A könyvek, amik vagyok: Csalár Bence

Elena Ferrante: Amikor ​elhagytak

„Sok könyv volt rám nagy hatással a Covid alatt. Abban az időszakban épp egy szakítás után voltam, és bár ilyenkor szereti az ember programokkal elterelni a figyelmét, hónapokon át be voltam zárva. Az Amikor elhagytak egy olyan nőről szól, akit tizenöt év után elhagy a férje egy fiatalabb nőért. Azért tetszett, mert egyrészt érzékletesen bemutatja, ahogy az exfeleség megéli a párjával közösen épített identitása elporladásának stációit, másrészt az érzelmi állapotváltozásait is végigkövetheti az olvasó a dühtől a szomorúságon át az elfogadásig – azt a folyamatot, amin én is végigmentem az olvasás közben.

A könyv legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy nem az vagy, ami megtörtént veled. Ha nem akarunk a saját sztorink áldozatává válni, akkor meg kell néznünk, mivel lettünk többek általa. Szerettem volna megérteni, hogy mik a pszichológiai vetületei ennek a feldolgozási folyamatnak, így Ferrante könyvével párhuzamosan Almási Kitti Lezárás Elengedés Újrakezdés című kötetét is elolvastam.”

Tisza Kata: Szakáll ​Péter illúziói

„Ezt a szembesülésben segítő könyvet egy-két évvel az Amikor elhagytak után olvastam, amikor már terápiás keretek között is foglalkoztam a párkapcsolati témával, és már kicsit jobban átláttam, mélyebben értettem a benne rejlő összefüggéseket. A történetben a címszereplő, Szakáll Péter terapeuta, pszichológus hét napját követhetjük végig, miközben a pácienseivel való konzultációi során többféle függőséget megismerhetünk.

Egyike ezeknek a társas függőség, amiben maga a pszichológus is érintett. Ebben a kötetben például a túlzott familizációról is tanulhattam – arról, amikor azért maradnak együtt az egyébként válni kívánó szülők, hogy megkíméljék a gyerekeiket, holott épp azáltal okoznak nekik sérülést, hogy egymástól eltávolodott emberekként nem élnek meg egymással intimitást, így nem adnak át harmonikus párkapcsolati mintát.  

Ez a könyv segített, hogy a saját régi kapcsolati mintázataimon túl a családomból hozott dinamikákat, működéseket is jobban átlássam, megértsem. Korábban hajlamos voltam azt gondolni, hogy egyedül nem megy, és másik felemként tekintettem a páromra. Ez a könyv azonban segített a párkapcsolati függőség felismerésének folyamatában, így ezt követően már nem a másik felem kerestem. Rájöttem, hogy én kerek egész vagyok akkor is, ha párkapcsolatban élek valakivel. Közel két éve vagyunk együtt a barátommal, akivel hitvallásunk, hogy egyedül is egészek, teljesek vagyunk. Önálló egységekként és egyéniségekként, függőségtől mentesen kapcsolódunk.”

Oprah Winfrey: Amit ​biztosan tudok

„Óriási rajongója vagyok minden híres, erős nőnek. Oprah ezen kötetét háromszor-négyszer olvastam – közben az oldalait behajtogattam, teleírtam jegyzetekkel –, és úgy érzem, hamarosan megint előveszem, mert szükségem van a benne lévő, jó érzéseket keltő megerősítésekre. A könyv története, hogy Oprah szerepelt Spielberg Bíborszín című Oscar-díjas filmjében, aminek a sajtóturnéján megkérdezték tőle, hogy mi az, amit biztosan tud az életről? Ő egészen odáig azt hitte magáról, hogy minden kérdésre tud válaszolni, de erre nem tudott. Elkezdett hát gondolkodni a kérdésen, majd a magazinja minden megjelenő lapszámába írt pár oldalt arról, amit biztosan tud. Ezeknek az írásoknak az összessége ez a könyv, ami a munkámhoz is sokat hozzátett divat, testkép és önértékelés témában.

Nagyon megérintett benne egy történet, amiben a barátai olyan ajándékkal lepik meg Oprah-t a születésnapja alkalmából, amit sosem adott volna meg magának, mert bár másokért mindent megtesz szeretetből, magától sajnálja az időt, a pénzt, az energiát. Egy másik történetben visszaemlékszik, mennyire félt az élete nagy eseményeihez fűződő ruhapróbáktól és fotózásoktól, és bevallja, hogy hatvanéves kora fölött realizálta, hogy ezáltal engedte, hogy a saját testével való rossz viszonya rányomja a bélyegét a képeken keresztül az élete legmeghatározóbb szakaszaira.

Ezért is teszem szóvá szívesen az öltözködés fontosságáról szóló előadásaimon és beszélgetésekben, hogy minél inkább rítust csinálunk a reggeli öltözködésünkből, annál szorosabbá válhat az önmagunkkal való kapcsolatunk. A Szerintem a divat című tévéműsoromban Epres Panni arról beszélt, hogy utólag visszagondolva emlékszik, mennyire kövérnek érezte magát egy évekkel ezelőtti, cosmopolitanes bikinis bemutatón, ahol lapos hassal pózolt. Sokszor csak utólag realizáljuk, hogy milyen sokat köszönhetünk annak a testnek, amiben létezünk.”

Hyeonseo Lee – David John: A ​lány hét névvel

„A ​lány hét névvel egy valós történetet megfogalmazó könyv. Egy észak-koreai lányról – Hyeonseo Lee-ről – szól, aki viszonylag fiatalon megszökik Észak-Koreából Kínába, ahol éveken keresztül bujkál különböző identitásokat, neveket felvéve. A történet bemutatja, hogyan tarthatja életben az ember a családja és szerettei emlékét, a családi hagyományait és kulturális örökségeit úgy, hogy közben másnak adja ki és nem buktathatja le magát. Hyeonseo Lee hét nevet és identitást alakít ki, miközben a lénye középpontja ugyanaz marad.

Erről az jut eszembe, hogy ahogy változunk, önmagunk különböző stációit éljük meg. Egy korábbi életszakaszunk másik életnek tűnik akkor, ha idő tekintetében és érzelmileg is távol kerülünk tőle. Ebből a könyvből azt a tanulságot vontam le, hogy a változások közben is önmagunk tudunk maradni. A felszín alakul, de a mag ugyanaz marad.”

Cait Flanders: A ​kevesebb több

„A könyv címe alapján azt gondolhatnánk, hogy arról szól, hogyan szabaduljunk meg azoktól a tárgyaktól, amik nem okoznak örömöt, és hogyan rendezzük kényszeresen sorrendbe a zoknijainkat, de nem így van, és ez nagyon kellemes csalódás volt számomra. A szerzőnek úgy jött a könyv ötlete, hogy költözött, és azt vette észre, hogy rengeteg olyan felhalmozott holmija van, aminek a létezésére már nem is emlékezett, és ebből adódóan eldöntötte, hogy egy éven át tartó vásárlásstopot hirdet magának, és vezeti a pénzügyeit, hogy mire mennyit költ. Ez a folyamat nem kényszeresség kialakulásába torkollott, hanem családi minták és működések, emberi kapcsolatok és szexualitás kapcsán történő felismerésekbe.

Ez a kötet nem környezetvédelmi leckeként, hanem életmódszinten foglalkozik a fenntarthatósággal. Azzal, hogy az olvasó önmagához képest mennyit és hogyan fejlődhet. Nagyon tetszett – be is követtem a szerzőt, és beszélgettem vele. Azt szoktam idézni belőle az előadásaimon – amikor a fogyasztói magatartást és a fenntartható divatot hozom be a témába –, hogy a legjobb fogyasztó a boldogtalan ember, mert a boldogtalan ember folyamatosan keresi önmagát, folyamatosan vásárol.

A boldogság kereséséhez és a belső változásokhoz önszeretet kell. Nem gyűlölheted magad egy életen keresztül, mert nem vezet sehova. Nem lehet úgy fogyni, hogy nem szereted a tested, mert a test érzi az elzárkózásod. Felületi kezelés az, ha az ember a külsőségeken változtat ahelyett, hogy a belső lényegen, a gondolkodásmódon változtatna.

Az elsőtől az ötödik könyvig haladva jól látszik az általam olvasott témák mélyülése, ami a belső világom mélyülésének folyamatát tükrözi. Ez a folyamat a saját könyveimben is jól lekövethető. Az első könyvem a magyar divatról szólt Színfalak mögött – A magyar divat címmel, a következő, A fenntartható divat kézikönyve című írás pedig annak egy tágabb értelmezéséről, a fenntartható divatról és a tudatosságról. A Stílustérkép – Divat, testkép, önismeret ismét egy tágabb téma, a divaton túl sokkal inkább az ember személyes meggyőződéseiről, testképéről szól. Ennek a témának a magja pedig a Kötődéseim – Önfeltárás és terápianapló című könyvemben van jelen, ami – ahogy a címében is olvasható – a saját terápianaplóm.

Az írásaim mentén kikristályosodott bennem egy attitűd: a hiányok miatti feszülés helyett örülök annak, ami van. Ennek lenyomata a novemberben megjelenő új kötetem, ami a divat és a hála kapcsolatát vizsgálja. Sokan hibáztatják különböző dolgokért a divatot, holott a divat nagyon sokat adott nekünk – hozzájárult a női emancipációhoz és ahhoz is, hogy az orvosok órákon át képesek legyenek műteni a zöld árnyalatú ruhában és szobában, ahol a vér színét másképp – nem vérszínnek – érzékeli a szem, így az idegrendszer kisimultabban tud működni. Jóval mélyebb téma ez, mint sokan gondolnák.”