Bohumil Hrabal
Március 28-án történt
1949-ben ezen a napon született Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a nemzet művésze, aki a kaposvári Csiky Gergely Színháznál kezdte színészi pályáját, majd – többek között – a debreceni Csokonai Színház, a Vígszínház és a Nemzeti Színház tagja volt. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt, de szinkronszínészként is népszerű: Robert De Niro és Jack Nicholson általában az ő jellegzetes hangján szólal meg.
Február 3-án történt
1997-ben ezen a napon hunyt el Bohumil Hrabal cseh író, a kelet-közép-európai groteszk nagymestere, a Sörgyári capriccio, az Őfelsége pincére voltam és a Szigorúan ellenőrzött vonatok szerzője. Hősei, „az önvilágámítók” sokat beszélő, látszólag lehetetlen figurák, ám különös képzelőerejük a gyakran visszataszító valóságot varázslatos szépségű művészi alkotássá formálja át.
Január 11-én történt
Bohumil Hrabal cseh író, Václav Havel, Csehország köztársasági elnöke és Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1994-ben ezen a napon találkozott Hrabal törzshelyén, a prágai Aranytigris sörözőben.
Világválogatott: Nádasdy Ádám szubjektív 11-e a világirodalomból
Egy neves irodalmár, tizenegy világirodalmi klasszi(ku)s – az 1749 világválogatottjának ebben részében Nádasdy Ádám legnagyobb világirodalmi élményeiről olvashatunk.
Február 3-án történt
1997. február 3-án hunyt el Bohumil Hrabal cseh író, a közép-kelet-európai groteszk nagymestere. Hősei, „az önvilágámítók” sokat beszélő, látszólag lehetetlen figurák, ám különös képzelőerejük a gyakran visszataszító valóságot varázslatos szépségű művészi alkotássá formálja át.
A Cabaret Medrano lemezbemutató koncertet tart
Negyedik lemezét készítette el a Cabaret Medrano. A zenéjében és szövegeiben Budapest sokszínűségét lefestő, 22 éves zenekar pénteken a Katona József Színházban mutatja be új anyagát.
25 éve hunyt el Bohumil Hrabal
Huszonöt éve, 1997. február 3-án hunyt el Bohumil Hrabal, az egyik legismertebb és legnépszerűbb cseh író, aki így vallott magáról: „Már gyerekkorom óta csodálattal töltött el a valóság, amit nem én teremtettem, ami korábban keletkezett, mint én, aki csak arra vágytam, hogy tükrözzem ezt a valóságot, mert még a legszörnyűbb eseményekben is annyi szépséget láttam. Én mindig is tökfilkó voltam, aki csörgővel sétál a napfényben, és a látszólagos bohócsipka ma is a fejemen van."