III. Richárd – Győri Nemzeti Színház
Shakespeare királydrámája monodrámaként? A Hajdu Tibor színművész, Zakariás Zalán rendező, Bereczki Ágota dramaturg összeállítású csapat a vizuálért felelős Horváth Gáborral kiegészülve mert nagyot vállalni. Olyan kérdéseket vizsgálnak ebben a különleges formában, mint hogy miből fakad a hatalomvágy, hogyan működik egy meghasadt psziché, hogyan dolgozzuk fel a szeretethiányt, vagy hogy hogyan vetül belső énünk a körülöttünk levő világra. Vajon a címszereplő gonosz vagy gonosszá lett lélek? Vagy ő játszik nekünk és velünk? A Padlásszínház intim játékterében nincs menekvés!
III. Richárd – Északi Színház Harag György Társulat (Szatmárnémeti)
Shakespeare királydrámája koncertshow-ként, amelyben a The Doors dalai által az együttes frontembere, Jim Morrison válik a véreskezű III. Richárd király éneklő alteregójává? Albu István rendező koncepciójában így elevenedik meg a páratlan politikai éleslátással rendelkező, szövetségeseit és riválisait egyaránt a markában tartó zsarnok felemelkedése és bukása, amely az emberi kegyetlenség és sérülékenység örök dialektikájáról, végső soron magáról az emberről ad leckét még a 21. században is.
„Mert nem az a nagyság, hogy csak a nagy célokra mozdulunk, hanem hogy nagyot teszünk kis ügyért is, ha az becsület dolga.” Ezt a mottót választotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben, Novák Eszter és Selmeczi György zenés színművész osztályában végzett szabadcsapat, amely Cseh Tamás és Bereményi Géza Frontátvonulásából készített előadásával dobbantott nagyot. A produkciót azóta is játsszák, januárban épp az Akvárium Nagyhallban, ott, ahol következő, nem kevésbé merész választású bemutatójukat is tartják. Nagy Feró 1985-ös punk-rockopera Hamletjét vették elő Krasznai Vilmos rendezésében, Turi Péter, Liber Ágoston, Sas Zoltán, Gálhidy Sára, Kerek Dávid, Vatamány Atanáz és Fülöp Kristóf közreműködésével.
Rómeó és Júlia – Miskolci Nemzeti Színház
Ezek a Capuletek és Montague-k is gyűlölködnek. A két öregedő, kiégett családfő őrzi a közösségi hagyományt, amelynek az is része, hogy kell gyűlölni a másikat. (Ennek okát persze senki nem tudja.) A látszatra vigyáznak, a nyilvánosság előtt nincs vita, de a zárt kapuk mögött fröcsög a gyűlöletbeszéd. Lehet-e középen maradni, létezik-e még normalitás Veronában? És máshol? Béres Attila reneszánszt a 21. századra vetítő, egyszerre klasszikus, időtlen és kortárs rendezéséhez a hangulati aláfestést Pogány Induló adja.
Rómeó és Júlia – Hevesi Sándor Színház (Zalaegerszeg)
Ez a zalaegerszegi színház 41. évada, és bár Shakespeare vissza-visszatérő szerző, a Rómeó és Júliát a nagyszínpadon még nem láthatta a helyi közönség egyetlen generációja sem. Ezt a hiányt pótolja Mihály Péter rendezése, aki 2003 óta a társulat tagja, több alkalommal rendezett is, de művészeti vezetőként ezzel a rendezéssel teszi le névjegyét. Reményei szerint az előadást minden korosztály a magáénak érezheti: az „életközeli szövegkönyv” a mából indítja a történetet, de a klasszikus világhoz is eljutnak.
Szentivánéji álom – Győri Nemzeti Színház
A Szentivánéji álom egy nem kívánt éji álom lidércekkel, jelenésekkel, kavargó gondolatokkal, ami viszont a valótlanul valós ébredéshez vezet, és rendbe hozza az összekuszált világrendet, teszik meg az alapvetést a győri alkotók. Az álmos tévelygők négy evilági szerelmes ifjú, akikhez csatlakozik Tündérország királya és királynője és sok más fura alak. Látomás két részben, írják az Ilja Bocsarnikovsz rendezte előadás színlapjára: a képzelet és valóság határai összemosódnak arra az időre, míg a szerelmesek, sőt a tündéri uralkodók is megtalálják az élet igaz értékeit.
Timon – Tomcsa Sándor Színház (Székelyudvarhely)
Ez az előadás is Bereczki Ágota dramaturg és Zakariás Zalán rendező együttműködéséből születik, akiben régóta dolgozik az anyag. Mint azt egy interjúban megjegyezte, húsz éve foglalkoztatja őt a mű, csak épp sehol nem volt olyan társulati együttállás, hogy azt színre vihette volna. Udvarhelyen azonban megvan az ideális konstelláció – középpontjában Barabás Árpáddal –, amellyel eljátszható Shakespeare utolsó, a korábbiaktól jóval groteszkebb, éjsötét humorral árnyalt tragédiája.
A vihar – Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy)
Hol sodróan impulzív és ingergazdag, hol meg lecsendesedő és a nézői képzeletre meg asszociációkra hagyatkozó, de minden pillanatában intenzív az előadás, amelyben egész egyszerűen mindenki elemében van. Bodó Viktor rendező a szentgyörgyi társulattal a színház és a valóság viszonyát tematizálja, minden vélt misztikumot elvetve, nagyon lazán, a lehető legprofánabb módon, például nejlonfóliás viharral, mosógéppel, amit a róla elnevezett mosóporral tölt meg Ariel. Hát nem pofátlan? Hát nem tökéletesen magától értetődő?
Vízkereszt, vagy bánom is én – Szigligeti Színház (Szolnok)
Annyira könnyed ez az előadás, mint a benne megfelelően mértéktelenül használt takarófóliák. De egyáltalán nem illanó, hanem érzéki. Szellemet és érzékszerveket izgató. Vakítóan fehér és szikrázóan színes, vállaltan sztereotip és izgalmasan egyedi, megnyugtatóan hagyományos és üdítően extravagáns, ez a Vladimir Anton által kikevert Shakespeare-koktél remek játéklehetőséget kínál a sokféle tapasztalattal rendelkező szolnoki társulatnak. Élnek is vele.
A windsori víg nők – Komáromi Jókai Színház és Vörösmarty Színház (Székesfehérvár)
Shakespeare vérbő komédiájának főszereplője, Falstaff, a korhely lovag, nem elsősorban férfiúi vágyainak kielégítésére, mint inkább praktikus okokból, a férjek vastag pénztárcájáért csábítaná el Windsor gazdag asszonyait. Szikora János azonban túllép a komédián, és beleszövi az előadásba a IV. Henrik című színmű bizonyos részeit, azokat, amelyben a jövendőbeli V. Henrik még mint herceg víg napokat él pajtásaival, a végeredmény pedig – legalábbis látványában – 16. századi Mefisztó-történet. (Különös egybeesés, hogy annak 20. századi, Heinrich Mann-i/Hendrik Höfgen-i verzióját épp az előző évadban játszották Komáromban.)
