A teremtett atmoszféra egyszerre nyomasztó és vidám.
Nyomasztó, amiért az ábrázolt világ nézőként nem egy letűnt világot idéz. Vidám, amiért tökéletesen ábrázolt a valóság nevetséges szegmense. A szöveg egy része énekelve hangzik el. Az ötlet nagyszerűségét mutatja, hogy a közönség nem bír magával, nevetésben tör ki. Kaphat-e nagyobb elismerést egy rendező? És bízhat-e abban, hogy a darab eléri a kívánt hatást, és a cigányság életéről, helyzetéről, sérülékenységéről, érzékenységéről való elgondolkodtatásra késztet? Hazavihető-e a színház, vagy az előadás teréből távozáskor magától értetődően letehető, mint egy átmenetileg birtokolt tárgy? Mint minden valamirevaló darab, Balogh Rodrigóé kérdéseket tesz fel. Műalkotás.
„Máskor azért ne írjon olyan regényt, amiért beperelhetik! – Másmilyent nem tudok írni!” A bíróság képviselője és az író között lezajlott párbeszéd zárja az előadást. Kissé gyorsan, hirtelen ér véget a darab, ezt részben a dokumentum jelleg követeli meg. Nagy kérdés, 2023-ban egy íróper kapna-e akkora figyelmet, mint Holdosi Józsefé. Magában döntse el mindenki, a kérdés mennyire költői.
Az előadást legközelebb 2023. május 16-án és 17-én játsszák, részletek itt.
Fotók: Sivák Zsófia
