eztörténtma
Július 19-én történt
„Szerintem egy művésznek mindig az a feladata, hogy újrafogalmazzon dolgokat. Sok újat nem tudunk mondani, hiszen ugyanarról szólnak a filmek, a regények, a festménynek, viszont épp attól lesz izgalmas, hogy egy ember által újraértelmeződnek jól ismert dolgok” – mondta a ma hatvanegyedik születésnapját ünneplő Artisjus-díjas fuvolaművész, Horgas Eszter, a klasszikus zene, a jazz, a világzene és a crossover meghatározó előadója, aki számos albumot készített, és olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Vukán György, Balázs János vagy Tony Lakatos.
Július 18-án történt
„Szeretem a munkabéke szót, ez a kulcsa a jó hangulatnak, a sikernek. Egymást fúrva nem lehet dolgozni. Abban sem hiszek, hogy a színész szorítva jó, hogy akkor hozza ki magából a maximumot. Azt vallom, ha a munkában rendben mennek a dolgok, s a családi háttér is működik, az ember szereti a munkáját, az életét” – fogalmazta egy interjúban a ma hatvanegyedik születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színművész, Besenczi Árpád, akit többek között a Cha-Cha-Cha, az Üvegtigris és a Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmekben láthattunk.
Július 17-én történt
„Ma a könyv nagyon drága, és sok minden megosztja az emberek figyelmét. Mégis, azt gondolom, hogy az a rendszerváltáskor elterjedt nézet, hogy a kiadók becsukhatják a boltot, a könyv senkinek nem kell majd, nem állja meg a helyét. Biztosan kevesebben olvasnak, de olvasnak, ha nem is csak magasirodalmat. A könyv, bár lehet számítógépen olvasni vagy hangoskönyv formájában hallgatni, nem fog kimenni a divatból, a Gutenberg-galaxis még létezik” – fogalmazta egy interjúban a 2023. július 17-én elhunyt Kossuth-díjas költő, esztéta, műfordító, Lator László.
Július 16-án történt
„A tudás, az érdeklődés közelebb visz ahhoz, hogy megszeressünk valamit. Ha megszeretjük, akkor már valamennyire magunkénak is érezzük, és fontos lesz nekünk, hogy óvjuk, őrizzük, tegyünk érte, gondozzuk” – fogalmazta a 2021. július 16-án elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező, televíziós szerkesztő, Ráday Mihály, akit elsősorban az 1979-től 2010-ig általa szerkesztett és vezetett Unokáink sem fogják látni, avagy Városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát című tévéműsorból ismert a nagyközönség.
Július 15-én történt
„Az én zenei égboltomon három csillagkép ragyog: Bach, a bécsi klasszikusok és Verdi. Bach géniusza lenyűgöző, Beethoven mondja róla: ő mindannyiunk ősapja. A zenetörténet nagyjai közül egy sem vonhatta ki magát a hatása alól. A bécsi klasszikusok csodálatos zenei formákat alkottak fantasztikus dallamvilággal. Verdit a bel canto tiszta levegőjéből induló színpadi, drámai, zenei kifejezések utolérhetetlen mesterének tartom” – fogalmazta egy interjúban a ma nyolcvanötödik születésnapját ünneplő Kossuth- és Liszt-díjas karmester, Medveczky Ádám.
Július 14-én történt
„A színház fura műfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek... az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is működött a láthatatlan kémia” – fogalmazta a ma negyvenedik születésnapját ünneplő Junior Prima díjas színésznő, Lovas Rozi.
Július 13-án történt
„A színész egy sajátos képződménye a teremtésnek vagy a fajfejlődésnek, mindegy, minek nevezzük. A színész egy teljesen külön állatfajta. A színészt nem lehet se pró, se kontra normál értékrenddel mérni. Lehetséges normálisnak tekinteni azt a meglett honpolgárt, aki este magára vesz egy lepedőt, kardot ragad, kiáll néhány nyikorgó fadarabra, és azt hiszi, hogy ő a Julius Caesar?” – fogalmazta az 1988. július 13-án elhunyt Kossuth-díjas színésznő, Gobbi Hilda, akit többek között a Boldogtalanok és az Amerikai cigaretta filmekben láthattunk.
Július 12-én történt
1999. július 12-én hunyt el Szeleczky Zita színésznő, aki az 1930-as és 1940-es évek egyik legnépszerűbb filmsztárjaként közel harminc játékfilmben – többek között a Sziámi macska, a Leányvásár, a Nászinduló és az Egy éjszaka Erdélyben című alkotásokban – szerepelt, mellette a Nemzeti Színház, az Operettszínház és a Madách Színház társulatában is játszott. A második világháború végén távozott Magyarországról, élt Ausztriában, Olaszországban, Argentínában és az Egyesült Államokban, ahol előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.
Július 11-én történt
„Igazából sosem akartam énekes lenni. Mindig zenész akartam lenni, zeneszerző. A verseket azért zenésítettem meg, mert rabul ejtették a szellememet és a szívemet. Ezt el szerettem volna mondani, de a beszédnél hatásosabb, ha eléneklem. Szóval az éneklés egy szükségszerű megoldása annak, hogy elmondhassam, ami a szívemben van, és nem egy tudatos választás” – fogalmazta egy interjúban a ma ötvenegyedik születésnapját ünneplő Erkel Ferenc-díjas hegedűművész, énekesnő, zeneszerző, Szirtes Edina Mókus, a magyar kortárs zene sokoldalú alkotója.
Július 10-én történt
„A népzenét nyilván értik mindenhol, ma már Bartók zenéjét is. Az, hogy improvizatív zenét játszom, de magyar elemekkel, fontos üzenet. A zenének táplálnia is kell lelkileg azt, aki hallgatja, gazdagítani, örömöt és elmélyülést szerezni. Amit én is csinálgatok, az nem más, mint az időben előttem járó generációkhoz hasonlóan reagálni a kihívásokra” – fogalmazta a ma hetvenegyedik születésnapját ünneplő Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas jazzszaxofonos, Dresch Mihály, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.
Július 9-én történt
„Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot, a tudatalattijának meg esze ágában sincs elhagyni a nyáj nyújtotta biztonságot” – fogalmazta a ma hetvenharmadik születésnapját ünneplő hajótervező és -építő, óceáni versenyvitorlázó, Fa Nándor, az első magyar, aki egyedül, kikötés nélkül körülhajózta vitorlással a Földet, majd ezt később még négyszer megismételte. A versenyzéstől 2017-ben visszavonult sportolót 2018-ban tiszteletbeli elnökének választotta a Magyar Vitorlás Szövetség.
Július 8-án történt
„Nem vagyok az a fajta, aki büszkélkedik. Arra lennék büszke, ha más büszke lenne rám” – fogalmazta a ma hetvenkilencedik születésnapját ünneplő Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas díjas gobelinművész, Péreli Zsuzsa. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotó festőművésznek készült, majd a falikárpit vált fő kifejezési formájává. Alkotásaira a festői látásmód, a gazdag szimbolika és a spiritualitás jellemző. Művei számos rangos kiállításon szerepeltek, munkássága meghatározó szerepet játszott a magyar gobelinművészet nemzetközi rangjának erősítésében.
Július 7-én történt
1948. július 7-én született Barta Tamás, az LGT tragikus sorsú zenésze, akit nemcsak kitűnő gitárosként tart számon a magyar rocktörténet, hanem szerzőként is, hiszen rövid pályafutása során mintegy huszonöt LGT-, Zalatnay Sarolta- és Kovács Kati-számnak írta a zenéjét. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba vagy az Ő még csak tizennégy máig az LGT legnépszerűbb dalai közé tartoznak. A legendás zenész 1974 nyarán disszidált az Egyesült Államokba, ahol 1982. február 16-án, mindössze harminchárom évesen – máig tisztázatlan körülmények között – lelőtték.
Július 6-án történt
„Szerintem két típusú színész van: aki hároméves korában eldönti, aztán űzi-hajtja, hogy a pályára kerüljön, és vannak azok, mint én is, akik szeretnének még kicsit gyerekek maradni, ezért tizennyolc évesen olyan foglalkozást választanak, ahol ezt megtehetik” – fogalmazta egy interjúban a ma harmincnyolcadik születésnapját ünneplő Tasnádi Bence Junior Prima díjas színművész, akit a Katona József Színház előadásaiban, illetve az 1945, a Trezor, a Zavarok, a Szelfi Egyetem, a Mióta velem jár és a Szia, Életem! című filmekben láthattunk.
Július 5-én történt
1914. július 5-én született – és 1995-ben hunyt el – a zongora poétájának is nevezett Fischer Annie, a huszadik század egyik legnagyobb, háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésze, aki csodagyerekként kezdte a pályáját, majd csaknem hét évtizeden át volt a magyar zenei előadó-művészet meghatározó alakja. „Annie igazi művész volt, aki felemel a földről. A játékát hallva elfelejtkeztem magamról. Jelenség volt, aki nem zongorázott, hanem történeteket mesélt a billentyűkön” – fogalmazta róla a szintén Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, Vásáry Tamás.
Július 4-én történt
„Jó rendezőkkel dolgoztam egész életemben, és mindig nagyon jó szerepeket kaptam, de például A vágy villamosában nagyon szeretném egyszer Blanche DuBois-t eljátszani, szerintem már megértem rá. Mindig is érdekeltek az ilyen furcsa nők, akik kicsit pszichiátriai esetek. Hogyan lehet hitelesen eljátszani őket, és megtalálni, mi az ő igazságuk” – fogalmazta egy interjúban a ma negyvennyolcadik születésnapját ünneplő Pikali Gerda Jászai Mari-díjas színésznő, akit többek között a Papírkutyák, a 129 és a Külön falka című filmekben láthattunk.