A könyvek, amik vagyok: Zsuffa Aba
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Ezúttal Zsuffa Aba, a 2027. február 6-án a Papp László Budapest Sportarénában minden eddiginél nagyobb, speciális produkcióval színpadra lépő Analog Balaton alapító tagja és énekes-gitáros-dalszerzője mondja el, mely könyvek és miért hagytak benne mély nyomot.
Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései
„Az első olyan könyv volt, amiről azt éreztem, mintha valaki tökéletesen megírt volna engem olyan 13-14 éves korom körül. Tökéletesen egybecsengtek a mondatok az akkori kis életemmel, megfogott és felemelt. Talán szerzőként is ott kapcsolódott be bennem az átélhetőség fontossága. Az egész Adrian Mole-sorozat kiváló, most ezt emeltem ki belőle.”
Robert Merle: A sziget
„Merle nagyon bravúrosan fonja össze a cselekmények izgalmait a saját világról alkotott képével. Valahogy sosem úgy teszel le egy könyvet, hogy csak egy történetet olvastál el. Azt akarja, hogy egy üzenettel tedd le.
Nagyon kényes társadalmi kérdéseket feszeget a Szigetben amellett, hogy egy baromi izgalmas történet ma már klasszikus alapokra helyezve. Le sem tudná tagadni baloldali, humanitárius elkötelezettségét, hullik ki a sorok közül.”
P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!
„Wodehouse a humorom ácsa és építésze. Annyira speciális, suta, sokszor pedig bámulatosan eszes komikus, hogy felejthetetlen nyomot hagy az olvasóban. Az első olyan szerző volt, akinek a sorain az ágyamban rángatózva röhögtem hajnal kettőkor a kiadványba kapaszkodva, úgy, hogy ne keltsem fel a családomat.
Nehéz kiemelni bármit is a hatalmas életműből, de anyukám is ezt adta először a kezembe tőle, úgyhogy most én is ezt ajánlom.”
Charles Bukowski: A hétköznapi őrület meséi
„Ez a novelláskötet jó bevezetés lehet Bukowski őrült világába. A drunk wisdom enciklopédiája tulajdonképpen, speciális humorral és penge éles történetvezetéssel.
Mély és lerakhatatlan. Egyszerre emlékeztet arra, hogy milyen ember nem akarok lenni, és arra is, hogy miben kell engednem, lazítanom az életemben. Ha valami hülyeséget csinálok, elég pár oldalt olvasni, és már nem is érzem magam miatta annyira szarul.”
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
„A Perzsia nagyjából a harmadik oldaláig kiderítteti velünk, hogy Hajnóczy miért nem a magyar Bukowsi. A tudatmódosítás itt is egy központi téma, de egészen más ízzel tálalva más okból és más céllal. Hajnóczy nem bohém, nemcsak a környezete nem élvezi azt, ami történik vele, hanem ő maga sem. Nem akar vicces lenni, és semmiképpen sem amerikai.
Egy magyar író csendes gyötrődése. Ékes példája annak a mondásnak, hogy ami igazán jó, az őszinte. Nagyon kemény írás, szeretem.”
Címlapfotó: Martin Wanda
