Újjászületés, átalakulás és örök fejlődés a zenében

A karmester különleges impressziói, a művészet iránt tanúsított alázata egy teljesen újfajta harmóniát hozott létre mind a zenekar, mind a közönség életében. Idén a jubileumi koncertet követően Varnus Xavér orgonaművésszel és Törőcsik Marival indulnak országos turnéra, majd Szolnokon mutatnak be több nyár esti komolyzenei koncertet, többek között a Republic zenekarral a nagyérdeműnek. A siker töretlen, a zenei elhívásról, beleérző képességről és megvalósításról kérdeztük a népszerű japán karmestert, Izaki Maszahirot.

Éppen 20 évvel ezelőtt nyerte meg a Magyar Televízió VIII. Nemzetközi Karmesterversenyét, mit jelentett ez az Ön számára akkor, és mit most? Mi elismerés egy karmester számára?

Abban az időben a győzelem a művészi életem újjászületését jelentette számomra. Akkor csak egy ismeretlen karmester voltam, aki egy ismert és szakmailag elismert karmesterré szeretett volna válni úgy Japánban, mint Magyarországon.

Természetesen lehetőségem nyílt profi zenekarokat vezényelni. Ez esélyt teremtett arra, hogy a karmesteri karrieremet elindítsam, de garancia nem volt arra, hogy elismert karmesterré váljak. Mi a fontos ahhoz, hogy ?profi? karmester legyen valakiből? Nos, minden a zenekarral folytatott munkától függ, mert csak a zenészek ismerik fel az igazi jó karmestert.

A huszadik évforduló kapcsán május 4-én Szolnokon jubileumi koncert lesz MTV Karmesterverseny 1995 címmel, mely alkalommal Csajkovszkij V. szimfóniáját ? gyakran ?sors-szimfóniaként? emlegetett művet ? is vezényli a hazai közönség előtt, amivel akkor nyert. Sorszerű ez az Ön számára? Milyen érzéssel készül a jubileumi előadásra?

Csajkovszkij a mai napig egyik kedvenc zeneszerzőm. Miért választottam ezt a szimfóniát a verseny gála koncertjére? Mert ezzel szerettem volna nyerni az AHZ végső válogatásán, ezzel a kitűnő zenekarral szerettem volna Csajkovszkijt vezényelni. Mára már egy sokkal mélyebb értelmet nyert ennek a műnek a vezénylése számomra.

20 év alatt karmesterként milyen változásokon mentem keresztül? Hogyan változott meg bennem Csajkovszkij zenéjének értelmezése? Minek köszönhető a jó kapcsolatom a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral? Miért szeret a szolnoki közönség? Ahogyan Csajkovszkij V. szimfóniáját vezénylem, az tud választ adni ezekre a kérdésekre. Abban minden válasz benne van.

Számtalan produkció megálmodása, zenei előkészítése az Ön fejében fogalmazódik meg, mint ahogy a hosszú évek óta sikerrel zajló újévi tánckoncertek csakúgy, mint a június 6-án a POSZT-on útjára induló koncertsorozat az orgonavirtuóz Varnus Xaverral és az idén 50 éves Szolnoki Szimfonikus Zenekarral. Programon Enrico Bossi Orgonaversenye és a koncerten közreműködik Boros Misi, a Virtuózok című tehetségkutató műsor felfedezettje is. Hogyan áll össze egy-egy előadás, hogyan tudja összefogni a szereplőket, zenészeket és sokszor az énekeseket is? Mi a harmónia titka?

Az Újévi Tánckoncertek sikere jó kapcsolathoz vezetett Varnusz Xavér úrral, aki érdeklődést mutatott művészetem iránt. Elterveztük, hogy együttműködünk, Ő javasolta, hogy lépjünk fel együtt a POSZT-on. Ez egy nagy megtiszteltetés számunkra.

Eddig nem volt alkalmam közvetlenül megismerni Boros Misit, de remélem, jó eredményekhez vezet a közös munkánk. Speciális tervet fogunk az együttműködés érdekében kidolgozni. Bízom benne, hogy a ?kémia? jól fog működni a különböző kultúrák között. A harmóniának nincs titka; csak az elhatározás létezik, hogy harmóniában légy másokkal.

Ön a világ számos országában dolgozott zenei rendezőként, karmesterként. Milyen eltéréseket és azonosságokat lát a zenei életben, tehetséggondozásban, műfaji kalandozásokban országok vagy akár földrészek összehasonlításában?

Természetesen mai nézeteimet a verseny óta eltelt 20 év karmesteri, és zenei igazgatói munkám során alakítottam ki. Japán származásomat és tapasztalataimat is magammal hoztam, a gondolkodásomat, az érzéseimet, a habitusomat? a háttérben mindig japán maradok, megtartom identitásomat. A viszont kész csoda, hogy a Japánon kívüli munkám során soha nem éreztem, hogy japán vagyok, különösen nem Magyarországon. Sokszor töprengek azon, hogy miért?

Bár nehézségeim vannak a magyar nyelven történő kommunikációban, boldog vagyok, mert zenészként minimális nyelvi kommunikációra van szükségem. Csak a gazdag ?zenei nyelvre? van szükségem, hogy megértessem magam zenészekkel és a hallgatósággal.

Úgy tűnik, mindenki könnyen megértette, ki vagyok, milyen a személyiségem. Ha egy zongorista játékát hallgatom, ki tudom találni, hogy milyen személyisége van, mert minden jellemvonása tükröződik a játékában. Saját esetemben is azt érzem, hogy az emberek a vezénylésemen keresztül ismernek meg igazán.

Mit is akarok ezzel mondani?

Számomra a zene képezi a hidat a különböző országokban és kontinenseken élő emberekhez. Ahhoz, hogy kommunikálni tudjak velük, őszintén meg kellett nyílnom, meg kellett mutatnom az igazi énemet, az igazi személyiségemet. A kommunikáció tulajdonképpen két ember közötti kapcsolat. Az eszközök lehetnek különbözőek, de az eredmény gyakran ugyanaz.

Mi a tökéletesség az Ön számára? Hogyan tud a zene a közönség számára teljessé válni a karmester segítségével? Mi az Ön missziója?

A ?tökéletes? szónak azt hiszem sok értelmezése van. Először is, a zenei életben az Ember alkotja a zenét, Ő játssza és Ő hallgatja. Ez azt jelenti, hogy az Ember tökéletes? A válasz: ?Nem? Az Ember nem Isten!

És a zenét mindig élőben kell játszani. Természetesen vannak felvételek, de ezek mindig nagyon különböznek az élő zenétől, még akkor is, ha jó felvétel készül. A hallgatóságra tett benyomás mindig függ az egyes személy érzékenységétől.

Tehát, hogyan tudom én a zenében a tökéletességet érzékeltetni hallgatósággal? Egyszerű szavakkal az én küldetésem az, hogy a zenével örömöt okozzak az embereknek. A zenészek keményen gyakorolnak, hogy tökéletesítsék játékukat a koncertre. Ha egy koncert összességében sikeres, de egy zenész hibázik, számára ez a sikeres koncert nem nyújt elégedettséget. Ugyanakkor előfordul, hogy a koncerten játszott művet a hallgató nem kedveli, de a kitűnő előadásmód nagy hatást gyakorol rá. Ilyenkor személyes örömöt okozunk neki.

Az én misszióm tehát az, hogy örömöt okozzak az embereknek, mert hiszek abban, hogy az öröm boldogsághoz vezet. A zene boldoggá tesz minket bármilyen szituációban. Természetesen, nekem is kell erőfeszítéseket tennem. Az a pillant, amikor mindenki egyszerre érez örömöt a koncert alatt, az jelentheti a tökéletességet számomra.

Tibenszky Moni Lisa