Vadászbalesettel ért véget az első magyar királynő rövid élete

A rövid és tragikus életű Mária 1371-ben született Budán I. (Nagy) Lajos és a bosnyák Kotromanić Erzsébet hercegnő harmadik lányaként (két nővére még kisgyermekként meghalt). A kiváló nevelést kapó Máriát apja már kétévesen feleségül ígérte IV. Károly német-római császár kisebbik fiának, Luxemburgi Zsigmondnak, de az eljegyzésre rokonságuk miatt csak 1379-ben, a pápai jóváhagyás után kerülhetett sor. A magyar és lengyel király Lajos, akinek csak lányai születtek, élete utolsó, nagybetegen töltött éveiben komoly erőfeszítések árán mindkét országában elfogadtatta a nőági örökösödést, s mindkét koronát a fiúsított, tehát fiúörökössel azonos jogokat élvező Máriára és vőlegényére, Zsigmondra hagyta.

Egy 1374-es megállapodás szerint a lengyel trón is Máriát illette volna, de a lengyel főurak ragaszkodtak ahhoz, hogy uralkodójuk Krakkóban lakjon. Mintegy kétéves huzavona után a trónt végül Mária húga, az 1997-ben szentté avatott Hedvig (Jadwiga) örökölte meg, ezzel megszűnt a magyar–lengyel perszonálunió.

Az első magyar királynő a koronázásakor csak tizenegy éves volt, így helyette régensként anyja kormányzott. A Garai Miklós nádor befolyása alatt álló, hatalmát egyre növelő Erzsébet ellenezte Mária és a cseh koronát birtokló Zsigmond házasságát, mert a német és cseh befolyás erősödésétől tartott. Az országban zűrzavaros állapotok alakultak ki, majd 1384-ben lázadás tört ki, miután Erzsébet képviselők útján Zsigmond helyett Lajossal, VI. (Őrült) Károly francia király fiával kötötte meg Mária házasságát. A félreállított Zsigmond 1385 nyarán sereg élén érkezett Magyarországra, és november 1-jén kikényszerítette a házasságot, a francia herceg ezután visszalépett.

A Magyarországon is népszerű Károly elfogadta a felkérést, s az év végén ellenállás nélkül vonult be Budára. Zsigmond elmenekült, Mária a nemesség nyomására lemondásra kényszerült, II. Károlyt az év utolsó napján Székesfehérváron királlyá koronázták. A magyar történelemben ő ült legrövidebb ideig, alig ötvenöt napig a trónon: a hatalma elvesztésébe belenyugodni képtelen Erzsébet felbujtására 1386. február 7-én merényletet kíséreltek meg ellene, s sebeibe február 24-én belehalt.

Ezután ismét Máriát kiáltották ki királlyá, de a Horvátiak vezette párt II. Károly kiskorú fiát, Lászlót nyilvánította uralkodónak. A lázongás lecsillapítására Mária és Erzsébet kisszámú kísérettel indult a Délvidékre, de a bosszúra szomjas Horváti János macsói bán 1386. július 25-én Diakovárnál (ma Dakovo) megtámadta őket. A Károlyt meggyilkoló Forgách Balázs pohárnokmestert és Garai nádort lemészárolták, a királynőt és anyját az Adriai-tenger partján fekvő Novigradban bebörtönözték, majd miután az események számukra kedvezőtlenül alakultak,

A véres események hírére Zsigmond úgy érezte, ismét eljött az ő ideje, s visszatért Magyarországra. A jelentősebb bárók szövetséget kötöttek vele, és 1387. március 31-én mint Mária férjét társuralkodóként királlyá koronázták. Az ifjú Máriát júniusban egy velencei hajóhad szabadította ki, és visszatért az udvarba. Jóllehet elvileg egyenrangú társa volt férjének, az uralkodás fokozatosan Zsigmond kezébe ment át, az ő szerepköre a hagyományos királynéi feladatokra szűkült.

Mária élete nagyobb részében politikai játszmák tárgya volt, gyermekkori traumák sorát szenvedte el, férjét feltehetően nem szerette – de az uralkodóházakban ritkán köttettek szerelmi házasságok.

Zsigmond Nagyváradon, Szent László király sírja mellett temettette el, s később őt is itt, első felesége mellett helyezték végső nyugalomra.

Az utókor számára kevéssé ismert királynő életéről Madách Imre írt drámát, amelyet Gyárfás Miklós átdolgozásában 1970-ben mutattak be. Emlékezete megmaradt kedvenc tartózkodási helyén, a Miskolchoz tartozó diósgyőri várban, valamint Novigradban, ahol a Szent Márton-templomban őrzik a várbörtönben általa hímzett miseruha egy darabját. A Velebit-hegység közelben fekvő hágóját horvátul királyné kapujának (Kraljičina vrata) nevezik, mert a hagyomány szerint azon keresztül hurcolták fogságba Máriát és anyját.