A Hurka Gyurkától a Skála Kópéig – 80 éves lenne Sas István reklámfilmrendező

Sas István (1946–2018) filmjei már akkor mémesedtek, mikor a fogalom a mai értelmében még nem is létezett. A hurkareklám, a Skála Kópé bemozgatása vagy a Leo jégkrémreklám szpotja is mind-mind az ő munkái, de egy ország mondta kórusban azt is, hogy ezt nem adom, ez disznósajt. És persze azok is, akik sosem ettek disznósajtot.

Sas István reklámfilmjei részint a karakteres, kifejezetten slágeres zenéknek köszönhették a sikereiket, amelyeket Rusznák Iván komponált, jórészt Postásy Júlia énekelt föl, és ahogy mondani szokás: kísért az M7-es együttes. Rusznák nevéhez kötődik a Skála Kópé, a Pécsi kesztyű, a Hurka Gyurka, a Traubi, a Fabulon, a Márka, a Sió, a Libero, az S-Modell, a Buci baba, a Sárvári termálkristály „megzenésítése” is. Mivel hiánygazdaságban éltünk, a rendszer zenei aláfestésében volt korai techno (Bemegyek, kijövök, de milyen jól kijövök, ha bemegyek), de ott volt a Márka üdítő elektrofunkja (Ha úgy érezted, elfáradtál, nehéz volt a nap) és az S-Modell ruhamárka funky-diszkója is.

A Garzon teát afféle ős dream-poppal (Minden újraindul), a Bábel tornyot afféle ska-lüktetésű zenével adták el (Csűröm-csavarom), míg a zöldalma-illatú habfürdőt latin poppal turbózták fel. Ezekhez a dalokhoz gyors vágású filmeket forgattak, és nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk: ezek a kor afféle szocialista videóklipjei voltak, többek között olyan ötletes megoldásokkal, mint a gyümölcspókergépben pörgő Márka-kupakok.

A legmesszebbre a Traubisoda-reklám ment, amelyben egy transzparensekkel teli tüntetésen vettek részt a megszemélyesített poharak, és kórusban azt kiabálták, hogy Traubit akarunk!. Tüntetés a pártállamban? Legfeljebb, ha a KISZ és a Béketanács szervezi. Persze ha már a reklámok elvittek minket az illúziók világába, miért ne adták volna meg a véleménynyilvánítás szabadságát is?

Egyszer elárulta, hogy be akarták szerkeszteni a Guinness-rekordok könyvébe mint a legtöbb reklámfilmet készítő rendezőt, de aztán ez valahogy elmaradt. Talán mert állandóan forgatott, és nem volt ideje a Guinness hitelesítésével foglalkozni. Sas István filmjei manapság már a retró mértékegységei, jellemző, hogy a kilencvenes évek végén félhivatalosan kaphatóak voltak videókazettán a legnépszerűbb filmjei, amelyeket aztán a DVD-korszakban már Sas-reklámok címmel forgalmaztak a műszaki nagyáruházak.

Filmjeiben nemcsak a szabadság és a választék akarása fogalmazódott meg, de benne volt a pártállam „egészséges erotikája” is… Azért lottózom, mert vannak, akik azt mondják, hogy szűz kéz nyer – mondja egy kikapós kinézetű nő, és felkacag, míg a József Attila-lakótelep Ezüst Sirály éttermében egy érzéki hölgy feltűnése okoz zavart a vacsoraasztalnál, de ott van az a híres Casco-reklám is, melyben a sofőr egy női feneket bámulva megy neki az előtte álló Trabantnak, amiben az is abszurd, hogy a Trabantnak semmi baja nem lesz, míg a fickó nyugati kocsija összetörik…

Sas István nemcsak rendezte ezeket a filmeket, de javarészt ő is írta, ő rakta össze a storyboardokat. Nem szeretett kollektívában dolgozni, miközben a nyugati reklámvilág struktúrája szerint mindenki egy részfeladatot visz. (Az account készíti a briefet, összeszedi az ügyféligényt, tisztázza a feladatot, és tartja kézben a kapcsolatot az ügyféllel, a planner megalkotja a kommunikációs feladatot, a creative director a stratégiai briefből kampánykoncepciót csinál, míg a copywriter és a grafikus vagy art director kidolgozza a konkrét szöveget, vizuális világot.) Ezeket a feladatokat a hetvenes és a nyolcvanas években szinte kizárólag Sas István oldotta meg. Akkor kezdett dolgozni, amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetésével itthon is megjelent a piaci szemlélet, maga az ország is akkor kezdte felfedezni a reklámfilmet mint lehetőséget.

Készíthetett katasztrófa zsánerű filmet, amelyben csókolomot köszönnek egy hölgynek, amitől összedől a ház (Fabulissimo), sitcom jellegű szpotot (Csókolom, Ági van?), de gyurmafilmet éppúgy, ahogy avantgárd kísérleti munkákat is. A rendszerváltás után akkor lett elege a reklámfilmkészítésből, amikor a magányosan alkotó Sas mögött feltűntek a szakértői csapatok, akik között volt olyan ügynökségi asszisztens, aki instruálni akarta Bánffy Györgyöt, hogyan hangsúlyozza a szöveget.

Sas István filmjeinek kulcsszerepe van abban, hogy a 2000-es évek elején kialakult a nagybetűs retró, az, hogy némi nosztalgiával tekintünk a Kádár-kor fogyasztói világára. Sas Tamás, aki alkotott figurát üvegpohárból, gyurmából, kesztyűbábból, már nem érhette meg, hogy az egyik legnépszerűbb hozzá kötődő alak, a Skála Kópé 2022-ben a Nyugati téren, az egykori Skála Metró mellett rézből készült Kolodko-féle miniszobrot kapott.

Címlapfotó: Sas István Balázs Béla-díjas magyar filmrendező 2011-ben. Fotó: Bánhegyi István / Wikipedia