Heinrich Böll keményen kritizálta kora német társadalmát

Kölnben született 1917. december 21-én katolikus család nyolcadik gyermekeként. Apja szobrász és műbútorasztalos volt, elsősorban templomok számára dolgozott. Heinrich katolikus iskolában tanult, majd az érettségit követően, 1937-ben könyvkereskedő-segéd lett a bonni Matthias Lempertz cégénél. 1938-ban otthagyta a könyvesboltot, írni kezdett, közben magánórákat adott és elmélyítette irodalmi ismereteit. Ugyanebben az évben hat hónapos munkaszolgálatra hívták be, amelynek letelte után a Kölni Egyetemen megkezdte klasszika-filológiai tanulmányait. Nem sokkal később behívták katonának, majd a második világháború kitörése után hat évig szolgált a Wehrmachtban, megjárta a keleti és a nyugati frontot, 1944 nyarán például Magyarországon szolgált. 1945 áprilisában amerikai fogságba esett, ahonnan az év őszén szabadult.

Hazatérése után bátyja kölni asztalosműhelyében dolgozott, miközben tanulmányait és az írást is folytatta. 1946 és 1949 között több rövidebb írása is napvilágot látott. Első hosszabb lélegzetű műve 1949-ben jelent meg, A vonat pontos volt címmel.

1950-51-ben a Kölni Statisztikai Hivatal alkalmazottja volt, ezt követően szabadúszó lett. 1951-ben a Gruppe 47 elnevezésű irodalmi társaság hívta meg tagjai közé. A haladó szellemű csoportosulás célja a háború utáni német irodalom támogatása volt, társadalmi és irodalmi megtisztulást akartak.

Böll korai regényeiben a katonaélet reménytelenségéről és kegyetlenségéről írt, a háború a társadalom abszurditásának metaforájaként jelent meg műveiben. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek vergődése, a „romirodalom” volt. „Háború volt hat éven át, hazajöttünk ebből a háborúból, romokat találtunk, és írtunk róluk” – nyilatkozta egy interjúban. Első korszakának legjelentősebb művei az Ádám, hol voltál? és Az angyal hallgatott című regényei.

Az 1953-ban megjelent És száját nem nyitotta szóra című könyvétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, műveiben a német gazdasági csoda kedvezőtlen kísérőjelenségeit és a neofasizmus előretörését ábrázolta.

Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban. Könyve a közéleti, konformista katolicizmus éles kritikája. A társadalmon kívüli clown az író lelkiismeretét és iróniáját szólaltatta meg, kritikusai ezt követően – hol dicsérő, hol lebecsülő minősítéssel – kölni bohócnak titulálták.

Nem kevésbé társadalomkritikus a Csoportkép hölggyel (1971) című regénye, amelyben átfogó és ironikus képet fest a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A műből 1977-ben film is készült Romy Schneider főszereplésével.

A műből világhírű filmet rendezett Volker Schlöndorff és Margarethe von Trotta, később opera, majd színdarab is készült belőle, amelyet több magyarországi színház is műsorára tűzött. Legutóbb 2022-ben a budaörsi Latinovits Színház mutatta be Máté Gábor rendezésében, Hartai Petrával a címszerepben.

Böll a regényeken kívül számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét írt, és ő fordította le német nyelvre többek között J. D. Salinger Zabhegyező című regényét. 1971 és 1974 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. Az irodalmi Nobel-díjat 1972-ben kapta meg „korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemző erejű írásaiért, amelyekkel a német irodalom megújításához járult hozzá”.

Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelítette meg a német társadalmat. Műveiben visszatérő motívum a személyes felelősség vállalása vagy elutasítása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatta kifejezésre egyszerű, szigorú, olykor ismétlésekkel nyomatékosított prózájában.

Heinrich Böll 1985. július 16-án hunyt el a Bonn melletti Langenbroichban. Utolsó könyve, a mély emberi melegséggel és aggodalommal átszőtt, együttérző-ironikus „testamentuma”, az Asszonyok rajnai tájban, csak halála után jelent meg.

Irodalmi hagyatéka a kölni városi történeti levéltárba került, amely 2009 márciusában összeomlott, és csak egy kis részt sikerült megmenteni a hagyatékból. 1985-ben Köln városa a nevét viselő művészeti díjat alapított, amelyet többek között Elfriede Jelinek és Herta Müller is megkapott. 1997-ben jött létre a berlini székhelyű Heinrich Böll Alapítvány, amelynek közreműködésével 2002 és 2010 között megjelent műveinek 27 kötetes könyvsorozata.

2018-ban Német író magyar tüzértiszti köpenyben címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) volt látható kiállítás, amely Böll életművét és Magyarországhoz fűződő kapcsolatát mutatta be. 2023-ban mutatták be Szederkényi Olga Böll közlegény megmentése című dokumentumfilmjét, amely a katonai szolgálat alatt a feleségének írt levelei alapján készült.