Nemsokára kézbe vehetjük a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadásában, a te szerkesztésedben megjelent Apa olvas című gyerekkötetet, aminek az ismertetőjében a következőket olvashatjuk: „Magyarországon zömmel az édesanyák olvasnak fel. Pedig olvasáskutatások az apa hangján hallott mesék és kérdések szerepére világítanak rá.” Nekem rögtön a nagytatám történetei jutottak eszembe. Bár a(z esti) mesék olvasását az édesanyáknak tulajdonítjuk, a történetmesélés mégis megjelenik az apa/nagyapa hangon is.
Szerencsére sokaknak van ilyen élménye. A nagytatás történeteket a munkatáborból való szabadulásról, a szomszéd bácsi szállóigéit vagy Mackó úr kalandjainak felolvasását én is hallhattam férfiak előadásban. A hozzá költött keresztkérdésekkel és feladványokkal. Élveztem is azokat! Ez az adat egy átlag, amire ugyan van ellenpélda, de ha tehetünk valamit a jövő nemzedékekért, itt például visszakaphatnak a férfiak valamit a családért vállalt felelősségből. Nem is beszélve a cigány kultúráról, ami alapvetően szóbeli kultúra, és ahol él, ott történetmondáson alapszik, nemtől függetlenül.
Ahogy azt a könyv utószavában írod, a gyerekekre más hatást gyakorol az, amikor az édesapák olvasnak fel nekik. Mindezt a felolvasott műhöz kötött kérdések bizonyítják. Milyen különbségek vannak még ebben az esetben akár a gyerek reakcióját, akár a szülői hozzáállást nézve?
A kihívás a különbség. Az apák nagyobb szellemi és fizikai kihívás elé állítják a gyerekeiket, és ez egészen kis korban is fejleszti az agy nyelvért felelős területét. Ez a Harvard Egyetem egyik kutatásából derül ki. Nekem az tűnt fel, hogy a férjem humorosabban mesél, viccesebb történeteket ad elő, mint amire én képes vagyok, bár próbálkozom.
A kötetben nagyon sok ismerős szerzővel találkozhatunk. Most csak néhányat emelnék ki belőlük: Varró Dániel, László Noémi, Kiss Ottó, Zalán Tibor, Lackfi János. Milyen szerkesztői megoldásokat kíván egy ilyen kötet összeállítása, mi alapján döntesz egy-egy szerző, illetve mű beválogatásáról?
Elsősorban ízlés kérdése. Ezek olyan szövegek, amelyek minőségi irodalmi nyelven születtek. Van bennük nyelvi-szellemi fantázia, van bennük spiritusz. De figyelembe vettem azt is, hogy a nyelvileg igényes művek közül melyik szövegeket szerette általában a gyerekközönség. Tehát nem kizárólag akadémikus hozzáállással, a progresszív szövegek iránti pozitív diszkriminációval álltam a válogatáshoz, hanem figyelembe vettem a korosztályi ízlést is, amennyire rálátásom van és amilyen tapasztalatokat gyűjtöttem országszerte.
Néhány írás után kérdéseket tesztek fel, ezzel is segítve az olvasási folyamatot. Miért fontos az, hogy a versek, mesék elhangzása után (esetleg már közben) párbeszéd is kialakuljon a gyerekekkel?
Igen, talán inkább a tényleges konkrét párbeszéd a fontos a családtagok között, nem az írott kérdések. A mese, a vers önmagáért beszél. De ma már azért elfér az edukáció ezen a területen is, hiszen nem evidens otthon a könyv vagy a felolvasás. Pedig ez egy hatalmas szelep, amin kiengedhetjük az egész napi információhalmazból felgyűlt frusztrációt, ami által megmérhetjük és rendezhetjük a gondolatainkat, kérdéseinket. Feldolgozhatjuk a zavaró, érthetetlen jelenségeket és nézőpontot válthatunk. A kommunikáción keresztül nemcsak a világot tanuljuk értelmezni együtt, hanem közös nyelvünk alakul ki, egyfajta cinkosság. Ezzel erősítjük a kapcsolatainkat is.
A szépirodalmat, meséket és verseket egyértelműen a humán tudományokhoz kötjük. Ehhez képest érdekes, hogy a gyerekkori meseolvasás még a matematikai készségeinkre is kihathat.
Több hosszú távú kutatás is foglalkozik ezzel, mivel a szövegértelmezés szinte mindenfajta kognitív tevékenység alapja. A bonyolultabb vagy a többféle szöveg fejleszti a gondolkodási képességet: az információ visszakeresését, a logikai kapcsolatok kialakítását az elemek között. Az olvasmányokban leírt, kivetített kognitív folyamatok, megoldási minták (az író/elbeszélő tapasztalatai) is fejlesztik a logikai és kombinatorikus képességeket. Az olvasónak az olvasottakon megmért, azok hatására szerveződő saját tapasztalatai, gondolkodási, érzelmi folyamatai, amelyek ehhez hozzáadódnak, és sikeressé tehetik a tanulásban, így a matematika tanulásában is.
Az Apa olvas kötetben megjelenő írásokat Orosz Annabella Szép Magyar Könyv díjas illusztrátor rajzai kísérik és egészítik ki. Miért elengedhetetlen egy gyerekkönyv esetében a képi megjelenítés?
A képi megjelenítés, illetve a könyvtárgy vizuális elemeinek igényessége az, ami elengedhetetlen. És persze minél kisebb az a gyermek, annál fontosabb ez a vizuális megjelenés, a könyv mint fizikai tárgy. Persze a mennyiség is fontosabb kiskorban. A magyar gyerekkönyvvásárló közönség mindkét szempont terén egyre igényesebb, bár azért a szöveg túlsúlya még elvárás. A kép és szöveg a összjátéka azonban egyre változatosabb már nálunk is, a kiadók az utóbbi években jobban figyelnek erre. A szöveget és képmennyiséget egyébként nem kell egymás rovására kijátszani. A gyerekkönyvek esetében egymást támogatják, egymásnak nyitnak játékos tereket. Át is vehetik egymástól a szerepeket. Ez történik az igényes kortárs mesekönyvekben, a képregényekben, vagy hogy egy meghatározó kortárs klasszikus művet említsek, A leleményes Hugo Cabret (Brian Selznick, fordította Dunajcsik Mátyás) című mesekönyvben. Abban, bár egy meseregény, bizonyos történetrészeket csak a grafika mond el. A képkönyvek műfajában, amelyben csak a cím szöveges, belső beszédet indíthatnak el a képek. Fordítva pedig jól tudjuk, hogy a hagyományos szövegek a mentális képi fantáziánkat fejlesztik. Korosztályosan is van változás, már nemcsak a kisgyerekeknek szánt kiadványokban, de a kamaszoknak szóló regényekben is divatosak a grafikák, a vizuális elemek. Nekem ez tetszik.
Fontos számodra a gyerekek visszajelzése is, vagy többnyire csupán a szülők tapasztalatai jutnak el hozzád?
Mivel egy szöveg nyelvi-irodalmi minőségét pontosan meg tudom ítélni, ezért ez, illetve a saját ízlésem az első szűrő. Ezután a gyerekekkel való közvetlen tapasztalataimat gyűjtöm, ezek számítanak. Ezekre a benyomásokra nemcsak a saját gyerekeimen keresztül nyílik lehetőségem, hanem a sok családi vagy óvodai-iskolai programunkon, a Zenés Olvasósarok és a MeseCentrum Olvasósarok eseményein keresztül is. De vannak olyan kedvenc gyerekkönyveim is, amiket először a gyerekirodalmas kollégáim ajánlottak nekem. Ha a saját korábbi versantológiánk, a Felhőpárna fogadtatására gondolsz, azzal kapcsolatban inkább a szülőkön keresztül érkezett visszajelzés hozzánk. Be tudta tölteni a szerepét a családi gyász alkalmával.
Mire számíthatunk a könyv bemutatóján?
Mese, dal, finomságok… Megzenésített versek Molnár Györgytől gitárkísérettel, Gál Réka színművész felolvasása, és egy érdekesnek ígérkező beszélgetés szerzőkkel és alkotókkal. Harcos Bálintnak nemcsak a verses meséi, hanem a Halandzsarablók című mesenovellái is a kedvenceim közé tartoznak. Ebből választottunk az antológiába és a bemutatóra is egyet-egyet. Szabó Bori is jelen lesz személyesen és egy meséjével is, a nevetés garantált.
