Hatvan zeneszerző 250 művének ősbemutatóját vezényelte a száz éve született Lehel György
Száz éve, 1926. február 10-én született Lehel György Kossuth-díjas karmester, aki több évtizeden át állt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén. Koncertjeinek száma meghaladta a kétezret, és mintegy ötven hanglemezfelvételt készített.
Zeneszerető budapesti polgárcsaládban született, végzett hegedűs édesapja tisztviselőként dolgozott. Ötévesen kezdte meg hegedű-, majd zongoratanulmányait, gimnáziumi évei alatt már a középiskolai zenekart vezényelte, közben magánúton karmesteri és zeneszerzés tanulmányokat folytatott Somogyi Lászlónál és Kadosa Pálnál. A második világháború végén a hírhedt bori táborba hurcolták, ahol a zenésznek készülő ifjú kézfejét összetaposta egy tizedes.
Hazatérve rövid ideig köztisztviselőként dolgozott, majd húszévesen a Rádió zenei osztályára került forgatónak, azaz ő kérte ki a lemezeket a hangtárból és tette fel felváltva a lemezjátszókra. Az intézmény elnöke ekkor Ortutay Gyula, a műsorigazgató Schöpflin Gyula, a komolyzenei osztály vezetője Kókai Rezső volt. Lehel György 1947-től kísérőzenéket állított össze műsorokhoz, idővel zenei rendező, majd főrendező, osztályvezető lett, 1956-ban már főszerkesztő volt.
a zenei osztály vezetőjeként például ő rendelte meg Ránki György Pomádé király új ruhája című meseoperáját. Az úgynevezett „rádióoperettekből” hetente új bemutatót tartottak, ezek legsikeresebbje a Farkas Ferenc által 1950-ben komponált Csínom Palkó című daljáték lett.
Karmesterként 1946-ban, a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének Zenekara élén mutatkozott be, a következő évben a Magyar Rádióban Haydn D-dúr szimfóniáját, első nyilvános hangversenyén, ugyancsak 1947-ben Beethoven első két szimfóniáját vezényelte. A dirigálás fortélyait többek közt Otto Klemperertől leste el, aki 1947 és 1950 között a budapesti Operaházban dolgozott, és a rádióban is rengeteg tapasztalatot szerzett, amikor a futószalagon készülő szórakoztató zenés darabok bemutatóin vezényelt. Idővel egyre nehezebb lett hivatali elfoglaltsága és a karmesteri munka összeegyeztetése, így végleg a dirigensi pálya mellett döntött.
Lehel György dirigált 1952-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első külföldi, lengyelországi turnéján, az évtized közepén tudósított és koncerteket közvetített a Prágai Tavasz fesztivál eseménysorozatáról, a Mozart 200. születésnapja alkalmából rendezett salzburgi ünnepségekről, és
Az együttesnek 1962-ben állandó, 1968-ban pedig vezető karmestere lett.
1974-től a Bázeli Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarnagya, bambergi, detroiti, montreali és új-zélandi zenekarok vendégkarmestere is volt. 1977-ben a chicagói konzervatórium díszdoktora lett. Utoljára Új-Zélandon lépett a karmesteri pulpitusra, halála előtt egy hónappal. Koncertjeinek száma meghaladta a kétezret, mintegy ötven hanglemezfelvételt készített, az utolsón Brahms IV. szimfóniáját vezényelte. Egyik legkedvesebb műve Veress Sándor Szent Ágoston zsoltára című oratóriuma volt, amelyet a darab 1948-as bemutatója óta szeretett volna eldirigálni, de ez a kívánsága nem teljesült.
hivatásának érezte Kodály Zoltán és Bartók Béla művei, a kortárs zene megszólaltatását és népszerűsítését. Mintegy hatvan zeneszerző, köztük Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Kadosa Pál, Lajtha László, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Sugár Rezső, Szokolay Sándor csaknem 250 művének ősbemutatóját dirigálta, sokszor maguk a zeneszerzők ragaszkodtak ahhoz, hogy Lehel György álljon a karmesteri pulpituson. Több kompozíciót is ajánlottak neki, egyebek között Kókai Rezső Concerto all'Ungherese című zenekari darabját és Szőllősy András, aki Lehellet című concertóját dedikálta Lehel Györgynek, annak ötvenedik születésnapján.
A neves karmester, aki évtizedeken keresztül volt tagja a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének, művészete elismeréseként kétszer (1955, 1962) kapta meg a Liszt Ferenc-díjat, 1968-ban lett érdemes művész, 1979-ben kiváló művész (1979), a Kossuth-díjat 1973-ban vehette át, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat 1988-ban kapta meg.
Lehel György 1989. szeptember 25-én, 63 évesen halt meg tüdőrák következtében.
Címlapfotó: 1966, a Magyar Rádió 6-os stúdiója, balra Nikola Nikolov bolgár operaénekes, jobbra Lehel György karmester. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
