A cseh író, aki a kommunizmus elleni harc és a kelet-európai rendszerváltás ikonikus alakjává vált
Kilencven éve, 1936. október 5-én született Prágában Václav Havel cseh író, esszéista, a kommunizmus időszakának legismertebb csehszlovák ellenzéki személyisége, 1989–1992 között Csehszlovákia utolsó, majd 1993-tól tíz éven át a független Csehország első köztársasági elnöke.
Az egyik leggazdagabb cseh nagypolgári családból származott, egykoron övék volt Prága egyik legelőkelőbb palotája és több filmstúdió is. Emiatt a kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton végezhette el a gimnáziumot, majd két évig műszaki főiskolán tanult. Katonaéveinek letöltése után színházi technikusként dolgozott, 1961-ben került a Divadlo Na zábradlí (Színház a Korláton) színházhoz, ahol dramaturg, rendezőasszisztens, majd sikeres házi szerző lett, 1967-ben diplomázott a művészeti akadémia színházművészeti karán.
ezért a Varsói Szerződés augusztusi katonai intervenciója után betiltották műveit, csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A hivatalosan normalizációnak nevezett visszarendeződés ellen minden módon tiltakozott. A hetvenes évek közepén Gustáv Husák kommunista pártfőtitkárhoz intézett nyílt levelet, 1977-ben ő lett a Helsinki Záróokmány aláírását követően létrejött, az abban garantált emberi jogok megsértése ellen tiltakozó Charta ʼ77 ellenzéki mozgalom első szóvivője. A hatóságok folyamatosan zaklatták, a következő évtizedben számtalanszor letartóztatták, háromszor ítélték el, öt évet töltött börtönben. (1977-ben írt börtönnaplója 2016-ban került elő egyik író barátja hagyatékából, és nem sokkal később adták ki.) Drámái, esszéi odahaza csak szamizdatban terjedhettek, de darabjait külföldön számos helyen játszották, esszéit sok nyelvre lefordították, írói és emberi jogi tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el.
Részt vett a Polgári Fórum megalapításában, majd a mozgalom jelöltjeként 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé választották. A tisztségről, amelyet 1990 júliusában újra elnyert, 1992 júliusában Csehszlovákia általa ellenzett megszűnése miatt lemondott. Az önálló cseh állam létrejötte után őt választották meg a Cseh Köztársaság első elnökének, tisztségébe 1993. február 2-án iktatták be. 1998-ban újraválasztották, második mandátumának 2003. február 2-i lejárta után kivonult a nagypolitikából. Neve és személyisége azonban továbbra is Csehország „védjegye” maradt, a világ politikusai, művészei az ő kedvéért szívesen látogattak Prágába. A belpolitikában már ritkábban hallatta szavát, de következetesen síkra szállt az emberi jogok tiszteletben tartásáért, többek között támogatta a kubai és a fehérorosz ellenzéket, bírálta a mianmari diktatúrát.
Václav Havel kétszer nősült, gyermeke nem született. Első felesége, Olga – akihez börtönlevelei szóltak – 1996. január 27-én rákban halt meg, másodszor egy népszerű színésznőt vett feleségül. A hosszú ideig láncdohányos Havel egészsége a börtönben töltött évek alatt maradandó károsodást szenvedett, a kilencvenes években többször esett át életmentő műtéteken. „Nyugdíjba vonulása” után egészségi állapota tovább romlott,
2011. december 18-án hunyt el vidéki házában, az észak-csehországi Óriáshegység Hrádecek nevű falujában, a prágai Vinohrady temetőben nyugszik.
Václav Havel irodalmi és közéleti, politikai tevékenységét megszámlálhatatlan kitüntetéssel, díjjal, címmel ismerték el. Nemzetközileg elismert drámaíró volt, legsikeresebb darabjai: Kerti ünnepély, Koldusopera, Audiencia, Verniszázs, Tiltakozás, Largo desolato, Kísértés. Börtönlevelei Levelek Olgának, Karel Hvízdala újságíróval folytatott önéletrajzi beszélgetései Távkihallgatás, valamint Kérem, röviden címmel jelentek meg. Nem sokkal halála előtt fejezte be a prágai tavasz ihlette Távozás című drámájából általa rendezett film forgatását.
mégis személyiségének, tetteinek köszönhetően a kelet-európai rendszerváltás és az újkori cseh történelem jelképévé vált. 2013-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a cseh kormány támogatásával díjat alapított emlékére, amelyet minden évben emberijog-védő személyeknek, szervezeteknek ítélnek oda, ugyanebben az évben Budapesten posztumusz díszpolgár címet kapott. Szobra áll többek között a cseh főváros Nemzeti Színházában, mellszobra az amerikai Kongresszus épületében (ő a negyedik európai, akit ez a megtiszteltetés ért Winston Churchill, Raoul Wallenberg és Kossuth Lajos után). A prágai nemzetközi repülőtér, számos közterület és az Európai Parlament egyik strasbourgi épülete viseli nevét. 2016-ban a prágai Szent Vencel-templom új harangjára vésték rá nevét és mellé egy szívet, amit gyakran használt levelezésében aláírása mellett. Irodalmi, politikai örökségét az 1997-ben alapított Dagmar és Václav Havel Alapítvány, valamint a kezdeményezésére 2004-ben létrehozott prágai Václav Havel Könyvtár őrzi. (A könyvtárat idén Első Elnöki Könyvtárnak nevezték át, ami ellen Havel özvegye tiltakozott.) 2023-ban nagy összegekért keltek el személyes tárgyai, köztük a bársonyos forradalom napjaiban hordott ikonikus kabátja.
A szabadságért és demokráciáért való küzdelem, a totalitarizmus és a kommunizmus elleni harc szimbólumának számító Havel mottója ez volt: „Az igazságnak és a szeretetnek győzedelmeskednie kell a hazugság és a gyűlölet felett.”
Címlapfotó: Václav Havel volt cseh elnök Berlinben 2009. szeptember 30-án. Fotó: PHILIPP GUELLAND/DDP/ddp images via AFP
