Thurocz,_Johannes_de._Chronica_Hungarorum._169.jpg

Vadászbalesettel ért véget az első magyar királynő rövid élete

Hatszázharminc éve, 1395. május 17-én halt meg I. Mária Anjou-házi királynő, aki első nőként ült a magyar trónon. Az utókor számára kevéssé ismert királynő életéről Madách Imre írt drámát, amelyet Gyárfás Miklós átdolgozásában 1970-ben mutattak be.

A rövid és tragikus életű Mária 1371-ben született Budán I. (Nagy) Lajos és a bosnyák Kotromanić Erzsébet hercegnő harmadik lányaként (két nővére még kisgyermekként meghalt). A kiváló nevelést kapó Máriát apja már kétévesen feleségül ígérte IV. Károly német-római császár kisebbik fiának, Luxemburgi Zsigmondnak, de az eljegyzésre rokonságuk miatt csak 1379-ben, a pápai jóváhagyás után kerülhetett sor. A magyar és lengyel király Lajos, akinek csak lányai születtek, élete utolsó, nagybetegen töltött éveiben komoly erőfeszítések árán mindkét országában elfogadtatta a nőági örökösödést, s mindkét koronát a fiúsított, tehát fiúörökössel azonos jogokat élvező Máriára és vőlegényére, Zsigmondra hagyta.

A magyar rendek Lajos 1382. szeptember 10-én bekövetkezett halála után Máriát választották királlyá (titulusában a rex és nem a regina szót használták), és szeptember 17-én koronázták meg.

Egy 1374-es megállapodás szerint a lengyel trón is Máriát illette volna, de a lengyel főurak ragaszkodtak ahhoz, hogy uralkodójuk Krakkóban lakjon. Mintegy kétéves huzavona után a trónt végül Mária húga, az 1997-ben szentté avatott Hedvig (Jadwiga) örökölte meg, ezzel megszűnt a magyar–lengyel perszonálunió.

Az első magyar királynő a koronázásakor csak tizenegy éves volt, így helyette régensként anyja kormányzott. A Garai Miklós nádor befolyása alatt álló, hatalmát egyre növelő Erzsébet ellenezte Mária és a cseh koronát birtokló Zsigmond házasságát, mert a német és cseh befolyás erősödésétől tartott. Az országban zűrzavaros állapotok alakultak ki, majd 1384-ben lázadás tört ki, miután Erzsébet képviselők útján Zsigmond helyett Lajossal, VI. (Őrült) Károly francia király fiával kötötte meg Mária házasságát. A félreállított Zsigmond 1385 nyarán sereg élén érkezett Magyarországra, és november 1-jén kikényszerítette a házasságot, a francia herceg ezután visszalépett.

Nyugalom azonban nem köszöntött be, mert a „nőuralmat” ellenző, a Horváti család vezette liga 1385 augusztusában a nápolyi Anjou-ház legidősebb férfi tagját, Kis Károly nápolyi királyt hívta meg a trónra.

A Magyarországon is népszerű Károly elfogadta a felkérést, s az év végén ellenállás nélkül vonult be Budára. Zsigmond elmenekült, Mária a nemesség nyomására lemondásra kényszerült, II. Károlyt az év utolsó napján Székesfehérváron királlyá koronázták. A magyar történelemben ő ült legrövidebb ideig, alig ötvenöt napig a trónon: a hatalma elvesztésébe belenyugodni képtelen Erzsébet felbujtására 1386. február 7-én merényletet kíséreltek meg ellene, s sebeibe február 24-én belehalt.

Ezután ismét Máriát kiáltották ki királlyá, de a Horvátiak vezette párt II. Károly kiskorú fiát, Lászlót nyilvánította uralkodónak. A lázongás lecsillapítására Mária és Erzsébet kisszámú kísérettel indult a Délvidékre, de a bosszúra szomjas Horváti János macsói bán 1386. július 25-én Diakovárnál (ma Dakovo) megtámadta őket. A Károlyt meggyilkoló Forgách Balázs pohárnokmestert és Garai nádort lemészárolták, a királynőt és anyját az Adriai-tenger partján fekvő Novigradban bebörtönözték, majd miután az események számukra kedvezőtlenül alakultak,

Erzsébetet 1387 januárjában lánya szeme láttára megfojtották. A királynő később, a felkelés leverése után fogságba esett Horváti Jánost a krónika szerint megkínoztatta, majd felnégyeltette.

A véres események hírére Zsigmond úgy érezte, ismét eljött az ő ideje, s visszatért Magyarországra. A jelentősebb bárók szövetséget kötöttek vele, és 1387. március 31-én mint Mária férjét társuralkodóként királlyá koronázták. Az ifjú Máriát júniusban egy velencei hajóhad szabadította ki, és visszatért az udvarba. Jóllehet elvileg egyenrangú társa volt férjének, az uralkodás fokozatosan Zsigmond kezébe ment át, az ő szerepköre a hagyományos királynéi feladatokra szűkült.

Mária élete nagyobb részében politikai játszmák tárgya volt, gyermekkori traumák sorát szenvedte el, férjét feltehetően nem szerette – de az uralkodóházakban ritkán köttettek szerelmi házasságok.

Az első magyar királynő fiatalon halt meg: az állapotos Mária 1395. május 17-én a Vértes hegységben, vadászat közben leesett lováról, a balesetben elvesztette gyermekét, és ő maga is meghalt.

Zsigmond Nagyváradon, Szent László király sírja mellett temettette el, s később őt is itt, első felesége mellett helyezték végső nyugalomra.

Az utókor számára kevéssé ismert királynő életéről Madách Imre írt drámát, amelyet Gyárfás Miklós átdolgozásában 1970-ben mutattak be. Emlékezete megmaradt kedvenc tartózkodási helyén, a Miskolchoz tartozó diósgyőri várban, valamint Novigradban, ahol a Szent Márton-templomban őrzik a várbörtönben általa hímzett miseruha egy darabját. A Velebit-hegység közelben fekvő hágóját horvátul királyné kapujának (Kraljičina vrata) nevezik, mert a hagyomány szerint azon keresztül hurcolták fogságba Máriát és anyját.

Ez is érdekelheti

Mindössze négy évig ülhetett a magyar trónon első Jagelló-házi királyunk

Hatszáz éve, 1424. október 31-én született Krakkóban I. (Jagelló) Ulászló magyar és III. Ulászló néven lengyel király, aki alig húszévesen esett el a várnai csatában.

Az első magyar király, akit meggyilkoltak

Kilencszáznyolcvan éve, 1044. július 5-én halt meg Aba Sámuel, a harmadik – és az első választott – magyar király, az első magyar uralkodó, akit meggyilkoltak. A köztudatban sokáig negatív kép élt róla, mára azonban árnyalódott megítélése.

Istennel a hazáért és a szabadságért

Kétszázkilencven éve, 1735. április 8-án halt meg rodostói száműzetésében II. Rákóczi Ferenc, Erdély és Magyarország fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, akinek születésnapját, március 27-ét az Országgyűlés 2015-ben Rákóczi-emléknappá nyilvánította.

Sokan ma sem hiszik el, hogy egy vadkan okozta Zrínyi halálát

Háromszázhatvan éve, 1664. november 18-án sebezte halálra egy vadkan a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst, első irodalmi eposzunk, a Szigeti veszedelem íróját, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusát.