A könyvek, amik vagyok: Fekete Giorgio
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Ezúttal napjaink egyik legnépszerűbb hazai alternatív rockzenekara, a 60-as évek beatzenéjét és vintage hangulatát modern indie rock és a karcos posztpunkelemekkel keverő Carson Coma frontembere árulja el, mely könyvek hatottak rá nagy erővel.
Lea Ypi: Free (Szabadon)
„Számomra ilyen a tökéletes arány egy könyvben. Szociopolitikai jelenségek tankönyvszerű bemutatása egy személyes, átérezhető felnövéstörténeten keresztül. A hétköznapi jelentéktelen történetek úgy mutatják be az albán hétköznapok nyolcvanas évekbeli diktatórikus elnyomását, majd később a kilencvenes évekbeli balkáni vadkapitalizmus már-már kafkai tragikomikusságát, hogy közben a hangulat soha nem billen át »nyomorpornóba«.”
Michelle Zauner: Crying in H Mart
„Tulajdonképpen nem meglepő, hogy ennyire betalált nálam egy olyan történet, melyben a főszereplő anyjának halálos betegségén keresztül dolgoz fel olyan témákat, melyek az egész életemet végigkísérték: gyerekként elköltözni egy idegen országba, megpróbálni úgy integrálódni egy új kultúrába, hogy közben ne veszítsd el a kapcsolatot az előzővel, anyukád akcentusát szégyellni, ételen keresztül megpróbálni nem kamuolasznak (koreainak) érezni magad.”
Oscar Wilde: Portray of Dorian Gray (Dorian Gray arcképe)
„Vicces és elragadó sztori arról, hogy mennyire sokra viheti a felületes szépséggel megáldott ember. Nyilván nem mondok ezzel semmi újat, de valószínűleg ez az emberi természet (és annak sekélyességének) egyik legpontosabb leírása. Hiába változik a társadalmi berendezkedés és a technológia, pontosan ugyanolyan magamutogató hiú majmok maradtunk 140 évvel később is.”
Paolo Cognetti: Le otto Montagne (Nyolc hegy)
„Mi van akkor, ha egyszerűen nem te vagy a legmegfelelőbb ember arra, hogy apád fia legyél, hanem a legjobb barátod? Nagyon szép történet egy elveszett, művészlelkű fiú és az apának való megfelelést – és általában a férfiasságot – jelentő alpesi vadon kapcsolatáról. Először a filmet néztem meg, azt is melegen ajánlom mindenkinek – sznoboknak szigorúan csak a könyv után, mindenki másnak akkor, amikor jólesik.”
