Budapest, a világváros
A kiegyezés utáni gyors iparosodás a munkaerő városba áramlását hozta magával, a városokban azonban nem volt elég lakóhely számukra. Nyomorúságos, szűk lakásokban, sokszor embertelen körülmények között tengették életüket. Angliában a korábbi iparosodás következtében a lakhatási problémák is hamarabb jelentkeztek, s ennek megoldását tűzte ki célul Ebenezer Howard kertvárosépítési mozgalma. A neves várostervező elképzelése szerint a vidéki és városi élet előnyeit ötvöző kertvárosi települések jelentik a megoldást, ahol egyszerre van jelen a városi infrastruktúra és a vidék tágassága, a közeli természet.
Wekerle Sándor miniszterelnök, valamint Bárczy István, Budapest polgármestere egyaránt támogatta az élhető kertváros koncepcióját, tervüket 1908-ban hagyta jóvá az uralkodó, Ferenc József. Egy évvel később kezdődött el az építkezés Budapest közigazgatási határánál, de már a városon kívül. Ennek emlékét őrzi a Határ út, amely Wekerletelep egyik határoló útszakasza. Az építkezés idején lakatlan területet korábban Szentlőrinc pusztának nevezték. Wekerletelep építésekor megtaláltak egy római sírkövet, amely nagy valószínűséggel még a tatárjárás kora előtt itt álló Szent Lőrinc-templomba volt beépítve. A díszkövet az egyik lakóház falába ágyazták be, s a kőművesmester egy rejtvénynek is beillő feliratban magyarázta meg a kő eredetét: „RÉG·ENT·EMP·LOM·ÁLL·TEH·ELY·ENR·OMJ·AIB·OLV·ALÓ·EKŐ”. Vagyis: régen templom állt e helyen, romjaiból való e kő.
Munkástelep a Határ út mellett
A homokos talajú, leginkább legeltetésre használt területre két pályázatot írtak ki. Az egyik egy városépítészeti terv elkészítésére, a másik típusházak megtervezésére szólt. Mindkét pályázatra harminc pályamű érkezett. Bár Palóczi Antal telepítési terve nyert, időhiány miatt mégsem őt, hanem Győri Ottmár főmérnököt bízták meg a telepszerkezet kialakításával. Győri a Pénzügyminisztériumban a munkástelep építésével foglalkozó osztály alkalmazottja volt. Neki köszönhető a munkástelep pókhálószerű, majdnem szabályos négyzet alaprajzú, kör- és sugárutas elrendezése, s később ő lett a telep első gondnoka.
A telep középpontjában nagy, négyszögletes tér van, amelyre meghívásos pályázatot írtak ki.
A koncepció rögtön elnyerte a bírálóbizottság tetszését, és fel is kérték Kóst a tér s az azt övező épületek megtervezésére. A mester azonban csak két épületet vállalt: a térre bevezető egyik impozáns kaput – amelyet ma Kós-kapunak hívnak – és a hozzá tartozó két lakóházat tervezte meg, arra hivatkozva, hogy több építész változatosabb térkiképzést érhet el, mint ő egyedül. A mai Kós Károly, korábban Fő téren állnak a telep legdíszesebb, legimpozánsabb házai, köztük a Barátok közt című tévésorozatból ismert épület is, illetve a Zrumeczky-kapu, amely fa, terméskő és rönk alapanyagaival Wekerletelep talán legtöbbet fényképezett épülete. Zrumeczky Dezső szintén építész volt, tagja a Kós Károly által alapított Fiatalok nevű csoportnak. A téren utoljára az 1930-ban elkészült Munkás Szent József-templom épült fel, amely stílusával és magas harangtornyával is eltér a telep többi épületétől.
Tucatnyi építész tervei
A wekerlei típusházakat több mint egy tucat építész tervezte: két- és négylakásos földszintes, valamint hat-, nyolc- és tizenkét lakásos egyemeletes házak alkotják az épületállomány jelentős részét. Erkélyeket, nyitott függőfolyosókat az utcafrontra nem, csak a kertek felé terveztek. Minden lakáshoz tartozott kertrész: a beköltözők ribizlibokrokat és három csonthéjas termésű fát kaptak ajándékba – a homokos talajt kedvelik ezek a fajták.
Az épület manapság ismét lakásként funkcionál, az utólag felépített erkély azonban ott maradt.
Wekerletelep talaja nemcsak a csonthéjas gyümölcsfáknak kedvezett, hanem a téglagyártásnak is. Így az építkezéseknél már akkoriban is a legfontosabbnak számító pénz- és időspórolást egy helyben felépített téglagyárral oldották meg. A munkástelep szinte önmagából nőtt ki: az épületekhez szükséges kilencvenmillió téglát az alapgödrökből kiásott homokból állították elő, majd kisvonattal szállították az építkezések helyszínére. A homokos, meszes alapanyagú téglák azonban nem bizonyultak időtállónak, s Wekerletelep egyik legfőbb problémája jelenleg, hogy az épületek felvizesednek, a vakolat lehullik a házakról. E problémát utólagos szigeteléssel igyekeznek megoldani.
Az épületek hetven százaléka, több mint hétszáz ház három év alatt készült el. Az eredeti tervek szerint 1915-re teljes lett volna az épületállomány, azonban közbeszólt az első világháború. 1920-tól csak vontatottan folytatódott az építkezés, a trianoni döntés miatt az építőipar háttériparának és alapanyagforrásának jelentős része elveszett.
Város a városban
A lakóházakon túl a középületekről is gondoskodtak a tervezők: a sugárutakra telepített négy egyforma iskola óvodával, nagy udvarral kiegészülve szolgálta Wekerletelep ifjúságát.
De üzletek, vendéglők, orvosi rendelők, pékség, posta, mozi és rendőrség is épült a telepen lakók számára.
A tervezők igényességét dicséri, hogy még a trafóházat is egyedi módon alkották meg, nehogy kilógjon a telep egységes stílusából: az épület kápolnára hasonlít.
A rendőrség megépítésétől fogva napjainkig szolgálja a környéket, egyik oldalsó kapuján stilizált faragott lófejek emlékeztetnek a hajdani lovas rendőrség működésére. A nemrég felújított épület az egyik legszebb példája Wekerletelep jellemző stílusának, a magyar népi szecessziónak. Kós Károly és a Fiatalok csoportja szerint a magyar nemzeti építészet gyökerei Erdélyben és a magyar vidéken találhatók, ezért az ottani épületek formakincsével, anyagaival, díszítéseivel számoltak a telep házainak tervezésekor. Wekerletelepet 2011-ben műemléki jelentőségű területté, a Kós Károly tér házait pedig egyedi védettségű műemlékké nyilvánították.
Wekerletelep egységes megjelenését néhány hatvanas években épült ház töri meg, ezek a már említett téglagyár és az egykori piactér helyén emelkednek.
Kós Károly emlékezete
Wekerletelep – vagy ahogy építése idején nevezték: a Kispesti Állami Munkástelep – központja a Kós Károly által megtervezett, majd 1987-ben róla elnevezett tér. A telep legimpozánsabb házai által körülölelt park közepén Kós Károly egész alakos szobra áll, körülötte pedig járólapként a földbe ágyazott faragott köveken „olvasható” az életműve.
Kós Károly emlékezetét idézik a park padjai is: az erdélyi alkotó Sztánán épült lakóházát Varjúvárnak csúfolták a kortársak, ő ennek ellenére büszkén azonosult a madárral: ezzel a motívummal találkozhatnak a téren a megpihenni vágyók.
Az egy négyzetkilométeren felépült 1073 lakóház, 4719 lakás Wekerletelepnek mindössze a húsz százalékát jelenti, vagyis a terület tágasságát, élhetőségét és egyben legnagyobb vonzerejét nyolcvanszázaléknyi zöld területének köszönheti. Az utcákat róva az az érzésünk támad, mintha itt megállt volna az idő: az ember lassabban jár, udvariasan köszön minden szembejövőnek. Az egységes építészetnek, úgy tűnik, közösségformáló szerepe is van: több egyesület már évtizedek óta működik itt, köztük a Wekerlei Társaskör Egyesület, amely rendszeresen szervez építészeti sétákat, többek között a kulturális örökség napjai alkalmából.
