Arthur Asher Miller 1915. október 17-én született New Yorkban. Galíciából kivándorolt zsidó apja egy kisebb nőiruha-gyár tulajdonosa volt, meglehetősen csekély műveltséggel. Édesanyja, rendkívül érzékeny és intelligens nő lévén, szenvedett férje műveletlenségétől, és állítólag azért fizetett egy egyetemista lánynak, hogy vele az irodalomról, művészetekről beszélgessen. Az ifjabb Miller középiskolásként még elsősorban a sportra koncentrált, a tudományok, az irodalom és a művészetek hidegen hagyták, sőt a rossz nyelvek szerint később az egyetemre azért nem vették fel, mert nem tudott helyesen írni.
A középiskola után úgy döntött, hogy drámaíró lesz, ám tanulmányi eredményei és a család rossz anyagi helyzete nem tették lehetővé, hogy egyetemre menjen. Két évig egy autóalkatrész-raktárban dolgozott, közben különórákra járt, és 1934-ben végül sikerült bejutnia a michigani egyetemre, ahol történelmet és közgazdaságtant tanult. Az egyetemen született meg első drámája, Még mindig nő a fű címmel, amelyről a kritika mint „sokat ígérő pályakezdésről” írt. Végzése után visszatért New Yorkba, ahol többek között a CBS rádiótársaság számára írt forgatókönyveket. 1940-ben feleségül vette egykori egyetemi csoporttársát, Mary Slatteryt, akitől két gyermeke született.
A második világháború idején fizikai alkalmatlansága miatt nem hívták be katonának, a brooklyni hajójavító telepen dolgozott, és anyagot gyűjtött A helyzet normális című riportregényéhez. A Brodwayn 1944-ben mutatkozott be Az ember, akinek mindenben szerencséje volt című drámájával, de a darab csúfosan megbukott. Miller anyagilag is nehéz helyzetbe került, ezért a világháború után megjelentette riportregényét, majd a Gyújtópont című regényt, amely az antiszemitizmus problémáját járta körül.
Pénzügyeinek rendeződése után farmot vásárolt Connecticutban, ahol következő darabján dolgozhatott. Az ügynök halála 1949-ben készült el, és még abban az évben színpadra állították. A Pulitzer-díjas darab, amely azóta is a világ számos pontján szerepel a színházak műsorán, Millert a kor egyik legkiemelkedőbb drámaírójává avatta. A soha el nem érhető siker álomvilágában élő, gyermekeiért önmagát feláldozó Willy Loman alakja azóta nagy színészek jutalomjátéka. Olyan művészek játszották el a házaló kisember alakját, mint Fredric March, Rod Steiger és Dustin Hoffman, a magyarok közül Timár József legendás alakítása mellett emlékezetes marad Tordy Géza, Bodrogi Gyula ügynöke. A darabot legutóbb 2024-ben a budapesti Centrál Színház tűzte műsorára Alföldi Róbert rendezésében.
Az ötvenes évek elején Miller számos baloldali ügyet támogatott, így McCarthy szenátor kommunistavadász bizottságának egyik céltáblája lett. Az ezzel kapcsolatos események árnyékában született a Salemi boszorkányok című drámája, amelyhez az 1692-ben Salemben lezajlott boszorkányperek szolgáltatták a történelmi hátteret. A mű – ha közvetve is – hűen tükrözi mindazokat a személyes és erkölcsi dilemmákat, amelyekkel szerzője az ötvenes évek elején szembesült. A darabból kétszer készült film, 1958-ban és 1996-ban, ez utóbbi Oscar-díjat is kapott a forgatókönyvért.
Az írót Két hétfő emléke és a Pillantás a hídról című darabjainak bemutatója után, 1955-ben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság perbe fogta és hosszas procedúra után elítélte. Közben házassága megromlott, 1956-ban elvált, majd három héttel később titokban feleségül vette a filmcsillag Marilyn Monroe-t, a kor szexszimbólumát.
Monroe 1962 augusztusában meghalt, Miller ugyanabban az évben feleségül vette Inge Morath fotográfust, akit a film forgatása közben ismert meg, és akivel több közös könyvük is megjelent.
1964-ben megírta A bűnbeesés után című – leginkább önéletrajzi ihletésű – drámáját, majd a Közjáték Vichyben című darabot. 1969-ben Londonban maga rendezte meg Az alku című darabját. Ezután hosszú szünet következett alkotói pályáján, később írt darabjai pedig kevéssé lettek népszerűek. Közéleti tevékenysége viszont továbbra is jelentős maradt: volt a PEN Club elnöke, felemelte szavát a diktatúrákban élő írótársaiért, 1995-ben pedig elvállalta az Oxfordi Egyetem kortárs színháztudományi tanszékének vezetését.
Élete utolsó éveiben a rákkal és különböző szív- és tüdőproblémákkal való küzdelme visszavonulásra késztette, 2005. február 10-én halt meg a Connecticut állambeli Roxburyben lévő farmján.
Arthur Miller számos kitüntetést kapott, köztük többször a Tony-díjat, a színházi Oscart. Nyolcvanadik születésnapja 1995-ben valóságos társadalmi esemény volt: mintegy 1400 író, színész és olvasó gyűlt egybe Brooklynban, hogy megünnepeljék az írót, aki alkotásaiban, megnyilatkozásaiban mindig felemelte szavát a társadalmi visszásságok, a mccarthyzmus, a rasszizmus ellen.
