Itt üzemelt az ország első mozgólépcsője, és az első szezonvégi kiárusítást is itt tartották

A 20. század elején magyar vállalkozók már több nyugati mintára épült áruházat nyitottak Budapesten, a külföldi tőkéből létesültek közül a Corvin volt az első. A Blaha Lujza téren, az egykori Népszínház szomszédságában álló telken a századforduló idején az egyik első pesti mozi, az Apolló mozi működött, amely az első világháború után átköltözött az Erzsébet körúti Royal Szállóba. A lebontott épület helyén 1925-ben kezdte két német és egy holland cég kétmillió aranykorona költséggel építeni a Corvin Nagyáruházat.

a kivitelező Mann József és fia volt; Reiss tervezte az 1929-ben elkészült irodaépületet is. A lapos tetős, vasbeton vázas épület közepén két emelet magas, üvegmennyezettel fedett és galériával övezett csarnok helyezkedett el. Az emeletre hátul középen díszlépcső vezetett, kétoldalt liftek működtek, a felső szintekre oldalt két lépcsőház vitt fel. A részvénytársaság elnöke, egyben az áruház első igazgatója a német Lewin Miksa lett, halála után fia lépett helyére. A céget Németországban a nácik hatalomra jutása után tulajdonosai zsidó származása miatt csődbe kényszerítették, és birodalmi tulajdonba került.

A kilenc tengelyes főhomlokzat földszinti kirakatai felett az első emeleten félköríves portálok és baluszteres (oszlopformájú támaszték) erkélyek helyezkedtek el, a másik három szintet jón falpillérek tagolták, kétemeletnyi ablakmezőkkel. A homlokzatot lezáró főpárkány fölött ismét baluszteres korlát, a sarkokon kőbábok, a főbejárat fölött négy nőalak állt. A középrizalitot (az épület teljes szélességében végig futó kiszögellés) páros pilaszterek (féloszlopok) hangsúlyozták. A központi csarnokot és a főlépcsőt is Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrai, plasztikái díszítették.

A pincébe került az anyagkiadás, szociális blokk, kazán, szellőzés és a vásárlók ruhatára. Az első három szintet kitöltötte a 17 ezer négyzetméteres, oszlopok tagolta vásárlótér, a harmadikon és a negyediken műhelyek, raktárak, az alacsonyabb oldalszárnyakban irodák voltak. 1931-től az áruházban üzemelt az ország első mozgólépcsője.

A központi helyen fekvő, a vevőket három utcán is kirakatokkal csábító áruház gyorsan népszerűvé vált: nagy forgalma miatt a főváros első közlekedési lámpája is előtte, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán létesült. A Corvinban lehetett kávézni, ebédelni, gyorsfényképet készíttetni, menetjegyet vásárolni, divatbemutatókat és kiállításokat is rendeztek, délutánonként élő zene szólt. Csomagküldő szolgálat is működött, és rendelés útján is lehetett vásárolni,

A Corvin Áruháznak a két világháború között csaknem 700 alkalmazottja volt, a dolgozók gyermekei számára az épületben óvodát létesítettek. Bár a célközönség a városi középosztály volt, a vékonyabb pénztárcájúak az úgynevezett egypengős osztályon vásárolhattak. Később a Stáhly utcai irodaépület két szintjén is elárusítóteret alakítottak ki, a harmadikon 1933-ban élelmiszerosztály nyílt. Az áruházat a kiskereskedők 1932-ben tisztességtelen versennyel vádolták meg, mivel egy kisorsolt vevőnek utólag visszaadta vásárlásának összegét – a bíróság a keresetnek helyt adott, a Corvint bírsággal sújtotta és eltiltotta az akció megismétlésétől.

A helyreállítás után, 1947-ben mint volt német tulajdon a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal kezébe került, csak 1952-ben kapta meg a magyar állam, neve 1957-ig Budapest Nagyáruház lett. Az áruház a Rákosi-korszakban érthető okokból jóval szegényesebb kínálattal működött, és egy konfekcióüzemet is létrehoztak benne. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során az épület ismét megrongálódott, nem sokkal később tűz ütött ki benne és lényegében életveszélyessé vált. A felújítás 1966 és 1971 között több fázisban, a „szocialista modernizáció” jegyében zajlott.

Mivel a Corvin a főváros egyik legjelentősebb üzletközpontjának számított, a szakaszos felújítás során a boltok egy része nyitva tartott. A felújításra szánt 85 millió forintos költségvetést az illetékes minisztérium előbb 50, majd 35 millióra csökkentette, a külső és belső rekonstrukció végül Batka István tervei alapján valósult meg.

A központi csarnokot egy vasbeton födémmel megosztották, az üvegtető megszűnt, modernizálták a belső tereket. 1980-ban nyílt meg a nagy földszinti élelmiszerosztály, 1990-ben pedig az emeleti étterem. A népszerű áruházat többek között a „legnagyobb áruház – legnagyobb választék”, „nincs karácsony Corvin nélkül”, „minden szinten szinte minden” szlogennel reklámozták.

A tulajdonos Centrum Áruházak 1988-ban fuzionált a Skálával, de a plázák megjelenése után egyre kevésbé volt versenyképes. A régi homlokzat visszaállítását már a Blaha Lujza tér rekonstrukciójára 1984-ben kiírt pályázat résztvevői is felvetették. A főhomlokzatot 2003-ban műemlékké nyilvánították, három évvel később a földszinten egy nagy méretű élelmiszer-áruház és könyvesbolt nyílt. Szóba került az épület teljes felújítása is, azonban a 2008-as gazdasági világválság miatt a tervek papíron maradtak. Az áruház negyedik és ötödik emeletén 2007 és 2018 között a Corvintető szórakozóhely üzemelt, a harmadikon 2012 és 2017 között a Müszi civil és kulturális közösségi tér működött.

2018-ban végül sor került az alumíniumburkolat elbontására és az áruház teljes körű felújítására; a Corvin Palace névre átkeresztelt üzletkomplexum 2023-ban nyitotta meg újra kapuit a vásárlók előtt.