A magyar fotós, aki Dalít és Picassót is lekapta: Juan Gyenes
Harminc éve, 1995. május 18-án hunyt el Juan Gyenes magyar születésű spanyol fotóművész, „a királyok fényképésze – a fényképészek királya”, aki számtalan hírességről, többek között Salvador Dalíról, Herbert von Karajanról, Charlie Chaplinről és Ingrid Bergmanról, illetve Kodály Zoltánról, Bajor Giziről, Honthy Hannáról és Puskás Ferencről készített portrét.
Gyenes Jánosként jött a világra 1912. október 21-én Kaposvárott, apja Gyenes Izsó hegedűművész, bátyja Reményi-Gyenes István író, költő, műfordító volt. Zenetanár apja példáját követve muzsikusnak készült, de már korán a fotózás szerelmesévé vált, tizennégy éves korától fotózott Holzer Félix helyi fotográfus irányításával. 1927-ben Gyenes készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a festő halálos ágyán, a következő évben Győrben letette a fényképészszakvizsgát.
A Színházi Élet fotóriportereként 1930 és 1937 között zenei és társasági eseményeket fényképezett Budapesten és Bécsben, fotózta Bartókot, Kodályt, Lehárt, Furtwänglert, Prokofjevet és Toscaninit.
Az egyre erősödő antiszemitizmus és megélhetési gondjai miatt a harmincas évek közepén Londonba, később Párizsba ment. 1938-tól a The New York Times egyiptomi tudósítójaként dolgozott, abban az évben ő fényképezte Faruk király, valamint I. Zogu albán király és Apponyi Geraldine esküvőjét. Amikor a második világháborúban Afrika is hadszíntérré vált, Madridban telepedett le, és a Campua című lap munkatársa lett.
1948-ban nyitotta meg portréstúdióját, ahol egyik segédje a későbbi világhírű flamencotáncos, Antonio Gades volt. Elsőként készített fényképet az akkor tizennégy éves I. János Károlyról, a későbbi királyról,
Modelljei között szerepeltek a múlt század nagy művészei, köztük Pablo Picasso, Salvador Dalí, Joan Miró, Arthur Rubinstein, Herbert von Karajan, Montserrat Caballé, Andrés Segovia, Charlie Chaplin, Orson Welles, Ingrid Bergman. Számos magyar híresség, a többi közt Kodály Zoltán, Molnár Ferenc, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Cziffra György, Zilahy Lajos, Bajor Gizi, Honthy Hanna, Gábor Zsazsa és Puskás Ferenc portréját is elkészítette.
Rendkívül termékeny művész volt, portréival, színházi, táncművészeti képeivel, montázsaival szinte az egész világot bejárta New Yorktól Tokióig. Hatszáz színdarabról készített képet, zenei sorozatai Beethoven, Liszt, Bach és Bartók muzsikájára épülnek.
Élete során több mint száz kiállítása volt Bécstől New Yorkon és Johannesburgon át Londonig és Pekingig. A londoni Royal Society of Photography egyéni kiállítást rendezett számára, ezt a lehetőséget összesen három fotós kapta meg az évtizedek során. Választott tagja volt a Spanyol Királyi Szépművészeti Akadémiának, fotósnak rajta kívül korábban nem adatott meg az akadémiai tagság.
Az El Mundo című spanyol újság a múlt század egyik legnagyobb fényképészének nevezte. Ő maga a „Szép” fotográfusának tartotta magát, a férfiakat férfiasnak fotózta, a nőket pedig olyannak, amilyennek szerettek volna látszani, stílusa minden arcot megszépített.
Noha 56 évet élt külföldön, szülőhazája és szülővárosa emlékét mindig ápolta, s ragaszkodott hozzá, hogy minden róla szóló kiadvány, cikk így kezdődjön: született Kaposvárott, Magyarországon. Hat nyelven, köztük spanyolul beszélt, de saját szavai szerint magyarul gondolkodott, számolt és álmodott. 1962-ben – édesapja emlékére – díjat (Premio Isidoro Gyenes) alapított fiatal spanyol hegedűművészek számára.
Az 1970-es és 1980-as években képeit itthon is többször bemutatták, megkapta a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét. 1989-ben állított ki utoljára Budapesten, 1992-ben ő volt az első kaposvári művészeti fesztivál fővédnöke. Szülővárosa 1993-ban díszpolgárrá fogadta, ő pedig több mint 120 fotót ajándékozott a helyi múzeumnak. Állandó kiállításai vannak Madridban, Granadában és New Yorkban.
Halálának 20. évfordulóján termet neveztek el róla a kaposvári kulturális központban. Születésének centenáriumán, 2012-ben a városban emlékkiállítása nyílt, szülőházának falán kétnyelvű (magyar-spanyol) emléktáblát helyeztek el, a madridi nemzeti könyvtárban pedig 150 képéből rendeztek tárlatot. Fontosabb könyvei: Ballet Espanol (1953), Tauromachie (1957), Barátom, Picasso (magyarul 1984). Az ő fotói illusztrálják testvére, Reményi-Gyenes István Granadától Segoviáig című spanyolországi riportkönyvét, 2016-ban magyarul is megjelent az életéről szóló spanyol monográfia Gyenes – az optimizmus fotográfusa címmel.
A világhírű fotóst a fényképezőgép Picassójaként is emlegették. Fotóiból Látogatóban Picassónál, Juan Gyenes címmel 2024-ben nyílt kiállítás Budapesten, majd Kaposvárott, amely a két művész ötvenes-hatvanas évekbeli barátságát mutatta be.
