A József Attila-életmű elfér a te zsebedben is?

Mi állt a döntés mögött, hogy a Poket égisze alatt most készüljön el az új József Attila összes?

Idén volt József Attila 120. születésnapja, és úgy tudom, a Poket vezetőjének, Vecsei H. Miklósnak a költő kiemelt szívügye. Az idei év elején megkereste a kiadó a József Attila Társaságot, amelynek elnökségi tagja vagyok, hogy szerkesszük meg számukra József Attila összes verseit. Elnökünk – Tverdota György – engem kért fel a feladatra. Nekem is szívügyem József Attila, kisiskolásként szerettem bele, amikor még nem is tanultam róla. Találtam egy kötetet szüleim könyvespolcán, és elvarázsolt a világa, füzetbe másoltam a kedvenceimet és megtanultam őket. Húsz éve – a századik születésnap évében – találkozhattam először a költő családjával, testvére, József Etelka gyerekeivel és unokáival és Fejtő Ferenccel, a költő barátjával, annak kapcsán, hogy konferenciát rendeztünk, tanulmánykötetet és fotóalbumot jelentettünk meg róla.

Mesélnél kicsit a kötetről? Miben különbözik ez a kötet a korábbi „összestől”?

1938-tól máig, magyar nyelven több mint hatvan olyan kötet jelent meg, ami József Attila összes versét ígérte az olvasóknak. A mi kötetünk minden verset időrendben hoz, de fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk a kötetkompozíciókat is, hogy követhető legyen a versciklusok gondolatmenete. A versek alatt zárójelben feltüntettük, hogy a szerző életében megjelent-e vagy kéziratban maradt fenn; a keletkezés kéziratra rájegyzett vagy feltételezett idejét – s esetenként – egyéb érdekes információkat is. Több kézirat esetén a legutolsó, megjelent versek esetén az első közölt változat szövegét adjuk. Vannak olyan versek, amelyeket évek múlva jelentősen átalakított a költő, a régi és az új változatokat is közöljük az idősorban megfelelő helyen.

Kinek szól elsősorban ez a kiadás, van elképzelt célközönség?

Gyönyörű tárgy a kötet, hófehér műbőr fedelű 9×14 centiméteres zsebkönyv, bibliapapíron, meglehetősen apró betűkkel nyomtatva, elmélyült olvasásra való és arra, hogy mindenhová magával vihesse az ember.

Volt előzetes elképzelésed a munkafolyamatról? Volt olyan, ami nagyon meglepett?

Könyvtáros és filológus vagyok, textológiával, irodalmi szövegek összehasonlításával, kulturális kontextusok tanulmányozásával, értelmezésével foglalkozom. Az ELTE irodalom szakos könyvtára a munkahelyem és mellette az Irodalomtudományi Kutatóintézet projektjeiben veszek részt József Attila és Kosztolányi Dezső kritikai kiadásainak sajtó alá rendezésében. A kritikai szó ez esetben nem a szerző művének bírálatát jelenti, hanem a korábbi szövegközlések, kéziratok kritikai szemléletű egybevetését abból a célból, hogy megállapítható legyen a hiteles, szerző szándékát tükröző pontos szöveg. E kiadások elsősorban szakmai és egyetemi felhasználásra készülnek, nagy tudományos apparátussal, de – jó esetben – ezeken alapul a nagyközönség számára készülő úgynevezett népszerű kiadások szövege. Tudományos pályafutásom alatt – mint minden hozzám hasonló kutatónak – sok meglepő felfedezésben volt részem, számos tanulmányt írtam ezekről és természetesen figyelembe veszem munkám során mások felfedezéseit is. Egy példát mondok: sokáig eldöntetlen volt, melyik József Attila utolsó verse. Hármat soroltunk az utolsó költemények közé: a Talán eltűnök hirtelen..., a Karóval jöttél... és az Ime, hát megleltem hazámat... kezdetű, cím nélküli verseket. Mesterem – Stoll Béla – aki az egyik legnagyobb magyar filológus volt, úgy vélte és meggyőzően bizonyította is, hogy nem ezek, hanem a Szól a telefon… kezdetű, cím nélküli vers tekinthető utolsónak. A mi kötetünket már ez zárja. Ez a vers az 1937 áprilisában írt Meghalt Juhász Gyula című szonett párja. József Attila – a halála napján, december 3-án írta a kéziratot, a dátumot is aláírta. A korábbi címet, a harmadik és negyedik szakaszt elhagyta és egyetlen szót megváltoztatott – az utolsó sor „lám” szavát „most”-ra – ezzel írta át a verset Juhász Gyula síriratáról a saját síriratára.

Megmutatom a kettőt egymás mellett:

A kötet szerkesztése során milyen szempontok szerint dolgoztál? Ha voltak, mik voltak a legnehezebb döntések?

Nem könnyű egy költő összes versét összegyűjteni és bemutatni, nem is szokott sikerülni elsőre, sőt mindig lehet javítani rajta, kiegészíteni, más szempontok szerint újrarendezni, sokadszorra is… Három nagy problémát kell megoldani a sajtó alá rendezőnek: gyűjtés, szöveg, sorrend. A gyűjtés kiindulópontja kezdetekben a költő életében kiadott saját kötetek, majd antológiákban és periodikákban kell keresni és kéziratokat tanulmányozni. Egy versnek szinte mindig több szövegváltozata van: kéziratok, folyóirat és kötetközlések, dönteni kell, hogy melyiket válasszuk. Arról is dönteni kell, hogy milyen sorrendben mutassuk be az életművet: a versek keletkezésének időrendjében, kötetek szerint, tematikus összeállításban? Mindegyik választásnak vannak előnyei és hátrányai. Németh Andor – József Attila munkatársa a Szép Szónál – a költő halála utáni év tavaszán jelentetett meg először egy gyűjteményt a művekből József Attila összes versei és válogatott írásai címmel a Cserépfalvi Kiadónál. A megjelent hét kötetből indult ki – Szépség koldusa; Nem én kiáltok; Nincsen apám se anyám; Döntsd a tőkét, ne siránkozz; Külvárosi éj; Medvetánc; Nagyon fáj. Mintegy in medias res, az életmű közepébe vágva, a Medvetánc és a Nagyon fáj verseivel indul a kötet, majd az utolsó – a Szép Szóban megjelent és a kéziratban maradt – nagy versekkel folytatta, s a végére, függelékként csapott hozzá korai köteteket, verseket és néhány fontos prózai írást. Vélhetően az volt a célja, hogy aki a könyvet kinyitja, rögtön az érett költő remekműveit olvashassa. El is érte a célt, az 1938 évi könyvnap legnagyobb sikere lett, azonnal elfogyott, s rögtön szükség volt második kiadásra. Cserépfalvi következő vállalkozása már egy tudományos igényű, időrendet is tartó, sokkal teljesebb gyűjtemény volt, amelyet Bálint György állított össze. Ez lett a József Attila összes versei és műfordításai, 1940-ben. A Curriculum Vitae-vel kezdődik, mint a mi kötetünk, majd néhány korai vers után a megjelenés sorrendjében közli a kötetek anyagát. De azokat a verseket, amelyeket József Attila a Medvetáncba is beválogatott, csak ott közli, egykori helyüket csupán jelzi. Bizonyára a legismertebbek azok a kötetek, amelyeket Szabolcsi Miklós és Stoll Béla szerkesztett. Szabolcsi 15, Stoll 25 kiadásnak volt a sajtó alá rendezője. A modern népszerű összkiadások – mint amilyenek az előbb említettek –, azonos szerkezetet követnek. A verseket a megírásuk időrendjében közlik, az ultima manus (utolsó kézirat) vagy az ultima editio (utolsó kiadás) szövegével. Gyakori, hogy a rögtönzéseket, alkalmi verseket, zsengéket, töredékeket esetleg a változatokat viszont nem illesztik be az idősorba, hanem a kötet végén, külön fejezetekben hozzák. Én figyelembe vettem a korábbi kiadások tanulságait, és mérlegeltem, melyik megoldásnak milyen előnye és hátránya van. Átgondoltam, milyen célt akarok elérni, és ehhez milyen úton tudok eljutni. A tervem az volt, hogy megmutassam, hogyan alakul az évek során József Attila költői nyelve és gondolkodása. Úgy döntöttem, keletkezésük időrendjében és szövegével közlök minden verset és megtartom kötetkompozíciókat is.

Volt olyan döntés, amelyről sok vita folyt a szerkesztés során?

Terjedelmi korlátaink voltak, fontos volt, hogy a kötet ne legyen vastagabb annál, mint ami a könyvautomata rugói közé belefér. Felmerült, hogy lehetne két kötetben, de ezt végül elvetették. Számomra fontos volt, hogy a betűnagyság még olvasható legyen bárki számára, ezt úgy vélem, sikerült megoldani. Írtam egy rövid előszót is, magyarázatot a könyv szerkezetéhez, ez végül egy külön könyvjelző kartonlapon került be a kötetbe. A terjedelmi korlátok egy ciklus bemutatására voltak befolyással, a Medvetáncra. Ezt a válogatást 1934-ben állította össze a költő az 1922–1934 között írt verseiből. Bemutatjuk a kötetkompozíciót, de csak azokat a műveket közöljük újra itt az idősorban, ,melyek a korábbiakban nem szerepeltek, tehát pont fordítva járunk el, mint Bálint György 1940-ben.

Mennyire tekinthető ma lezártnak József Attila életműve?

Bármikor kerülhetnek elő lappangó kéziratok vagy olyan korabeli újságközlések, amelyek feledésbe merültek. De az ilyen kéziratok felbukkanását mindig alapos forráskritikával kell megvizsgálnunk. Például 2004-ben került elő egy ismeretlen kézirat, egy Klasszicizmus 3 rímmel című, Babits Mihályt parodizáló terzinával, amelyet Lengyel András azonosított József Attila műveként. A filológiai érvek meggyőzők voltak, a verset kötetünkbe is felvettük. Ellenpélda is van: 2021-ben egy árverésen jelent meg egy kézirategyüttes, benne egy noteszlappal, amelyen egy Edit című vers állt tintaírással, dátummal, József Attila névaláírásával, de ez hamisítványnak bizonyult. József Attila folyóirata, a Szép Szó is rejteget meglepetéseket. Tverdota György hívta fel a figyelmem arra, hogy vannak a lapban olyan szerkesztői aláírású szövegek, amelyeknek nem tisztázott a szerzősége. Az utóbbi hónapokban ezzel is foglalkoztam, és egy konferencián be is mutattam azokat, amelyekről feltehető, hogy József Attila írta.

Szerkesztőként mi volt a legnehezebb pillanat ebben a munkában – és mi adott benne valódi örömöt?

A verseket leírva végigéltem költő életét a kezdetektől a haláláig, s most ezt a katarzist átadom az olvasónak. Nehéz volt elengedni… Még ideidézném azt a sort, amit mottóul választottam kötetünkhöz:

Nem szükséges, hogy én irjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.