Bár az emberek több tízezer éve főznek, a világ legrégebbi ismert receptjei mindössze körülbelül 3800 évesek, és nem is könnyű egyértelműen recepteknek nevezni őket. Az ókorban ugyanis a főzés tudománya jellemzően szóbeli hagyomány útján öröklődött, főként női ágon, nem pedig írásos dokumentumokon keresztül. A pontos mértékegységekkel, lépésről lépésre leírt receptek csupán néhány száz éve terjedtek el.
A modern értelemben vett leírásoknál sokkal nehezebb eldönteni, hogy egy ókori szöveg valóban recept-e. Gyakran keveredtek az ételkészítéshez és a gyógyításhoz használt összetevők, ráadásul a nyelvi akadályok – az elavult vagy le nem fordítható kifejezések, illetve azóta eltűnt alapanyagok – is megnehezítik a megfejtést.
A négy, nagyjából iPad mini méretű agyagtáblát a 20. század elején juttatták el a Yale Egyetemre, de évtizedekig vitatatták, hogy valóban ételekről szólnak-e, kezdetben inkább gyógyszeres vagy alkimista szövegeknek gondolták őket. Csak az 1980-as években fogadták el szélesebb körben, hogy valóban főzési instrukciókról szólnak.
A táblák újabb vizsgálatát Gojko Barjamovic és csapata végezte el a Harvard Egyetemen. A töredezett táblák értelmezése nem volt egyszerű, de a kutatók interdiszciplináris megközelítéssel rekonstruálták a leírt ételeket. A receptek közt szerepelt többféle hús- és zöldségalapú leves, pite énekes madár húsával és zöld búzával, valamint egy meg nem nevezett, kis méretű főtt emlős is. A hozzávalók közt mai szemmel is ismerős elemeket találunk, mint a bárány vagy a koriander, de voltak szokatlanabb összetevők is, például vér és főtt rágcsálók.
Az egyik recept például így szól:
Habár ezek az agyagtáblákra vésett, legrégebbi ételleírások messze állnak a mai, pontos receptektől, mégis lenyűgöző bepillantást engednek az ókori konyhák világába.
A cikk forrása itt olvasható.
