Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása // HAB, Budapest
Ez a kiállítás a két életmű izgalmas metszetét mutatta be: azokat az albumokat, amelyek az alkotók kollaborációjából jöttek létre. Korábban ilyen részletesen még nem hallott történetet mesélt el Vasarely és Fajó kapcsolatáról, és addig nem látott műveket mutatott be. Ezek révén megérthettük személyiségük hasonlóságait és ellentéteit. „Vasarely bolygóléptékben gondolkodott, ahogy Fajó mondta róla: »terjeszkedni akart, meg akarta szállni a világot«. Fajó pedig segédkezett ebben, kihasználva a legvidámabb barakk maszekolós műtárgypiacának ’80-as évekbeli feléledését. A kiállítás hozadéka az a kötet is, amelyben Rieder Gábor meséli el a két alkotó közös történetét.
Street Up // m21 Galéria, Pécs
Nagyszerű volt látni, hogy a street art és a graffiti műfaja bekerült a múzeumi terekbe, mert így képzőművészetileg is értelmezhetővé váltak. Ez a kiállítás kiválóan alkalmas volt arra, hogy meglássuk: az utcán alkotó művészek között számos olyan van, aki hasonlóan kvalitásosan és koncepciózusan alkot, mint a képzőművészek. A tárlat lebontotta a falakat, közelebb hozott egymáshoz két, sokáig igen távol álló világot. Több volt hagyományos művészeti bemutatónál, mivel párbeszédet kezdeményezett a graffiti és a magas művészet, a funkció és az esztétikum, az alkotás és rongálás viszonyáról.
Kelet-európai szépség // Capa Központ, Budapest
A Musi Emese által kurált kiállításnak remek volt a témafelvetése: a kelet-európai esztétikát járta körül a divat aspektusából. Igyekezett megvilágítani azokat a sajátosságokat, amelyek ezt a közeget a nyugat-európai szem számára egzotikussá teszik. Amellett, hogy kvalitásos műveket és nemzetközi színtéren is elismert alkotókat vonultatott fel, izgalmasan feszegette a divatfotó és az autonóm fotóművészet közötti határokat, továbbá kísérletet tett a kelet-európai glamour és cool újradefiniálására. A kurátor pozíciója is különleges volt: nem felülről definiált, hanem belehelyezkedett a témába, empátiával viszonyult hozzá, és szakembereket kért fel, akik a bemutatott példák és személyes történeteik révén próbálják tisztázni az esztétikai fogalmakat.
Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg // Keserü Ilona és Kun Fruzsina kiállítása // JPM Múzeum Galéria, Pécs
Ezen a kiállításon két izgalmasan színes pálya került egymás mellé: mester és tanítvány viszonyrendszerét, színbeli és formai párhuzamosságaikat mutatta be. Bár a két művész hivatalosan sosem volt mester és tanítvány, a kiállításból kiderült kettejük személyes kapcsolódása, és az is, hogy Keserü miként hatott Kun Fruzsina festői stílusára, miként segítette őt a pályáján. Vibráló, élénk narancsokkal, rózsaszínekkel és pirosakkal játszó festmények kerültek a terekbe, színek és formák tobzódását érhettük tetten. A nyári hőség közepén jólesett megmártózni ezekben a felhőtlen és örömteli kompozíciókban.
Anna Margit: A bábu megszólal // Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Magyar Nemzeti Galéria csaknem ötven évvel a művész utolsó tárlata után rendezett Anna Margit életmű-kiállítást, amely 220 alkotást mutatott be. Ám nem ettől vált igazán különlegessé, hanem mert friss szemmel és új aspektusból vizsgálta az életművet, amelyet nem lehet elválasztani a 20. század megrázkódtatásaitól. A zsidóüldözés, a holokauszt traumájának feldolgozása, Anna személyes érintettsége, férjének és apjának halála, a kommunizmus elutasító közege, majd 1956 élménye mind megjelentek a kiállításon.
Borsos Lőrinc: A jövő gyermekéhez // Művészetmalom, Szentendre
Talán ez volt idén a legprogresszívebb vagy legsokkolóbb kiállítás, ami azért is öröm, mert a Borsos Lőrinc-i univerzumot még sosem láttuk ilyen hatalmas méretben kibomlani. Erősen igénybe vette a néző képességeit, de én éppen emiatt élveztem annyira: minden pontján megdöbbentett, sokkolt vagy zavarba hozott. Nem értettem pontosan, hogy mi történik körülöttem, a befogadás nem tudati, hanem zsigeri volt. Élveztem, ahogy kitágultak az érzékeim, megnyílt az asszociációs mezőm, majd olyan alternatív valóságba léptem át, amely egyszerre lehetett utópisztikus univerzum vagy épp videójáték tere. A kiállítás a látogatóknak szegezett meghívás volt, mert a kellékekből összeállítható alternatív univerzum csak a képzeletünk által válhatott teljessé.
Koronczi Endre: Kérem, sóhajtson, Széchenyi úr! // Godot Intézet, Budapest
Koronczi Endre kiállítása a szél motívuma révén vizsgálta az ember és környezete, valamint az egyén és a kozmosz kapcsolatát. A tárlat különlegessége az volt, hogy mindenféle légáramlás helyet kapott benne a lélegzettől a sóhajokon át a szelekig. Központi installációja, a Magyar Tudományos Akadémia szellőztetőrendszerének elemeiből épített monumentális műtárgy például a légzés momentumára irányította a figyelmet. A videók, kinetikus installációk és grafikák a szél mindennapos élményéből merítve beszéltek a szakadatlan, láthatatlan légáramlás szépségéről és erejéről.
Derkovits 130 // Szombathelyi Képtár, Szombathely
A Derkovits Gyula születésének százharmincadik évfordulójára megrendezett nagyszabású életmű-kiállítás valószínűleg sokakban felülírta a „proletárfestő” sztereotípiát. A klasszikus életmű-kiállítás 11 képcsoporttal mutatta be Derkovits festészetének főbb témaköreit: a Szombathelyen készült ifjúkori festményektől – amelyek még alig-alig sejtetik a későbbi, korszakos jelentőségű művészt – utolsó, Anya című képéig ívelt a művek sora. Hangsúlyt kaptak a feleségével való harmonikus kapcsolatára utaló kettős önarcképei, és Budapesten kívül most először szerepeltek együtt a halas csendéletei. 64 művet: 39 festményt és 25 grafikát láthattunk. Többségük a Szombathelyi Képtár gyűjteményének része, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum is kölcsönzött a gyűjteményéből.
Magyar Menyasszony // Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Ez a tárlat nem véletlenül nyerte el Az Év Kiállítása címet. Ötszáz évre visszatekintve mutatta be a nők házassághoz való viszonyát: ötven magyar női történetet nyolcszáz négyzetméteren. Megtekinthettük például Bethlen Kata 16. századi kelengyéjét, Alekszandra Pavlovna étkészletét, amelyet hozományként vitt a József nádorral kötött házasságába, a legrégebbiként számontartott, 1522-ben használt magyar esküvői ruhát vagy Brandenburgi Katalin fejdíszét. Megcsodálhattunk sok régi lakodalmi tárgyat, nászajándékot, sőt IV. Károly és Zita, valamint egy zsidó pár 1925-ös esküvőjének felvételébe is belenézhettünk.
Maleficae – A máglyától az online varázslásig // Budapest Galéria, Budapest
Az elmúlt évek válsághelyzetei közelebb viszik a művészeket a varázsláshoz, a boszorkánysághoz, a mágiához és a spiritualitáshoz. Ez a kiállítás ezt a tendenciát érzékeltette: a boszorkányüldözésektől indult, gyógyító praxisokat és mágikusnak tartott tárgyakat mutatott be, majd a női spirituális közösségeken, a mai boszorkányokon és okkult gyakorlatokon át a szegregált társadalmi csoportok spirituális világáig jutott el, kiegészülve az online teret is átszövő varázslattal, valamint a mágia és a technológia kapcsolódásaival. A kiállítás művei szorosan kapcsolódtak a boszorkánysághoz, az okkult tudományokhoz, a sötét mágiához, akárcsak a középkori boszorkányüldözések, a spirituális női közösségek, a növényekben rejlő gyógyító dimenziók, valamint az asztrológia témájához.
