A kapunyitási pánik nem korhatáros

Az NFI inkubátorprogramja által támogatott Zajkapitány jeleneteit olyan neves, sőt patinás szórakozóhelyeken veszik fel, mint az A38 hajó és a Turbina. A közzétett sajtóanyag annyit árul el a készülő filmről, hogy az egy „abszurd humorú vígjáték” meg „időskori” felnövéstörténet, melyben egy, a rég elvesztett fiatalságához ragaszkodó, hetvenes éveiben járó DJ kénytelen szembenézni azzal, hogy hamarosan meg fog süketülni. Ami aztán egyéb problémákat is felvet.

A film rendezője, Szabó Márton István az A38 előtti parkban zajló forgatási napon bővebben is kifejtette, miért készít filmet idős főszereplőkkel a felnőtté válásról. Arról is beszélt, hogy a Zajkapitány főszerepét játszó Dióssi Gábor valós személyisége fontos része a film keletkezéstörténetének. DJ Pápai figurájának másik katalizátora a 2023 őszén elhunyt korszakos underground lemezlovas, DJ Palotai, azaz Palotai Zsolt volt.

„A film író-rendezőjeként a kortalan felnövéstörténethez van közöm, illetve ahhoz, hogy mekkora feladat alakítani a család és a munka viszonyán. Egy olyan történetet szerettem volna megmutatni, amiben a felnőtté válás során épp azt kell eldönteniük a szereplőknek, hogyan akarják átalakítani az emberi kapcsolataikat, a munkájukat, a családjukat.”

Miközben tovább beszél, kiderült, hogy a történetet azzal csavarja meg, hogy a felnőtté váló főhős, DJ Pápai évei számát tekintve idős ember, akit a fiatal vetélytársak és a korral járó fizikai elmúlás épp kiszorítanak korábbi életéből.

A rendező szerint ez is egy életszakaszváltás, kapunyitási pánik. Ilyenkor is az a kérdés, hogy egy nagy váltás után mit kezd valaki az életével.

 „Tíz éve dolgozom színházi díszlettervezőként, közben rengeteg színészt megismertem, köztük Dióssi Gábort is. Régóta szerettem volna vele csinálni valamit a felnövés-tematikáról, mert ő az életben is kortalan figura. Volt több közös filmtervünk, de három évvel ezelőtt eszembe jutott, hogy külső megjelenése nagyon hasonlatos ahhoz, ahogyan Palotai Zsolt – DJ Palotai – öltözködött.”

Az ötletmag csírázni kezdett, majd szárba szökkent. Szabó elkezdett egy történetben gondolkodni, melyben a főhős lehetne egy legendás DJ, aki lassan megsüketül, és rádöbben, hogy abba kell hagyni azt, amit egész életében csinált. Ezzel a történettel a rendező önmagáról is beszélhet. El tudja mesélni, mekkora váltás egy harmincas éveiben járó embernek, amikor társa, gyereke lesz, amikor megjelenik az életében egy másfajta felelősség a jelenért és a jövőért.

Mielőtt végképp elszomorodnék, azért leszögezi, hogy ez egy kifejezetten humoros film lesz. Elhiszem neki, mivel régóta dolgozik hivatásos humoristák között, korábban művészeti, jelenleg produkciós vezető a Dumaszínházban. Amúgy díszlettervező, költő, esszéíró. Ráadásul egyetemen is tanít látványtervezést és alacsony költségvetésű filmkészítést az erre kíváncsi hallgatóknak. Az utóbbit most gyakorlatban is kipróbálja. A kevés pénzzel járó hátrányokat könnyű elképzelni, ezért inkább arról kérdezem, mik az előnyei:

„Amikor kis költségvetéssel kell dolgozni, az ember sokkal hamarabb enged el olyan dolgokat, amik egyébként talán a terhére is lennének a filmnek. Sokkal világosabbak a keretek. Senki nem kérdezi, hogy nem lehetne-e itt még egy helikopter, mert nem lesz még egy helikopter. Segíti a munkát, hogy az előkészítés alatt rengeteg dolgot kihúzunk az ötletlistáról, és részletes és pontos tervvel vágunk bele. Tapasztalataim szerint egy nagyobb költségvetésű filmnél gyakran próbálnak forgatás közben változtatni, megoldani vagy kipróbálni dolgokat. Mivel nálunk erre nincsen keret, sokkal koncentráltabban folyik a munka.”

A történetről szpojler nélkül annyit árulhat el, hogy a már említett főszereplő kapunyitási pánikban szenved. Van egy trónbitorlóvá növekvő padavanja, egy huszonéves srác, aki őt váltja az A38 hajón mint főfellépő. Megjelenik a szerelmi háromszög is a filmben, egy lezáratlan történettel, ami a '70-es évektől napjainkig tart. Van egy ötödik főszereplő is a filmben, a 16 éves Enci, aki szintén DJ akar lenni, mint Pápai, de ennek a családja nem örül. Ő képviseli a legfrissebb, alternatív zenei generációt.

Mivel zenészekről szól a mese, az elhangzó számok is fontos alkotórészei a készülő munkának. Kortárs alternatív gitárzenészek zenéit dolgozták föl minimál technóvá: a zenei motívumok között megjelenik a Henri Gonzo és a Papírsárkányok, Szabó Benedek, a Platon Karataev, CzK Sebő, Hegedűs Józsi és Barkóczi Noémi is.

„Van tíz szám, amit Kiss Benjámin zeneszerző a filmhez írt, ami elhangzik a filmben. Nem kizárt, hogy megjelenik majd egy filmzenei album is, ahol ezek a remixek hallgathatóak lesznek – mondja a rendező, majd azzal folytatja, hogy a forgatókönyv írásakor úgy érezte, szüksége lesz valakire, mivel több szem többet lát. Bodzsár Márk (Az Isteni műszak és a Drakulics elvtárs rendező-forgatókönyvírója – a szerk.) ajánlotta Kocsányi Andrást erre a feladatara.”

Társíró és több szem

Kocsányi Andris először a Budapesti Metropolitan Egyetem mozgókép szakán, majd az SZFE forgatókönyvíró szakán tanult, utóbbin Forgách András és Németh Gábor osztályában diplomázott 2020-ban. Jelenleg Németországban él, a Filmakademie Baden-Württemberg hallgatója. A Zajkaptánnyal együtt összesen négy tervvel nyerte meg két év alatt az NFI Inkubátor Programját: készülőben van Sipos Bence Tegnap még megvolt és Varga Gábor Sújtólég című filmterve, amiket szintén András jegyez íróként, valamint a saját első rendezése, a Sine Morbo is. Szabóval közös munkájukról szívesen mesélt: 

„Marci 2022-ben keresett meg, miután egy korábbi filmterve, amit szintén Dióssi Gáborral készített volna, nem nyerte meg az Inkubátor Pitch fórumát. Néhány hétre rá megszületett benne a Zajkapitány alapötlete. Olyan időszakomban találkoztunk, amikor voltak saját projektjeim, de épp nyitni szerettem volna valami más felé is. Ez lett a Zajkapitány, ami nagyon megfelelt, mivel szeretem az abszurd, groteszk humort, amiből bőven lesz a filmben. Gördülékeny együttműködés alakult ki közöttünk, ami idővel barátsággá szövődött.”

Andris a most forgó filmről azt gondolja, hogy van egy lassú tempójú, lírai, szemlélődő síkja, ezen többnyire DJ Pápai járja a várost, természetes közegét, éjszakai életet. Néha lemerül a hallókészüléke, és akkor csak mereng és nézi a táncoló tömeget. Ez a film szerzői, művészi aspektusa, ám emellett tele van humorral is. Amikor példát kértem az utóbbira, elmesélt egy jelenetet, amely egy technobuli vécéjében zajlik. Pápai a hallókészülékét próbálja megjavítani, majd köré gyűlnek az ott szédelgő fiatalok, és mindenki a saját tripjéből kiindulva kezd el szakérteni a szerkezet fölött. Mindebből egy groteszk, szatirikus látlelet alakult ki a budapesti éjszakákról.

Változatlan változó

Mikor a forgatási szünetben beszélgetni kezdtünk a parkban Dióssi Gáborral, először nekem is az tűnt fel, hogy a fehér haja alatt szinte ránctalan az arca, ráadásul világító kék szempárral figyeli maga körül a világot. Aztán odafutott hozzá két srác, akik addig a szomszédos streetballpályán kergették a labdát. Közös szelfit kértek tőle.

„A mi kis falunkban én játszom Pali bácsit, azóta van ez” – mondta, mintha magyarázatra szorulna, hogy miért népszerű. Ami bizonyos szempontból érthető, hiszen negyven éve színész, de ez lesz az első filmes főszerepe.

„Palotai Zsoltot jól ismertem valamikor régen, még a 80-as években. Utána is összefutottunk néha, Marciékat az ő személyisége inspirálta” – kezdett mesélni a karakteréről, mire én hozzátettem, hogy ebben a figurában ő maga is benne van a rendező szerint. Idéztem Szabót, aki az imént mondta, hogy Dióssi Gáborban valamiféle kortalan, szemtelenül fiatal személyiséget lát.

„Hetvenegy éves vagyok. Mindig változunk egy kicsit, én ugyan nem nagyon tudok változni, de mégis…” – felelte elgondolkodva, aztán részletesebben is elemezte a filmbéli lemezlovast: 

„Ha magamhoz viszonyítva kellene beszélnem róla, azt mondanám, hogy talán túl könnyen adja meg magát. Csomó mindent félbehagyott az életében, mert elfoglalta az, amit csinált, tehát a zene, az azzal járó életforma. Fontos dolgokat, kapcsolatokat nem vitt véghez.

Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző rám. Van egy fiam, de korán elváltam. A fiammal azóta egymásra találtunk, de nem tudom, hogy apának jó vagyok-e. Ragaszkodó vagyok, meg sosem voltam hisztis, de például nem tudtam megteremteni az anyagi körülményeket.

Amikor megkérdezem, hogy szerinte van-e lényeges különbség színészként a film és a színház között, azt feleli, hogy forgatáson jobb a kaja, de a színházi büfében finomabb a sütemény. Aztán elfut a srácokhoz, mert megígérte a szelfit.

Fotók: Csiki Vivien / Kultúra.hu