Tudj meg többet a magyar virtusról!

Új, különleges helyszínnel, egy valódi cirkuszi sátorral várja a látogatókat idén a Művészetek Völgye. A Cirque du Tókert az újcirkusz világát hozza el Vigántpetendre. Itt lép fel a Duda Éva Társulat is Virtus című előadásával július 23-án és 24-én este. ?A Virtus az első olyan magyar produkció, amely a kortárs tánc és az underground cirkuszi világ ötvözéséből született, lendületes zenével, a színházi tér számos síkját kihasználva, sajátosan magyar ízzel? ? olvasható a darabról a Völgy oldalán. Mi azonban kíváncsiak voltunk a részletekre is, ezért felkerestük a darab egyik szereplőjét: Bora Gábort, aki több mint harminc éve táncol, és több mint húsz éve hivatásos táncos. Hogyan lehet a cirkuszi világot a tánccal vegyíteni? Milyen volt a próbafolyamat? Mit jelent a darab sajátosan ?magyar íze?? ? minderről őt faggattuk.

?Nem véletlenül Virtus a címe a produkciónak, hiszen ez ironikus darab a magyar virtusról, széthúzásról, hőzöngésről, politikáról. Igazi karikatúra, tele olyan karakterekkel, akikkel a hétköznapokban is találkozhatunk ? így tart görbe tükröt elénk az előadás. Már évek óta repertoáron van, és nagyon szereti a közönség, hiszen borzasztóan sokrétű, színes és látványos produkció. A jelmezeink és a színpadkép is piros-fehér-zöld. Ráadásul élő zene is társul hozzá: Szirtes Edina Mókus (interjúnk ITT olvasható vele ? szerk.) és Kunert Péter is dolgoztak a zenei anyagon? ? magyarázza Bora Gábor.

A két zeneszerzőnek köszönhetően élőben találkozik a magyar és balkáni népzene a radikálisabb elektronikus zenei motívumokkal. Eközben a táncos csapat is különleges területre merészkedik, új kifejezési módokat elsajátítva mozognak nemcsak a földön és gólyalábakon, hanem a levegőben is.

?Többféle művészeti ágat ötvözünk a produkcióban: az újcirkusz és a kortárs tánc találkozik a színpadon, és ennek begyakorlásával hosszú hónapokat töltöttünk annak idején. Voltak felkészítő mestereink, akik a cirkusz világába kalauzoltak bennünket, és megtanultunk többek között kötelet és tissuet használni, gólyalábazni. Először elsajátítottuk az artistamutatványokat és cirkuszi trükköket, majd ehhez társítottuk a kortárs táncot. A kettő ötvözése hosszan tartó folyamat volt, de ez a két művészeti ág az utóbbi időben egymásra talált, és nagyon jól működik együtt? ? meséli Bora Gábor.

A különleges mutatványokban a Tűzmadarak zsonglőrcsapatának két kulcsfigurája, Zoletnik Zsófia és Mező András is segíti a csapatot, miközben ők ketten is új minőségben vannak jelen táncosként, artistaként is. Bora Gábor elárulta, a két cirkuszi szakember ugyanúgy elsajátította a táncos elemeket, ahogy ők táncosként az artistamutatványokat. Az előadásba újságíróként nekem is volt lehetőségem bepillantani, így azt is láthattam, milyen összeszokott csapatként vannak jelen a színpadon.

?Ilyen produkciónál nagyon fontos, hogy a tagok összecsiszolódjanak, de ez számunkra nem nehézség, hiszen összeszokott banda vagyunk, és a Virtust már számtalan helyszínen táncoltuk, sőt külföldre is vittük? ? emeli ki a táncművész, majd hozzáteszi: ?dinamikusan fejlődő, kortárs társulat a miénk, és Duda Éva az elmúlt években olyan témákat választott, olyan darabokat készített, amelyek naprakészek, és megszólítják a nézőközönséget?.

A társulat valóban sikeres utat járt be eddig, hiszen a 2009/2010-es évad során alakult önálló együttessé Duda Éva kezdeményezésére, és néhány év alatt Budapest egyik meghatározó, markáns arculatú független tánctársulata lett, melyet gyakran hívnak hazai és nemzetközi rendezvényekre, fesztiválokra is fellépni. Bora Gábor már a kezdetektől meghatározó tagja a csapatnak. ?Én a társulattal már a kezdetek óta együtt dolgozom, de Évával már azelőtt is volt közös munkánk a Közép-Európa Táncszínházban, melynek 12 évig a tagja voltam. Jelenleg jó ideje szabadúszó vagyok, és egy-egy projektre jövünk össze a társulattal. Évának évek óta célja, hogy elegendő pénzt tudjon pályázni arra, hogy valódi társulati tagságot fizethessen az együttesnek, addig azonban projekt alapon működő társulás vagyunk? ? magyarázza Bora Gábor.

A táncossal és a Duda Éva Társulattal július 23-án és 24-én találkozhat a közönség a Művészetek Völgyében. ?Akkor az igazi a fesztiválhangulat, ha mi, fellépők is több napig lent tudunk maradni, és csemegézhetünk a műsorokból. Sajnos azonban idén nem tudok sok időt ott tölteni, ugyanis Szegeden dolgozom. A Szegedi Szabadtéri Játékok a Budapesti Operettszínházzal közösen mutatja be A Notre Dame-i toronyőrt, melynek szintén Duda Éva a koreográfusa. A szegedi előadásokon ? ahol kibővített társulattal játszák a musicalt ? velem is találkozhatnak a nézők.?

Bora Gábort a Duda Éva Társulatnál sem csupán a Virtusban láthatjuk, hanem a Frida című előadásban is. Frida Kahlo élete legalább olyan különleges és szürreális, mint alkotásai, a viharos életű festőnőről a Duda Éva Társulat és a Budapesti Operettszínház készített zenés előadást (ezzel kapcsolatos interjúnkat ITT lehet olvasni). Emellett Bora Gábor szabadúszóként feltűnik olyan filmekben, mint a Sorstalanság, a Katedrális, és fellépett operákban, operettekben, revükben is.

?Már nyolcéves korom óta táncolok, most 41 múltam, azaz rövid fejszámolás után tudható, hogy több mint harminc éve vagyok a színpadon. Ezalatt volt szerencsém több műfajban is kipróbálni magam. Klasszikus balettel kezdtem én is Pécsen, majd jöttek a revük, operettek és prózák, de a kortárs tánc mellett horgonyoztam le, az volt az a táncműfaj, amely a legszabadabb a számomra. Nem kedvelem a kötöttségeket. A kortárs táncban lehet kísérletezni, többféle művészeti ágat vegyíteni. Én úgy látom: a kortárs tánc és a kortárs színházművészet a legváltozatosabb műfaj, amely rendkívül szabad, színes, és a mai korra reagál, a mai problémákkal foglalkozik, így a közönségnek rengeteget adhat? ? részletezi a táncművész.

Természetesen így is láthatjuk őt más műfajokban. ?Tegnap például Nemes Jeles László új, Sunset című filmjének forgatásán vettem részt? ? meséli Bora Gábor, mire megjegyzem: én is láttam a forgatást a Nemzeti Múzeum mögötti téren, hintókkal, lovakkal, sok-sok kosztümös úrral és hatalmas kalapos hölgyekkel. ?Igen, hajnaltól ott voltunk estig, de megérte, mert nagyon szeretem. A filmekben is változatosak a feladataim, a Katedrálisban például lovaskaszkadőrökkel dolgoztam együtt.?

Bora Gábor maga döntött úgy, hogy szabadúszóként folytatja, hiszen így sokkal több műfajban próbálhatta ki magát. ?Szerencsés vagyok, mert változatos lehetett a pályafutásom, nem ragadtam le egy kőszínháznál, ahol hasonló feladatokat kell teljesíteni. Én többre vágytam, szerettem volna kipróbálni magam sok műfajban. Annak idején Pécsett kezdtem a pályámat a Pécsi Nemzeti Színháznál, ott voltam pár évig, majd Budapestre jöttem, és a Közép-Európa Táncszínház tagja lettem 12 éven keresztül. A szabadúszó létnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Nehéz egyeztetni, logisztikailag megoldani, hogy minden beleférjen, viszont izgalmas, sokszínű feladataim vannak.?

Ez a szakma azonban nem könnyű, hiszen a testükkel dolgozó művészeknek rövidebb pálya adatik meg. Éppen ezért egy táncosnak a karrierje építése közben még arra is gondolnia kell: mi lesz vele, ha majd be kell fejeznie a pályát? ?Gyakran kérdezik tőlem is: meddig csinálod még ezt, Bora? Én azt szoktam válaszolni: amíg az ember szíve, alkata, lelke, hite és ösztönei viszi előre, amíg a színpadon tud létezni úgy, ahogy kell, és még van motivációja, addig lehet folytatni. De be kell látni, hogy ez véges pálya, és Magyarországon egyelőre nem is megoldott kérdés: mi lesz a táncművészekkel, ha befejezik a táncos karrierjüket? A jövőnk, különösen szabadúszóként, nagyon nehéz, hiszen nem tudunk elmenni nyugdíjba, a táncművész életjáradék pedig, bár létezik, csak azoknak jár, akik társulatnál vannak. Az olyan szabadúszók, mint én, bajban vannak. Ezért rendkívül fontos, hogy két, három, négy lábon kell állni! Én is dolgozom egy produkciós cégnél, és szívesen tanítanék is. Most azonban még nagy energiákkal és örömmel lépek fel a színpadra? ? zárja szavait a táncművész.

Wéber Anikó

Fotó: Dömölky Dániel